Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-291
74 291. országos ülés november 23-á,u, szombaton. 1889. Szathmáry György jegyző: Tisza István! Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ha a mai pénzügyi helyzetet megbírálni és az elért eredményeket a maguk teljes nagyságában méltányolni akarjuk, kiindulási pontunkat azon exposénak kell képeznie, a melylyel az 3 888. évi költségvetés az 1887-ik év őszén beterjesztetett. Mint igen jól fog a t. ház emlékezni, ezeu exposéban egy financiális programra állíttatott fel három költségvetés tartamára. Ma áll előttünk a harmadik, az utobó költségvetés, a melyre ezen programúi kiterjeszkedett. A t. mérsékelt ellenzék akkor még nem ébredt annak tudatára, liogy hiszen itt az ő saját ellopottprogrammjávaláll szemben (Derültség jobbfelöl) ésHoránszky igen t. képviselőtársam akkor ezen programúira vonatkozólag ekkép nyilatkozott: „Sokkal körültekintőbb tervezetre van szükség-, mint a milyet egy gazdag álom, vagy ebéd utáni siesta kiad." Továbbá „a kibontakozási politika merész illusio H legfeljebb arra alkalmas, hogy néhány évi vegetatió után az államháztartást újabb és valószínűleg a legvégső niegfeneklósig vigye". íme, t. ház, én azt hiszem, örömmel constatálhatjuk talán pártkülönbség nélkül, hogy a legutolsó megfeneklés helyett igen lényeges javulás rejlik abban a hely zetben, a melyhez ezen programúinak szigorú, következetes betartása vitte az állam pénzügyeit. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha talán látunk is különbséget az akkor kilátásba helyezett ós már elért eredmények között annyiban, hogy több millió plus lett kilátásba helyezve, ma pedig 430.000 frtnyi hiány nyal állunk szemben: azt hiszem, hogy ezt teljesen igazolják azon katonai nagyobb kiadások, a melyeket bizonyára nem tőlünk függő körülményeknél fogva, magunkra kellett vállalnunk. (Ugy van! jobbfelől) Mig ugyanis az üsszes katonai kiadások — s itt megjegyzem, hogy a közös kiadásoknál a mi költségvetésünkbe felvett nettó összeget használom egyszerűsítés szempontjából, de ez, azt hiszem, legfeljebb egy pár százezer forint differentiát tesz — 1888-ban 38 millió 4 százezer forintot tettek és ezzel szemben az akkori exposé 1890-re egy és fél millió kiadási többletet helyezett kilátásba, vagyis az akkori exposé szerint 1890-re nem egészen 40 millió forint katonai kiadásnak kellett volna budgetünkben szerepelni, addig ma tényleg 44,600.000 forintra rúgnak azon tételek, mihez hozzászámítandó még az 1888dian időközben vállalt rendkívüli katonai kiadásokra felvett kölcsön kamatja is nyolcz száz néhány ezer forint erejéig, ugy, hogy tényleg több mint 5 millióval nagyobbak ma a katonai kiadások, mint a minő nagyságban azokat 1888-ban kilátásba lehetett helyezni. (Ugy van! jobbfelől.) Igaz, Molnár Józsefi, képviselő ur kifogásolta a terjedő militarismust, a katonai kiadások emelkedését; Beöthy Ákos t. barátom pedig keserűen panaszkodott, hogy mennyire rá van ő szedve: neki mindig igéigették a háborút s ez ígéretet nem tartották be. (Derültség a jobboldalon.) Én azonban azt hiszem, t. ház, hogy ha valahol, úgy itt is érvényesül a régi latin.mondás: „Si vis pacem, pára bellum." Ezen katonai kiadásokra szükség volt azért, hogy egy kritikus momentumban megóvhatok leg3 T enek monarchiánknak becsülete, érdekei és békéje. (Ugy van! jobbfelöl.) Szükség volt azért, hogy egy oly nemzetközi helyzet teremtessék, oly nemzetközi összeköttetések biztosíttassanak és tartassanak fenn, a melyek mellett emberi számítás szerint nyugodtan nézhetünk a jövőbe. (Helyeslés a jobboldalon.) És én azt hiszem, hogy ha ezen szempontból mérlegeljük & dolgot, nem tehettünk productivebb kiadást, mint voltak ezen katonai kiadások. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Horánszky t. képviselőtársam megtámadta a budget realitását. Azok után, t képviselőház, a miket ugy a pénzügyminister ur, mint Roszner t. barátom elmondott és különösen tekintettel arra. hogy egyes részletkérdések felett lesz még idő és alkalom talán behatóbban vitatkozni a részletes vitánál/én nem szándékozom részletekbe menni, csakis azt vagyok bátor a t. képviselőház emlékébe idézni, hogy a t. képviselő ur az 1887. évi költségvetés tárgyalásánál a realitás szempontjából legalább 4 millió forint erejéig kifogásolta a költségvetést. Az 1888-iki költségvetésnél ugyanezen kifogásait 7 — 8 millió forint erejéig emelte. Ha ezzel szemben azt látjuk, hogy 1887-ben közel 9 millióval, 1888-ban 12 millióval volt a tényleges eredmény az előirányzatnál kedvezőbb, akkor nekem legalább nem okoz nagyobbmérvű nyugtalanságot az, hogy most 3—4 millió forint erejéig támadja meg a költségvetés realitását. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak arra kívánok még utalni, t. ház, hogy daczára anuak, hogy 1887-től fogva mindig beváltak költségvetéseink a realitás szempontjából, az idei költségvetés még egy pár tételénél előnyösen különbözik ezen szempontból elődjeitől. Ilyen tétel, t. ház, azon 250.000 frt, a mely az államjószágoknál, mint átalány leüttetett a bevételből, tekintettel arra, hogy ezen államjószágok egy része még a jövő év folyamán fog eladatni; korábbi költségvetéseinkben ez nem eszközöltetett. Ilyenek továbbá azon változtatások, a melyek a földmívelési ministerium költségvetésében vitetnek keresztül, a hol szintén részint a bevételeknek szerényebb, részint a kiadásoknak reálisabb előirányzása által tisztán a realitás szempontjának szigorú követése legalább 2—250.000 írttal tette a költségvetési eredményt kedvezőtlenebbé. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De fel kell továbbá említenem, t. ház, azt, hogy az államot megillető regalepäpirok jövedelme
