Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

291. országos ülés novemi számba nem jönnek, az ilyenek a mostani félelmes ostromlövegek által pár óra alatt halomra lőhetők. Aztán mi szükség voltPolába betemetni száz milliókat s azt egy 2-ik Gibraltárrá alakítani, a mikor mi^ nem vagyunk, nem lehetünk tengeri hatalom. És rni szükség volt arra, hogy Tirolban, nem is a határszélen, hanem a tartomány derekán az Alpok vízválasztóján emeljenek ily roppant erődiánezolatot? Avagy a triesztiek olasz rokonszenvének fékezése megérdemel-e ily roppant költekezést, hisz ama kopár kis kerület — ha eladóvá tennék is — nem éri meg az oda betemetett milliókat s félnünk lehet, hogy itt a lombardiai várnégyszög sorsának ismétlésével találkozandunk, építkezünk és erődítünk mások számára. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, annál nagyobb esztelenség, mert a mig egy velünk véd- és daczszövetségben levő barátságos állammal szemben tengeren és szárazon erődián ezolatot húzunk, addig az egyedüli komoly és veszélyes ellenségünkkel szemben határszéleinket nyitva és védtelenül hagyjuk, a mi csekély költséggel — a tiroli erődítvények költségeinek 10-ed részével — megközelíthetlenné tehető erdélyi határszéli szorosunkban egyetlen védkarót sem ütnek fel, azoknak meg erődítésére egyetlen fillért sem fordítnak, sőt a megvolt régibb erődítéseket conserválatlanul elromlani hagyták. Megtörténhetik, hogy az olasz irridenta majd messze távolban, talán egy század múlva, megkisérlendi az olaszok lakta Trieszt és trieszti kerület annectálását, azonban az az eshetőség nagyon messze van, mig másrészről imminens veszély fenyeget, mert nem szabad felednünk, hogy a Beszarábiában ólálkodó kozák és ott nagy számban összpontosított lovasság, ha éjfélkor megindul, hajnalban az Olt vagy a Marosban itatja meg lovát, mi pedig védsereget sem vezethetünk elibük, mert a végvasuti állomások mind 2— 3 napi járásra vannak a keletoldali szorosainktól. Hát azok a minket gyűlölő, de pénzünket és fiainkat magukhoz ragadó magas katonai körök nem emelnek erődöket, a mi határszéleink védelmére, mert természetükben van, hogy semmit Magyarországért ne tegyenek. Abban is gátolnak, hogy mi magunk gondoskodjunk, miként eddig is tevők, határszéleink védelméről, amidőn a magyar hadsereg szervezésében s honvédségünknek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátásában gátolnak, a mikor minden tüzéranyagot és lőkészletetBécsben tartanak, hogy az könnyen jusson az ellenség kezébe s nekünk ne legyen sem ágyunk, sem lőkészletünk, a mivel puskáinkat megtöltsük s igy minket oda dobnak az ellenség könnyű zsákmányául. Pedig elhihetik azok a közösügyes bölcsek, hogy a magyar nélkül nincsen Austriának megállhatóhadserege; elhihetik, hogy Austria fenmaradása KBPVH. MAPLO. 1887—-92. XIV. KÖTET. • 2S-áu, szombaton. 1889. gj ésmegvédésónekcsak egyetlen biztos talapzata van: ez Magyarország. Ha ettől a védelem feltételeit megvonják, ha a magyar hadsereg merev megtagadása által a magyar nemzetet elkeserítik, ha feketesárga zászló alá kényszerített fiainkban a lelkesedés tüzét, a hazához és alkotmányhoz való ragaszkodás szent, érzelmeit hősiességük e gazdag kútforrását kiapasztják és kiölni igyekeznek ; ha általuk nem értett idegen nyelven vezénylik idegen bizalmukat nem biró tisztek, ha őket a haza tápláló emlőiről letépve, hagyományos hősiességüket paralisálják s a védkötelezettséget — kegyetlen bánásmódjuk által — reájuk nézve kelletlen kényszermunkává teszik: akkor emelhetnek Tirol kopár szikláin bárminő védmtíveket, azok megmenteni nem fogják, mert ha Magyarországot kimerítik, anyagilag tönkreteszik; ha az összbirodalom kivihetetlen ábrándjainak feláldozzák: akkor az egyedül biztos talajt elvesztik lábuk alól. Ha az itt egyedül életerős és életképes magyar nemzetet elkeserítik, avagy csak közönyössé teszik, népét kiéheztetve elerőtlenítik : akkor higyjék el, hogy azok a francensfesteni czifra erődök még a végső menhelyül szolgálható Tirolt sem fogják biztosítani. Jő lesz mindezeket megfontolni Bécsben és ott a túloldalon is, a hol azt látszanak hinni, hogy azzal a comicussá vált „és" szócskával már mindent megnyerteksa magyar nemzet elfojtott aspiratióit kielégítették. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Önök közösügyes megátalkodottságukka] (Derültség a jobboldalán) véderőtör vény ük, a monori sárga-fekete zászló helyeslésével, a magyar hadseregmerev megtagadásával sötét jövőt készítenek elő nemcsak a nemzetnek, hanem Austriának is, melyet azok a zopfos s messze hátramaradott, tudatlan zöld tollasok — miként eddig is tevék — eljátszani, megbuktatni igen; de megvédeni nem tudandnak. (Derültség és helyeslés a szélső balon.) Ezek előbocsátása után áttérek a költségvetésre. Tisza Kálmán a fusiókor Ígérte pénzügyeink rendezését, négy évvel ezelőtt pedig hangoztatta, hogy 1890-re deficit nélküli költségvetést fog előterjeszteni s most azzal tetszeleg magának, hogy miután a deficitet a türelmes papíron 423,000 forintra reducálta, igéretét beváltotta, Hát, t. ház, e kérdés ily könnyűszertíleg el nem bírálható, mert akkor a deficit kiküszöbölése adóemelés, újabb adók behozatala nélkül volt igérve és ez nem lett beváltva, mert az adók az utóbbi négy év alatt tetemesen felsrófoltattak, a szesz- s egyéb fogyasztási adók és a szállítási adó fölemelése czímén az állam bevételei s igy az adózó polgárok terhei több mint 20 millió forinttal emeltettek s ezen nem változtat semmit az, hogy nem az egyenes, hanem csak az indirect adók emeltettek, mert nálunk ezeknek terhe is ugyanazon osztályra súlyosodik, a földmíves és iparos oszn