Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

289. országos ülés november 21-én, cstttSrtBkön. Ig80. 45 nézzen szét, valahányszor itt a nemzet és a hadsereg közti viszony bolygattatik, kik azok, a kik annak örülnek, ugy nálunk, rnint Austriában, valamint a külföldön? Azok, kik részben a monarchiának, első sorban pedig Magyarországnak ellenségei. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! Ugy van! Felkiáltások a szélső baloldalon: Önök bolygatják !) A képviselő urak azt is mondják, hogy 1875 óta hátramaradás, hátralépés történt az 1867 : XII. törvényczikk alapjától ugy a hadsereg, mint más kérdések tekintetében (Felkiáltások a szélső baloldalon: A mint hogy igás is!) és indokul felhozzák, hogy ez természetes is; mert azóta nem azok hajtják végre a törvényt, a kik részt vettek annak megalkotásában, hanem azok, a kik ellene voltak. (Ntjugtalan^ág a bal- és szélső baloldalon.) Hí t,t. ház, kik voltak a ministerek 1875 ben? Wenckheim Béla, Trefort Ágoston, Szende Béla, Széll Kálmán, Perczel Béla. Hármunkon kivül, Simonyi Lajos bárón, a ház mostani t. elnökén és rajtam kivtil, tisztán Deák párti emberek. (Igaz! Ügy ián! jobb felől.) És mi történt azontúl? Ugy Wenckheim, mint Trefort és Szende Béla ministerek maradtak halálukig. Sajnos, hogy a halál őket elragadta, Perczel Béla saját kívánságára a Curiához ment, ufánna Pauler lépett a ministeriumba, tizenhárom próbás Deák-párti, a ki a Deák-pártban is minister volt. Midőn a közbejött boszniai esemény miatt Széll Kálmán t. barátom megszűnt pénzügyminister lenni, ki lett utóda? Az, a ki 1875 előtt a Deákpárti ministeriumnak tagja volt. És midőn Trefort boldogult ministertársam meghalt, helyébe szintén olyan férfiú lett ministerré, a ki egész életében, ugy is, mint minister, ugy is, mint főrendi tag, a Deák-pártnak volt hive. (Igaa! Ugy van! jobb felől.) Hol van tehát a képviselő ur okoskodásának alapja ? (Helyeslés jobbfelől.) De ha a kérdés lényegére megyünk is, miképen történt az a hátralépés? Hisz a képviselő urak sem merik azt mondani, hogy állítsuk vissza azt, a mi addig az 1867 :XII. törvény szerint megvolt; hanem azzal vádolnak, hogy miért nem viszszük tovább ? Belemagyaráznak a törvénybe mindent, a mi nincs benne s akkor azt akarják, hogy mi azt végrehajtsuk. (Igazi Ugy van! jobbfelől.) Nem mondom, hogy bizonyos fokig nem ügyesen járnak el, a mire még visszatérek, de egy képviselő ur említette a nemzeti bankot. Az 1867 : XII. törvényczikk megoldatlanul hagyta ezen kérdést, érvényben és teljes erőben a régi állapot maradt; volt is elég méltó panasz a Beöthy képviselő ur által ma is említett nemzeti bank ellen. Ma van, nem önálló bank, hiszen megmondottam nem egyszer, hogy ez miért nem volt lehetséges, de magyar-osztrák, mely ellen az országban többé nem panaszkodnak, mely nem helyezkedik ellenséges álláspontra az ország fejlődésével, hanem jóindulatot,, készséget mutat. (Ugy van! a jobboldalon.) Ott van a közös vámterület. A t. képviselő ur még azzal is vádol, hogy ezen anyagi kérdésben nem tudtam a külön vámterületet megcsinálni a multam miatt. Igaza van, a multam miatt. Mert én mindig, mint ellenzéki ember is, a közös vámterület hive voltam és ma is azt hiszem, hogy Magyarországot gazdaságilag mai. helyzetében — örök időkről természetesen nincs szó —• mondom, mai helyzetében is tönkre tenné az a gazdasági politika, mely a bennünket Austriától elválasztó védvámok mellett külön vámterületet akar. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ismétlem, t. ház, hogy a személyes kérdésekre nem felelek, hanem csak a tényekről beszélek és ezen szempontból csak egy tényt akarok még felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Számtalanszor elmondatott, hogy miért történt az 1875. évi fusio. Soha senki, pedig sokan vannak itt azok közül, a kik azt csinálták, nem mondta, hogy azért történt, hogy ily módon az 1867 : XII. törvényczikket tovább fejleszszük. (Igaz! Ugy van!jobbfelől.) Mondom, sokan vannak és egy sem mondta sem akkor, sem. most. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mit felemlítettek, hogy akkor intrigák voltak. Hát, t. ház, igaz, de nem volt intriga'köztem és a Deák-párt közt, nem volt intriga a Deák-párt és a balközép közt, hanem volt az, a mit önök most köztünk felidézni akarnak, magában a pártban volt intriga, (Igaz! Ugy van! jobbfelől) mely meggyöngítvén a pártot, lehetetlenné tette a kormányzást. Ilyen intrigák voltak ezek s azt hiszem, sokan vannak a túloldalon is, a kik ismerik ezen intrigákat s a kik tudják, kinek nevében s miért folytak azok. (Ugy van! a jobboldalon.) T. ház! Látom a ház türelmetlenségét, (Halljuk ! Halljuk!) minthogy ugy is örömmel győződtem meg, hogy a t. ház majdnem követeli tőlem, hogy többször beszéljek, hát lesz majd alkalmam máskor is beszélni. (Derültség é$ tetszés a jobboldalon.) Horánszky képviselőtársam reám alkalmazta Catilina esetét. Hát ki volt az a Catilina ? Nem egyéb, mint egy kisebbségnek furfangos eszközökben nem válogató és a többséggel s a törvénnyel szemben erőszakra támaszkodó vezére. Ezt itt mi közöttünk fel nem találja. (Tetszés a jobboldalon.) A t. képviselő urak hol academice, hol nem academice beszéltek a conflictusokról és igen megnyugtatólag nyilatkoztak, hogy a conflictustól nem félnek. Hát, t. ház,'én sem félek, de megmondom, miért nem. (Halijuk! Halljuk!) Kern félek azért, mert a magyar nemzet, a mely soha magát conflictusba máskor, mint mikor törvényei meg nem tartattak. belevinni nem engedte, nem fogja önöknek elhinni,