Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

54 289. országos ülés november 21-én, csütörtökön. 1889. tapadó választási elnöknek szemébe mondja, hogy lábbal gázolja a polgári szabadságot, börtönbe hurczoljanak, az a bűnös, gonosztevő választási elnök pedig ott mosolyoghasson: ez sem a józan észszel, sem a természetes felfogással, sem a törvény rendelkezésével össze nem fér. Sajnálom, hogy nincs itt a t, ígazságügyminister ur, mert hozzá szeretnék intézni egy kérdést: mit tenne, ha ugy járna, mint egy ügyfelem. Például tegyük fel, hogy a minister ur minden vagyona 40 ezer forint és ő eljön hozzám és azt mondja: Hallod-e Csatár! En megveszem a házadat, mi az ára? (Derültség.) Eladom tehát neki 40 ezer forintért. O jóhiszemű tisztességes ember, kifizeti az egész 40 ezer forintot. Én zsebre teszem és megengedem, hogy átírassa ezt az objectumot az ő nevére. Hanem, a mint ez megvan, gondolom, jó lenne a pénzt is használni, meg a házat is; s kijelentem, mikor Szilágyi t. minister ur be akar költözni a házba, hogy ide bizony uram be nem teszi a lábát, mert az urat be nem eresztem, én itt maradok, én vagyok az ur. Mi történik ekkor, t. ház? Azt hiszik önök, hogy én kapok birót Magyarországon, ki 8— 10 nap alatt a tisztelt minister urat a maga igazságához juttatja ? Világért sem. Nincsen erről a törvényben gondoskodva. A t. minister urnak ellenemben birlokpert kell indítania, hogy a bíróság ítélje meg azt, hogy tartozom elhagyni a házat. O pedig szegény, hogy megélhessen, mert nálam van a pénze, elmegy Iczighez, meg Jónáshoz, ott nagy kamatra vesz fel pénzt és mikor én ügyességemmel kifogom eszelni, hogy öt esztendő múlva kimondják, hogy hozzájuthat a házához, addig már kamatokba elfizeti a 40 ezer forintot. Ez igy van, itt nálam a bírói ítélet. A mely országban ilyesmi történik, ott a jog nem egészséges alapokon nyugoszik. De ezenkívül, mélyen t, ház, szükségesnek mutatkozik az is, hogy a szenvedő váltóképesség korlátoztassék, (Igaz! Ügy van! szélső balfelöl) hogy a váltó a történeti fejlődés alapján visszaállittassék, hogy ez kizárólagosan csak a kereskedő világban jöhessen forgalomba, mert tapasztaljuk, van rá ezer eset, hogy a szegény embert oly váltókalapján perlik, melyekre alig kapott fedezetet; ezenkívül az óvási eljárás a földmívelő népre, roppant, teherrel nehezedik. Ezeken, t. ház, segíteni, változtatni kell, ha a nemzet igaz érdeke szivükön fekszik. (Helyeslés balfelöl.) A mi a belügyi állapotokat illeti, én megvallom őszintén, hogy e tekintetben sem vagyok megelégedve a t. kormány politikájával; mert a mai vármegyében a kinevezés a választási köpenyeg alatt hajtatik ugyan végre, de végeredményében mégis kinevezés. Tapasztaljuk, t; ház, hogy a községi biró nem lehet az, kit a község képviselőtestülete ajánl, vagy a lakosság óhajt megválasztani, mert az újabbkori goszpodárok, a főszolgabirák hármat kijelölnek és tessék ezekből választani. Ellenmondásnak helye nincs. Tapasztalom azt, hogy községi jegyző csak az lehet, kit a szolgabíró a folyamodók közül candidál, rendszerint olyant candidál, a ki senkinek sem kell és igy az ő embere megy keresztül és ezt sem a nép közönsége választja, hanem a képviselőtestület, mely 24 emberből áll, meg kell szerezni 13-at és kész a jegyzőválasztás. A községi jegyzőnek megengedi törvényünk, hogy vármegyei bizottsági tagnak lehessen megválasztani. A szolgabírónak odakinn alázatos szolgája bejut a vármegye központjába, hogy itt, meg fejedelmének ellenőrje legyen a vármegye központján. El lehet-e képzelni, hogy az a községi jegyző a szolgabíró mulasztásait vagy az alispán visszaéléseit meg meri támadni. Nincs rá eset. Egyetlenegy vármegye volt Magyarországon, mely határozottan állást mert foglalni e tekintetben, a melynek ezért igazi elismeréssel is adózom. És ez Veszprémmegye ; határozottan kimondotta, hogy a mely községi jegyző megyei bizottsági tag akar lenni, mondjon le községi hivataláról s ez helyes. Hogy azután a vármegyében milyen a tiszti választás, az is eléggé jellemzi, hogy a főispán hármat nevez ki, az egész megyei bizottság szintén hármat, igy a főispánnak megvan a négy szavazata a három ellen s rendeden az jön candidatióba, a kit ő akar. Megvallom őszintén, hogy ilyen alapon a vármegyei életért hevülni nem tudok. Vagy meg kell adni a vármegyének a szabad rendelkezés jogát, megszüntetni a virilis intézményt, hogy tisztán választott alapon alakuljanak, vagy ki kell gondolni valamit, mert ez igy sem hal. sem hűs, a mely csömört okoz, mely felfelé, lefelé egyaránt kártékonyán hat. Ha ezen szempontból véve mérlegelem is, t képviselőház, a jelen költségvetést, azt legjobb meggyőződésem szerint el nem fogadhatom. ("IIelyeslés balfelöl.) Most beszédem végén vagyok, t. képviselőház és még csak egy dolgot kell felemlítenem s ez az, hogy Madarász József tegnap elmondott jeles beszédében kijelentette, hogy a szabadelvű párt Tisza Kálmán ministerelnök ur nélkül nem élhet meg. En megfordítva azt állítom, hogy ez nem ugy van és ezen gondolatomnak abban adok kifejezést, hogy a Tisza Kálmán ministerelnök ur és a pártja közötti viszony hasonlít a kölcsönösen biztosító társasághoz. (Ugy van! balfelöl.) S most még csak egyre hivom fel a t. képviselőház becses figyelmét. A mai „Nemzet" hasábjain megjelenj „Rovás" czímíí czikkre. (Halljuk!) T. ház! Én nem veszem rossz néven, hogy minden kormánynak meg van a maga félhivatalos lapja, de rossz néven veszem azt, ha ilyen félhivatalos lap a tiszta hazafiságot, a becsületes törekvést, a jó szándékot pellengérre