Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

370 808. országos ülés deczember 7-én, szombaton. 1889. hozásnak az állami feladat útjába gördülő akadá­lyokat, legyenek azok akár személyi, akár dologi természetűek, elhárítani. A kérdés személyi oldala előadásom keretébe ugyan nem tartozik, de mert a fővárosi rendőrség működése e házban ismételten volt erős megtáma­dásoknak kitéve, legyen szabad nekem objectiv megfigyeléseim és egyéni tapasztalataim révén ez alkalommal csak annyit kijelentenem, hogy a fővárosi rendőrség feladatát a törvény értelmében megfelelő szolgálatra kész, pártatlan erélyíyel és emberszerető kímélettel igyekszik betölteni. {Moz­gás és ellenmondás a szélső baloldalon.) Nem értem az ellenmondást ez oldalról Ha talán a véderő-vita alatt történt nagyobb számú bekisérésekre méltóztatnak czéíozni, ugy arra csak azt válaszolom, hogy azok a rendőri közegek, a kik a rendet zavarókat bekísérték, bizonyára nem intéztek kérdést az illetőknek pártállása iránt é-i ugy tudom, hogy a bíróság tárgyalásain sem nyilatkoztak az illetők az iránt, hogy melyik párthoz tartoznak, Vagy talán azt hiszi a t. kép­viselő ur, hogy a ki utczai botrányt provocál, az nem tartozhatik máshová, mint csak a független­ségi párthoz? (Mozgás a szélső baloldalon.) Én e nézetében nem osztozom s ezért kijelentem, hogy a fővárosi rendőrség még a megpróbáltatás eme napjaiban is pártatlanul, sőt elismerem, méltó tolerantiával járt el. (Ugy van! jobb felől.) De van a fővárosi rendőrség tevékenységének egy állandó dologi akadálya, mely korlátolt, terri­toriális hatáskörére vezethető vissza. Ugyanis a főváros területéről kitiltott, vagy más közveszélyes számos egyén a főváros közelében fekvő ós köz­igazgatásilag Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye tör­vényhatóságának kebelébe tartozó Újpest és Rákospalota községek területén üti fel tanyáját s ugy a két község, de különösen a főváros vagyon­os személybiztonsági érdekeit állandóan veszélyez­tetik. Ez olyan baj, a melyet csakis a törvény­hozás lehet hivatva orvosolni, még pedig azon indokból, mert a fővárosi rendőrség hatásköre rendőrileg szabályozva lévén, módosítása tehát ismét csak törvényhozási úton eszközölhető. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban czélba vett módosítás abból áll, hogy az Í881 : XXI. t.-cz. által államilag szervezett fővárosi rendőrség hatásköre Újpest és Rákospalota közsé­gekre is kiterjeszteni szándékoltatván, egy külön kerületi kapitányság, melynek működési jogalapját képezi a törvény a ministeri rendeleteken kivül Pest-Pilis-Solt megye törvényhatósága, valamint Újpest és Rákospalota községek részérőlatörvény korlátai közt alkotandó szabályzat. Már ez utóbbi körülményből ig kétségtelen, hogy a törvényjavaslat ugy a megyei törvény­hatóság municipalis, valamint az illető községek aufonomicus jogait a lehetőségig megkíméli és szintúgy érintetlenül hagyja azon közigazgatási kapcsot, a melyben e községek Pest-Pilis-Solt­Kiskun megye törvényhatóságával szemben áll a igy Pestmegye alispánja, valamint mint közigaz­gatási bizottsága részéről rendőri bíráskodás kérdésében a másik három szakban judicaturát gyakorol. A tervezett kapitányság felállítása által Újpest és Rákospalota községekre nézve köz­biztunsági szempontokból tagadhatatlanul háram­landó nagymérvű előnyök tekintetében, a két község nem volna köteles a fölszerelési és fentar­tási költségekhez nagyobb összeggel hozzájárulni, mint a mennyit átlag az utóbbi 3 év alatt tisztán rendőri kiadásokra fordított. Á közigazgatási bizottság mindezek tekin­tetbe vételével, de különösen figyelemmel a főváros közbiztonsági érdekeire, a belügyminister ur által 443. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot nem­csak czélravezetőnek, de mellőzhetlennek is ismervén, a bizottság nevében kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: báró Kaas ivor. Báró Kaas Ivor: Az előttem szólott t. elő­adó urnak a fővárosi rendőrség eljárását, annak humanitását dicsérő szavaira és azon viszonyításra, melylyel azt az ellenzéki pártokkal szembeállí totta, nem akarom azt felelni, hogy kívánnám, győződjenek meg a t. táío'dalon e humanitásról, (Ugy van! Derültség a szélső baloldalon) hanem áttérek magára a dologra. Nem szeretek ideiglenes törvényt, nem szeretek félrendszabályt, nem osz­tozom a Tisza-kormány azon politikájában, melyet a törvények hozásában igen gyakran követ s melyet a magyar példabeszéd akképen fejez ki, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is meg­maradjon, vagy hogy a kutya farkat darabonkint messék le, hogy kevésbé fájjon. (Mozgás s fel­kiáltások a jobboldalon: parlamenti hasonlat!) Ennek a szakállat szálanként kitépő politikának egyik gyümölcse ez a törvényjavaslat, a mely csak az újpesti és palotai rendőrséget veszi a fővárosi rendőrség kezelése alá, de a két községet minden egyéb vonatkozásában meghagyja a megyénél. A mit pedig, mint ezen törvényjavaslat előnyét állított elénk a t előadó ur, pedig az a törvény­javaslat legnagyobb hátránya. Mert ez által a competentiáknak oly zavarát idézi elő, a mely súrlódásokra vezetvén, tarthatatlannak fog bizonyulni és oda fogja vezetni a kormányt, hogy új törvényjavaslattal lépjen elénk Újpestre nézve. Újpestnek Budapest fővárosával való egyesítését fogják akarni. Éles Henrik: Ezt ugyan nem kívánja senki Budapesten ! Báró Kaas Ivor: Én is budapesti vagyok és kívánom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom