Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-290
'•'. 290. országos ölés november 22-én, pénteken. 1989. alatt, mondjuk, 3 nap folyamában mennyi minden költséget indítványoz az ellenzék némely t. szónoka. Föl akarom ezeket néhány szóban sorolni a nélkül, hogy részletes bírálatokba bocsátkoznám. Ez messze elvezetne a czéltól. 1888. jan. 26-ától 28-áig Holló Lajos kívánta az anyakönyvek országos vezetését, a közigazgatási tisztviselők fizetésének felemelését. Orbán Balázs lelenczházakat akart alapítani s e czélból állami kölcsön fölvételét is sürgette. Pázmándy Dénes a csendőrség jobb fizetését és a létszám emelését nélkülözhetetlennek nyilvánította. Lipthay Károly dologházakat kivont. Tors Kálmán a közoktatásügyi ministerinm megtakarításait kifogásolta. Szalay Károly államsegélyt kívánt a phylloxera ellen. Orbán Balázs a vadászati és fegyveradót törölte el. Mikecz képviselő ur a dohánymonopoliumot szüntette meg. (Derültség jobbfelől.) Lipthay Károly pedig leszállította a sójövedéket. (Tetszés jobbról.) Madarász József népoktatási kiadásainkat akarta emelni és még törvén} 7 javaslatot is helyezett ez ügyben kilátásba. (Élénk helyeslés assélsö balon.) Kérem, én teljes sympathiával viseltetem mind e dolgok iránt. (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi képviselő ur felemelte a díjnokok fizetését és nagyobb fizetést adott a kir. tábla másodosztályú tanácselnökeinek. (Derültség jobbfelől.) Ezért kellett hangoztatni a házban a takarékosságot, mert csak akkor lehet valóban nagy pénzügyi eredményeket elérni, ha nemcsak beszélünk a takarékosságról, hanem azt a praxisban is követjük. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azok ellen kell ily figyelmeztetést alkalmaznunk, kik folyton új meg új követelményekkel állva elő, az általános szempontokat szem elől tévesztik. És most még egy pár általános megjegyzést kívánok tenni Ábrányi Kornél képviselő ur öt kemény pontozatára. (Derültség jobbfelöl.) Igaz, hogy a tiszaroffi kálvinista pap 13 pontban támadta meg a kath. ecclesiát, de a mint ez annak nem ártott, ugy a biidgetnek sem árt ez 5 pontozat, (Tetszés jobbfelől) mert ha vonatkozást keresünk az 5 pont és a budget között, alig leszünk képesek azt megtalálni. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondja Ábrányi Kornél képviselő ur, hogy : > A mi feladatunk azon törekvésekkel szemlén, melyeket tőlünk átvett és zászlajára irt a reconstrnált cabinet, alig lehet más, mint az, hogy mindenütt, a hol lehet, elősegítsük és mindenütt, a hol kell, sürgessük ezen reformok megvalósítását, hogy azokat sem a napirendről levétetni, sem helytelen irányban megváltoztatni ne engedjük. Ezt egyrészről az őszinte és loyalis támogatás, másrészről a mindenféle követelmények által meg nem zavart és nem feszélyezett ellenőrzés alakjában, ez idő szerint, csak itt tehetjük meg az ellenzéken*. Én vártain, t. ház, hogy ebből az általános mondatból le fogja vonnia logicaikövetkeztetéseket, elő fogja mozdítani teljes loyalitással a kormány reform-törekvéseit, melyeknek egyikét, a pénzügyi reformot, a pénzügyi egyensúly helyreállítását épen a jelen költségvetés alkalmával tárgyaljuk. (Helyeslés jobbfelől.) Annál inkább várhattam ezt, mert ha visszagondolunk a múltra, ha visszagondolunk azon feltételekre, melyeket a t. mérsékelt ellenzék ezen országgyűlés megnyitása alkalmával a válaszfelirati vitában kiszabott, ezen feltételek egytol-egyik mind teljesedésbe mentek. (Tetszés jobbfelől.) Fenyvessy Ferencz: Tehát átvették a programmot! (Nagy mozgás balfelöl.) Báró Roszner Ervin: Ha átvettük a t. mérsékelt ellenzék programmját és ha helyes volt programmjuk, akkor annál inkább kell a mostani eljárást helyeselni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Nagy zaj balfelöl.) És ez a támogatás kilátásba is volt helyezve, mert hisz 1882-ben azt mondta Gaal Jenő t. képviselő ur, hogy ha jön egy öntudatos kormány, a mely vállalkozik az egyensúly helyreállítására és azt mondja, én rendbe hozom az államháztartás üg vét nemzet, de neked nem szabad tovább terjeszkedni, mint a mennyit veszélyes helyzeted megenged s ha e mellett feltett szándékát végrehajtja, tett igéretét beváltja és igyekszik ezen az úton tovább haladni és koronkint sikereket is mutat, akkor meg vagyok róla győződve, van annyi józan önszeretet ezen nemzetben, hogy ha nem szereti is, követni fogja mégis tényleges vezetőit. (Derültség jobbfelől.) A nemzet megtette, de Graal Jenő ur nem tette meg. (Tetszés jobbfelől.) Nem terjeszkedem ki arra sem, hogy csodálkozásomnak adjak kifejezést (Halljuk! Halljuk!) azon sajátságos eljárás felett, melyet az ellenzék t. szónokai, nevezetesen pedig Helfy és Ábrányi t. képviselő urak, a ministerinm egyes tagjaival szemben követtek. Sajátságos az, mikor az ember mesebeli emléket idézhet fel, mikor tudniillik a róka a sajtért a holló hangját dicsérte, csakhogy ezt hollókkal meg lehet tenni, de Magyarországnak oly kiváló államférfiaival, mint a kik ezen cabinet tagjai, ily eljárás nem hogy czélhoz nem vezet, hanem, megvallom, épen ellenkezőjét mutatja annak, mint a mit a t. ellenzék mutatni akar, mert ez által nem nagyrabecsülését fejezi ki azon férfiak iránt, hanem ellenkezőleg ezen eljárás azon férfiakra kell hogy sértő legyen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mikor a vita már a legszenvedélyesebb mederbe csapott át, akkor felszólalt a szili kerület képviselője is. (Halljuk! Halljuk!) Beszélt a politikai erkölcsök hanyatlásáról. Elismerem, hogy ő ebben szakember (Derültség jobbfelöl) és e téren vele vitatkozni nem fogok. (Helyeslés jobbfelől.) De mikor valaki annyira hangoztatja Tisza Kálmán ministerelnök ur személye elleni gyűlöletét, talán
