Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

76 291. országos ülés noYemoer 23-án, szombaton. 1889. lembe venni. Az egyik az, bogy tőketörlesztésünk az idén 11,700.000 írttal kisebb azon kölesönöknél, a melyek a conversio tárgyát képezik. A másik az, hogy a regálé-megváltás ezímén egy új 9,900.000 frt tétel lett a költségvetésbe beállítva, melyet figyelmen kivül hagyhatunk azért, mert ezzel szemben áj jövedelmi forrása van az államnak, mely annak fedezetéül szolgálhat. Ha tehát szembeállítjuk egyrészt a tőketörlesztésnél mutatkozó 11,700.000 frt javulást, másrészt ezen új 9,900.000 frtos tételt, az eredményből 1,800.000 fo rintot kell levonnunk. így is 3,800.000 frttal kevesebb az állam kiadása ezen a czímen, mint volt tavaly. Nem akarom tagadni, bogy ennek jelentékeny része, több mint 1,600.000 frt esik az agiónál mutatkozó 5 százaléknyi különbözetre, tehát oly tényezőre, melynél tartós javulásra számítani nem lehet, de ezzel szemben felemlítem, hogy 830.000 frt esik a conversiónál mutatkozó kamatreductióra, továbbá 530.000 frt — és ez méltán hozható fel a kormány érdeméül — arra, hogy kevesebb kölcsönt kellett a múlt évek hiányainak fedezésére kibocsátani, mint előirányozva volt, úgy hogy tavaly 530.000 írttal többet kellett a papirjáradék kamatjai ezímén a költségvetésbe beállitani, mint az idén. A többiek kevésbbé jelentékeny tételek és részben átfutó tételekben lelik magyarázatukat. A honvédségi költségvetésben mutatkozó többletre kiterjeszkedni nem szándékozom, mert beszédem elején rámutattam, hogy a mai viszonyok közt a kiadásokat szükséges productiv kiadásoknak kell tekintenem. Az üzemeknél mutatkozó többlet igen egyszerűen indokolható az által, hogy az üzemek bevéte lei még sokkal nagyobb mértékben fokoztatnak, mint a kiadások, ugy hogy ha összefoglalom az üzemek és földbirtok összes bevételeit és ennek folytán figyelembe veszem és beszámítom az átlagos eredménybe azon több, mint 1 milliónyi kevesebbletet, a mely az államjószágok eladása és a regale-jövedelem elesése folytán előáll, akkor is azt találom, hogy 1,900.000 frtnyi kiadási többlettel szemben 2,900,000 frtnyi "bevételi többlet áll és igy államháztartásunk ezen részének mérlege egy millió forinttal javul. Ez tehát semmiesetre sem oly jelenség, a mely aggályra szolgáltatna okot. Hátra vannak a szorosan vett politikai és administrativ természetű kiadások. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Igaz, hogy itt 2,720.000 forinttal növekedett költségvetésünk rendes kiadási rovata: de itt ismét figyelembe kell vennünk egyfelől azt a körülményt, hogy némely, e kiadási tételekkel összefüggő bevételeink növekedtek és másfelől, hogy a folyó évi költségelőirányzatban sok tétel, mely eddig az átmeneti kiadások közt szerepelt, a rendes kiadások közé soroltatott. Ha ezen tételekre figyelemmel vagyunk és levonásba hozzuk ugyanazon okból, mint az államadósságoknál előadtam, a regale megváltással és az italmérési adóval összefüggő 80.000 forint kiadási többletet, akkor azt találjuk, hogy a budgetnek összes növekedése ezen a czímen 1,600.000 forint, a melyből ha levonjuk a nyugdíjakat, melyek bizonyos szempontból különös megítélés alá esnek, mint például a katonai és üzemi természetű nyugdíjak, akkor a tényleges tehertöbblet 1,100.000 forint. Én azt hiszem, hogy ez az 1,100.000 forint csakugyan nem több, mint a mit a fejlődő élet követelményei múlhatatlanul szükségessé tesznek és bármennyire óhajtsam is a takarékosságot, nem tehetek szemrehányást azért, hogy ennyivel növekedtek a kiadások e czímen. (Helyeslés jobbfelől) De ha nem teszek e czímen szemrehányást, egyúttal azon erős meggyőződésemet is ki kell fejeznem, hogy az országnak takarékosságra és szigorra van még szüksége ezután is. Mert bármily nagy legyen a haladás, bár álljon is az, hogy 7 millió forintnyi tőketörlesztéssel és 12 milliónyi beruházással szemben a deficit az államjavak eladásában mutatkozó rendkívüli bevételeket is hozzászámítva, csak 5 millió 400.000 forintot tesz, mégis teljesen egyetértek azokkal, a kik államháztartásunk rendezését befejezettnek még nem tartják. Én e tekintetben a legrigorosusabb álláspontot foglalom el és azt tartom, hogy rendezett államháztartásról csak akkor beszélhetünk, ha az egészen rendkívüli és ideiglenes természetű nagy kiadásoktól és beruházásoktól eltekintve, Összes állami kiadásaink teljes fedezetet találnak állami rendes bevételeinkben. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelől.) Hogy ezen eredmény eléressék, arra szükséges először meglevő bevételi forrásainknak teljes kihasználása. És itt annak a reményemnek óhajtok kifejezést adni, hogy a szeszadó, mely az első évben — mert még csak erről beszélhetünk — tagadhatatlanul kevesebbet jövedelmezett, mint például csekély személyem attól várt; de azt hiszem, az ellenőrzés szigorítása és ha kell, az adómentes és az átalányozási rendszer alapján megadóztatott szeszfőzés megszorítása mellett lényeges eredményeket lehet elérni. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelől.) De ismétlem, szükséges a takarékosság szigorú fentartása is. Igaz ugyan, hogy vannak kiadási tételeink, amelyeknek megszűnése remélhető, ilyen a szólődézsmaváltság, melynek fele jövő évben s az egész tétel az 1892-ik évtől kezdve megtakarítható és remélnünk lehet talán azt is, hogy az európai helyzet annyira módosul, hogy pár év múlva, ha a most elvállalt rendkívüli katonai, kiadások, a melyekre a helyzet kényszerített, meglesznek téve, újabb hasonnemű kiadásokra tán szükségünk nem lesz. Ezekre azonban nagy súlyt nem helyezek, nem helyezhetek azért sem,