Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

303. országos ülés deeeember 7-én, szombaton. 1889. 369 hadseregben a zászló alá azokkal egyidejűleg besoroztattak és beosztattak, hívhatók és tartha­tók benn, de mások nem. Már pedig vannak ese­tek, hogy 1886-ban besorozottak most a póttar­talékos szolgálatra behívattak. Én azt hiszem, hogy itt a minister urnak kötelessége lett volna a törvényhozás elé járulni és a póttartalékosok behívására nézve a fennálló kétség eloszlatása és a nemzet hozzájárulásának elnyerése ezéljából törvényjavaslattal jönni s ennek alapján magya­rázni a törvényt és a törvényhozás által akként értelmeztetni, a mint azt a szükség érdekében a nemzet is alkalmazhatónak tartja. De egyoldalú­lag a két ellentétes törvényből kiválasztani az előbbit s alkalmazni az utóbbival szemben és túl­terjedni azon kereten, melyet ugy az egyik, mint a másik megszab, megengedhetőnek nem tartom és csatlakozom azon barátom megjegyzéséhez, hogy ezt szó nélkül nem hagyhatjuk. (Élénk he­lyeslés a ssélsö halon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. képviselőház! Ugron Gábor t. kép­viselő ur azon megjegyzése, hogy egy későbbi tör­vény az előbbit hatályon kivül helyezi, tökéletesen igaz; erre nincssemmi észrevételem, de méltóztassék figyelembe venni, hogy a véderő-törvény egyik szakaszában — hamarjában nem emlékezem melyik — de egyikben az 1888: XVIII. törvény­czikk hatálya fenn van tartva. Ennélfogva itt ellentmondás nincs. Tökéletesen igaza van a képviselő urnak abban, hogy a póttartalékosok, kik ily módon beidéztetnek, mindig csak a három legifjabb kor­osztályból hívhatók be, ha tehát valahol e részben .szabály- és törvényellenesség történt volna, mél­tóztassék az esetet velem közölni és én kötelessé­gemnek fogom tartani a dolgon azonnal segíteni. (Helyeslés.) A véderő-törvénynek imént említett 12. §-a így szól: „Ha azonban különös körülmények meg­követelik, a tartalék első évfolyamának és a pót­tartalék három legifjabb sorozási évfolyamának legénységi állományába tartozó egyének, az 1888-ik évi XVIII. törvényczikk rendelkezései szerint, béke idejében is tényleges szolgálattételre visszatarthatok, illetőleg behívhatok". Thaly Kálmán: Az 1886-iakat nem lehet behívni. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Arról nem szólok; azért mondtam, hogy ily esetben csakis a legifjabb három kor­osztály hívható be és ha törvényellenesség történt volna, méltóztassék az esetet velem közölni és jót állok, hogy segítve lesz. Nem említtetett fel most, de a lapokból olvastam és nehogy valahogyan téves felfogás kapjon e részben is lábra, kötelességemnek tartom «ct is felemlíteni, hogy e póttartalékosok alatt, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. kik beidézhetők, mindig esak olyanok értendők, kik vagy csak mint felület, vagy pedig, mint kevésbé alkalmatlanok állíttatnak elő; azon pót­tartalékosok, kik család-fentartás vagy egyéb törvényes kedvezmények révén jutnak a pót­tartalékba, nem idézhetők be. Ha tehát kivételesen ily esetek fordultak volna elő, méltóztassék azokat velem közölni és a dolgon hasonlókép segítve lesz. (Általános helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóz­tassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom ; következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1890. évben kiállítandó ujonezok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt általánosságban elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általánosság­ban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvény­javaslatot szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is megszavazva lévén, végmegszavazása a leg­közelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend szerint a közigazga­tási bizottság jelentése a Budapest fővárosi rend­őrség hatáskörének Újpest és Rákos-Palota köz­ségek területére leendő kiterjesztése tárgyában. Ha méltóztatik a t. ház a jelentést felolva­sottnak tekinteni, úgy az általános vitát meg­nyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Latkóczy Imre előadó: T. ház! A köz­biztonság a főváros területén oly kiváló érdek, a melynek jelentőségét indokolni egyrészt szük­ségtelen, másrészt általános fontosságát eléggé hangoztatni nem lehet. A ki nincs viszonyainkba saját közvetlen tapasztalatai révén beavatva, a külföld, mely ítéletét a sajtónak gyakran téves, néha túlzott és sok esetben czélzatos közleményei­ből meríti, az igen hajlandó a főváros területén előforduló gyakori személy- és vagyonbiztonsági kihágásokat a főváros közállapotainak hátrányára magyarázni, vagy a mi még ennél is károsabb, a modern administratio minden eszközeivel rendel­kező főváros viszonyaiból a kevésbé kedvező körülmények közt levő vidéki közbiztonság álla­potait tartva szem előtt, közigazgatásunk egész rendszere felett kárhoztató véleményt mondani. A fővárosi rendőrség kötelessége a főváros területén a figyelő, a megelőző és a felfedező rend­őrségi teendőkön kivül a rendőri bíráskodást is ellátni. Ez oly fontos és súlyos hivatal, mely egy­iránt kötelességévé teszi a kormánynak és törvény­*7

Next

/
Oldalképek
Tartalom