Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-303
808. orgc&gos ülés deeaemeer 7-én, szombaton. 1889. 375 mig Újpest községének adóhivatala Váczon, választási székhelye Gödöllőn van ég bírósági szempontból a budapesti törvényszék területéhez van kapcsolva, addig közigazgatási szempontból a vármegyéhez tartozik. Ezeket az állapotokat fentartani, különösen a főváros kellő közelében, most már annál kevésbé lehet, mert még egy ötödik factor is csatoltatik közigazgatási szempontból a törvény útján e kérdésekhez, a mennyiben rendészeti szempontból most már az államrendőrségnek lesz alávetve. Szóval ezekből az officiumoknak oly confusiója származik, a melyből az egészséges közigazgatásra való kibontakozás lehetetlen. Van azonban Újpest községében egy sajátságos feudális remanentiája a hűbériségnek, a melynek keletkezését nem vizsgálom. Ez a telepítés volt az akadálya minden egészséges törekvés érvényesítésének, származott legyen az a fővárostól, vagy megyétől. Minthogy pedig ott régi földesúri jogok állanak fönn ma is, a nélkül, hogy az illető jogos családdal szemben kíméletlen vagy sértő szavakat kívánnék használni, megjeg3 7 zem, hogy ennek folytán ott ma tényleg oly viszonyok vannak, a melyek a mai jogállamban tűrhetetlenek. Ott, t. ház, a régi örök haszonbéri viszony áll fenn, melynek értelméban a föld és a felépítmény tulajdona megoszlik. Éles Henrik: Magántulajdon! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ezt én is tudom, de e térre nem akarok lépni, mert nem tartozik a dologra. Mondhatnék a t. háznak, ha a részletekre akarnék rátérni, érdekes dolgokat arrji nézve, hogy milyen módon értékesíttetik a földesúri jog Újpesten; azonban ezt nem teszem, mert magánjogi dolgokat nem akarok feszegetni, de tény az, hogy Újpestnek a fővárossal való egyesítését ez a hűbéri maradvány tette tulaj donképen lehetetlenné. A t. államtitkár urnak annyiban nincs igaza Kaas Ivor t. képviselőtársammal szemben, midőn azt mondja, hogy ha ékesszólását felhasználta volna a főváros közgyűlésén, ma lehetségessé lett volna téve, hogy a minister már az egyesítés kérdése fölött tárgyaljon, mert tudhatná, vagy — mivel még akkor nem volt államtitkár — legalább emlékezhetnék rá, hogy midőn az egyesítés kérdése felvettetett, a belügyministerium a megye utján meghallgatta az újpesti elöljáróságot az iránt, akarja-e az egyesítést? Az újpesti községtől érkezett is repraesentatio, mely szerint az egyesítést semmiféle körülmények között sem óhajtja, még pedig saját jól felfogott érdekében, a mi csakhamar kitűnt, minthogy nemsokára az egész elöljáróságot Szét kellett ugrasztani. Ok tehát saját bőrüket féltették. Ezért nem is került az ügy a főváros közgyűlése elé. Ez volt a hiba, de olyan hiba, a melyet pro futuro még jóvá lehet tenni, mert a ministerium jövőben e kérdést még megoldhatja. Előttünk áll Bécs példája, mely azzal lett nagygyá s világvárossá, hogy még a legmesszebb fekvő külvárosokat is magához csatolván, lehetővé tette a kifelé való terjeszkedést. E törekvés nálunk is I helyes. Bennünket, városi képviselőket tehát semmi szemrehányás sem illethet, a miért a városi közgyűlésen nem használtuk fel ékesszólási hatalmunkat, ha ugyan rendelkezünk ilyennel, mit az államtitkár ur is szíves volt concedálni. Mert a dolog ott rekedt meg a ministeríumban. Különben mondhatom, hogy Újpesten az egész lakosság kívánja az egyesítést, a mit ha Éles Henrik képviselő ur kétségbe von, a legnagyobb népgyüléssel fogom neki bizonyítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A lakosság minden rétegében él az az óhaj, hogy Újpestet minél előbb a fővároshoz kell csatolni, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeket kötelességemnek tartottam elmondani, t. ház, azért, mert magam is ugy vagyok meggyőződve, hogy Uj-Pest minél előbb a fővároshoz csatolandó. Részemről egyébiránt támogatom azt a kérést, hogy a t. belügy minister ur foglalkozzék jövőre e kérdéssel és igyekezzék a főváros és a megye egyetértésével a kérdést ugy oldani meg, hogy Uj-Pest a fővároshoz csatoltassék. (Helyeslés.) Elnök: Éles képviselő ur kivan szólani. Éles Henrik: Igen röviden csak azt a megjegyzést kívánom tenni, hogy midőn közbeszólottam, hogy a közönség nem kívánja, az alatt Budapestet értettem, mert hogy Uj-Pesten mindenki kívánja és Polónyi Géza képviselő ur is, azt én igen jól tudom. (Derültség jobbfelól.) Elnök: Senki sem lévén szólásra feljegyezve, az általános tárgyalást berekesztem. Szó illeti még az előadó urat. (Felkiáltások: Eláll! Eláll !) Latkóczy Imre előadó: A törvényjavaslat érdemére nézve nem lévén megtámadva, csak saját szavaimnak félremagyarázott értelmét kívánom helyreigazítani. (Halljuk!) Kaas Ivor t. képviselő ur azt mondotta, hogy én a javaslat különös előnyeként azt tüntettem fel, hogy az autonómiát és a törvényhatósági kapcsolatot érintetlenül hagyja. Én ezt nem azért hoztam fel, mintha a törvényjavaslatnak előnyéül vagy hátrányául kívánnám betudni, hanem egyedül azért tettem, mert előadói tisztemet ugy fogom fel, hogy kötelességem az általam előadott törvényjavaslat összes dispositióit mintegy dióhéjba szorítva előadni. (Helyeslés.) A fősúlyt a főváros közbiztonsági érdekeire fektettem és ez azon indok, melynél fogva újabban kérem a t. házat a törvényjavaslat elfogadására. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház elfogadja. Minthogy most az idő előrehaladt és interpel-