Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

289. országos ülés november 21 -én, csütörtökön. 1889. 37 mástól külön-külön, apránként, darabonkint terjesztetik elő; más bizottságokba alakul a ház, mikor a kiadásokat, másokba, mikor a bevételeket tárgyalja és mikor azután az egész ülésszak folyama alatt folytonosan szavazták a költségeket, akkor aztán a végén az összes költségvetés az appropriatióban egybefoglaltatik. Az angol parlamentnek tahát csak egyetlen egyszer van alkalma nyilatkozni az egész budget felett és ez az appropriatiónak az alkalma. Már most, t. ház, megjegyzem azt, hogy általában mikor a költségvetés visszautasittatik, ez soliasem azért történik, mintha az ember az államtól a megélhetéseszközeit akarná megtagadni ; ezzel tisztán ésegyedülaleghatározottabb álláspontját akarjaaz embermarquirozni.Ez ellen alapos kifogást csakis abból a szempontból lehet tenni, hogy megakadályozza a parlamentnek feloszlatását; de azt be kell látni mindenkinek, hogy ebből a szempontból egészen mindegy, akár az appropriatiót tagadják meg, akár a költségvetést, mert a költségvetést a kormány ép ugy nem effectuálhatja,ha az appropriatio meg vau tagadva, mintha a költségvetés meg van tagadva. Hozzáteszem, hogy a koronának azt a jogát, hogy a képviselőházat feloszlassa, senki tagadásba venni nem akarja és ha ezt esetleg tenné, bizonyára meg fogja érte kapni az indemnytást. Nem származik tehát, t. képviselőház, semmi praejudicium a költségvetés megtagadásából; de hogyha a két dolog közt distineiőt teszünk, akkor az a belső összefüggés, a mely a budget és a kormánypolitika között létezik, megszakad. Hiszen az anachronismus, hogy ha én a kormányt derüre-borura összeszidom és politikáját és azt a budgetet, a mely annak a politikának exponense, elfogadom. (Ugy van! a baloldalon.) Ez okvetlenül homályt idéz elő a közvéleményben és én azt hiszem, hogy épen a budget-tárgyalásnal, a mely ennek az országgyűlésnek legfontosabb actusa, mindjárt a budget-tárgyalás kezdetén tiszta helyzetet kell előállítani és szabatosan meg kell határozni a pártoknak álláspont) akat; ki kell tűzni a zászlót itt is, hogy mindenki tudja, ki hová tartozik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én, t. képviselőház, tudom azt, hogy a köz vélemény előtt indokolni tartozunk eljárásunkat és épen azért számba vettem mindazokat az erős momentumokat, a melyek ezen budget mellett felhozhatók. Felhozták ez előirányzat realitását. Nem vonom kétségbe, hogy ez ugy van; de, t. képviselőház, ez maga oly normális, oly elementáris kötelesség, hogy ezért magáért bizalommal nem viselítt\ietünk.(]Ielyeslés bal felöl.) Azután t. képviselőház, felhozzák a mérlegnek kedvező voltát. Nem akarom tagadni, hogy ugy van; de azért az államháztartás egyensúlya helyre állítva nincs. És e tekintetben igen érdekes és jellemzetes a túloldal két elsőrendű pénzügyi tekintélyének, t. barátom Rakovszky Istvánnak és az előadó urnak magatartása. Rakovszky t. barátom oly scepticus bírálatot fűzött hozzá a budgethez, hogy az ellenzéki padokról mondhatta volna el e beszédét. Az a kéz, a melyet segítségül nyújtott, lehetett az Ézsaunak keze, de a hang bizonynyal Jákobé volt. (Derültség.) Még jellemzőbbet, barátomnak, az előadó urnak magatartása. 0 egyszerre oly óvatos, oly körültekintő lett beszédében, hogy Suttyomberki Dáriusnak egy duplát adhatna előre. (Nagy derültség.) Hová lett a t. előadó ur dantoni positurája. az összekulcsolt kezek, a melyekkel nekünk folytonosan az invectivákat idevetette ? Egészen megváltozott; olyan volt, mint egy 16 esztendős kis ártatlanság valami jótékonysági bazárban : Tessék ibolyát venni! (Nagy derültség.) Az ón t. barátom nagyon jól tudta azt, hogy mért tartózkodott az örömtől és miért nem merte az államháztartás kedvező eredményeit előre leszámítolni. Mert annak az államháztartásnak rendezése egyáltalában be nem következett és ezen kormányrendszer és politika alatt be sem fog következni soha. (Ugy van! balfelől.) Nem akarok a felett vitatkozni, t. ház, hogy az ország helyzete kétségbeejtő-e vagy sem; ez egy oly logieai processus, melyet igen nehéz lesz tisztázni. Én csak azt veszem, hogy ma nézetem szerint az ország oly állapotban van, mely a további megterheltetést meg nem engedi. Igen helyesen lett elmondva, hogy a költségvetési terhek nem fejezik ki az ország terhét, hanem hogy azon kivül még megyei és községi terhek is vannak; és én azt hiszem, hogy ha e terhet állandóan meg is birja az ország, de egy további megterheltetést meg nem bírna. Ha már most szembe állunk ezen ténynyel, hogy az országnak kormányzási apparátusa a culturalis feladatoknak meg nem felel, ha reformokat kell initiálnunk, melyek pénzbe kerülnek és ha az ország több terhet meg nem bir: akkor a conclusio igen egyszerűen az, hogy ezen országnak a stagnatio és a végkimerülés közt kell választani. Ez a t. kormány 15 évi kormányzatának eredménye és sígna túrája. (Ugy van! balfelöl) A t. pénzügymínister ur hivatkozott tegnap egyebek közt Olaszországnak roppant megterheltetésére. Tudom, hogy Olaszország nagy mértékben emelte terheit, de miért? Azért, hogy megalapítsa nemzeti és állami egységét és mert két nagy háborút viselt és kormányzatát a legmagasabb niveaura emelte. (Ugy van! balfelöl.) Miért vállaltuk ellenben mi magunkra ezen terheket? Azért, hogy azon tátongó ürt betemessük, a melyet a t. kormány kormányzata csinált (Élénk helyeslés balfelöl) és hogyha ennek az országnak, mondhatnám összes reserváit kellett harezba vinni, ez csak azt bizonyítja, minő rémítő rombolást és pusztítást kellett a kormánynak ez országban véghez vinnie, És el is lehet mondani, hogy alig van oly kor-