Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-291
78 S91- országos ülés november SS-án, szombaton, 1889. kérdés végrehajtásának egyéb részleteivel foglalkozni, csak egyszerűen constatálni kívánom azt, hogy a dolog gyökeres, végleges megoldása mindenesetre néhány milliónyi, talán 4 —5 milliónyi költségtöbbletet fog okozni költségvetésünkben. Ez, t. ház, tényleg nagy kiadás és nagy teher, de azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül hangsúlyoztatik az, hogy nem egyoldalú finánc-politikát, hanem nemzetgazdasági politikát is kell követni, akkor erre az első lejtést a valuta helyreállításában kell keresni, akkor nagyobb áldást nemzetgazdaságunknak nem hozhatunk, mint ez által, mert egészséges, biztos és szilárd alapra helyezve a magyar társadalom nemzetgazdaságilag csak akkor lesz. (ügy van! Ugy van! jobbfelcl.) De másodszor, t, ház, utalnom kell arra is, hogy azon pénzügyi áldozatokat, melyeket az állam magára vállal, átmeneti természetííeknek tartom, nemcsak azért, mert a valuta rendezése mindenesetre javítani fogja a hitelviszonyokat annyira, hogy a magyar állam terheinek egy nagy részénél eonversio utján lényeges könnyítést fog elérhetni, de még inkább azért, mert oly nagy visszahatással lesz a valuta rendezése az egész társadalom közgazdasági jólétére, hogy lehetetlen, hogy ennek az állam is hasznát ne vegye. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után a t. háznak (Halljuk! Halljuk!) és első sorban gr Ápponyi Albert képviselőtársamnak kegyes engedélyét kérem arra, hogy néhány rövid megjegyzést tegyek a politikai situatióra nézve. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Rászorulok pedig t. képviselőtársamnak engedélyére azért, mert ő egy korábbi alkalommal kijelentette, hogy én a politikai situatio kérdéseinél oly közelről vagyok érdekelve, hogy ő velem a vitát e téren gyöngédtelenségnck tartja. A felett, t. ház, nem akarok vitatkozni, hogy a politikai kérdéseknél vagyok-e egyáltalában erősebben érdekelve, mint bárki más, a kinek erős meggyőződései vannak, hanem azt már, ha csak igazságtalan nem akarnék lenni t. képviselő társam tehetségei és pretensiói iránt,kikeli jelentenem, hogy őt mindenesetre sokkal közvetlenebbül tartom érdekelve e kérdésben, mint csekélységemet. (Élénk helyeslés és derültség a jobbúldalon ) T. ház! Én egyetértek azokkal, a kik azt mondják, hogy a politikai helyzet nem normális, mert nem tarthatom normális helyzetnek azt, hogy ha egy kormánynyal szemben, mely az alkotmányos factoroknak támogatását birja. a mérsékelt ellenzék vezére azon thesist állítja fel, hogy: „Ez az ország és ez a parlament normális állapotok közé nem térhet vissza mindaddig, a mig a ministerelnök ur azt a helyet elfoglalja." (Egy hang balfeUl: Herr Papa! Derültség.) Azt hiszem, t. ház, hogy a parlamentarismus, (Halljuk! Halljuk!) hogy zavartalanul s nyugodtan működhessék, feltételezi azt, hogy minden párt gyakorolja azon jogokat és teljesítse azon kötelességeket, a melyek a parlaraentarismusból folynak. Mik ezek első sorban? Azt hiszem, hogy a többségre nézve kétségtelenül a döntésnek, az uralomnak a joga, nemcsak a javaslatok elintézésénél, hanem a kormány sorsát a kormányon lévő sze> mélyeket illető kérdésekben is. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel szemben a kisebbséget megilleti a legmesszebb menő kritikának a joga. Ez a kritika lehet éles, lehet kíméletlen, én bizonyára AZ utolsó vagyok, a ki minden erősebb szó felettniegbotrán koznám, a melyet a parlamentben hallunk. De a mennyire joga yan a kisebbségnek minden megengedett eszközt felhasználni arra, hogy többséggé alakuljon át annyira kötelessége a többség jogait respeetálni addig, mig ez többség. (Ellenmondás balfelöl. Egy hang: Nem igaz!) Azt hiszem, hogy a többség, a mely a kisebbség jogait nem respectálja, erőszakos többség s a kisebbség, a mely a többségnek és a többségre támaszkodó kormánynak jogát nem respectálja, factiosns ellenzék. A t. képviselő ur pedig akkor, midőn pártjának kivan döntő szót a kormány személyi kérdéseit illetőleg, határozottan a parlamentarismus legelső alapelvével helyezi m. ; gát ellentétbe. (Helyeslés jobbfelöl.) És, t. ház, mire támaszkodik t. képviselőtársam ezen tétel felállításánál? Arra, hogynézeie szerint a ministerelnök ur elvesztette tekintélyét. (Halljuk! Halljuk!) En természetesen nem fogok e kérdésbe beavatkozni s egyszerűen azt kívánom megjegyezni, hogy ezt állítani igen könnyű s talán vitatkozni is igen könnyű felette, de bebizonyít iiű rendkívül nehéz, (Halljuk! Halljuk!) mert oly fórum, mely a tekintély kérdésében határozhatna, nincs, (Élénk helyeslés jobbfelöl) azt pedig, hogy valakinek tekintélye van e a közvélemény előtt, vagy nincs : nagyon hajlandó lesz mindenki saját egyéni impressiőja szerint eldönteni. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Vannak azonban bizonyos ismérvek, melyekből e kérdés megítélésénél következtetni lehet. Ilyen ismérv azt látom, hogy egy államférfiú, a ki hosszá kormányzása alatt kétségtelenül sok nehéz kérdést oldott meg, olyanokat, melyeknél koczkára tette pillanatnyi népszerűségét, és ez idő alatt — a mi mindaddig, mig emberek lesznek a kormányon, meg fog történni — hibákat is követett el s ennek daczára azon öt A^álasztás alatt, melynél a nemzet közvéleménye véleményt nyilváníthatott felette, mindig nagyobb és ecclatansabb igazolást kapott a közvéleménytől: valószínűnek látszik előttem az, hogy az illető államférfiúnak tekintélye van. Ha ellenben egy másik államférfi unál azt látjuk, hogy hosszú pályája alatt, melyet mindig az annyival hálásabb elbnzéki téren töltött, mely alatt szabadon kifejtette mind-
