Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-302
340 80 ' 2 ' országos ölés deeiember 6-án, pénteken. 1889. nám chaoticus valami, (Igaz l ügy van! szélső balfelől.) Ezt összeházasítani avval, a mi a nép vérébe ment át és hinni, hogy ez valaha Magyarországon vezető erővel bírjon, azt részemről nem hihetem, sőt az szerintem egyszerűen a józan észszel "ellenkezik. (Igás! Ugyvan! a szélsöbálóldalon.) Felkeli szabadítani Magyarországon minden képességet és be kell azt vinni a közéletbe, mint functionariust az antonomicus szervezet alapján. A feladat más nem is lehet. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Azok a férfiak, a kik most a tiszta kinevezési rendszert, vagy az úgynevezett összeházasítás]' rendszert hangoztatják — kivévén az egyministerelnök urat — tulaj donképen csak azt vallják magukról, hogy ők a régi autonómiáról fogalommal nem birnak. Hisz, t. ház, az administratio nem az abnormitások orvoslásából áll; (Igaz ! Ugy van ! a szélső báloldalon) mert hiszen ez nem büntető eljárás. A bírósági szervezetet — tudjuk — lehet paragraphusokhoz kötni; az arbitrium büntető és egyáltalán peres ügyeknél helyén van, a mennyiben vagy ezen az oldalon, vagy amazon abnormis a helyzet. De az administratio nem ez. Semmi más, mint a közéletnek, melynek támadnia kell, mint a hogy bizonyos társadalmi egységek alakulnak, megkönnyítése, bizonyos functióinak vezetése a köz érdekében, de mindig olyan formán, hogy 7 a fejlődést meg ne akaszsza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A szervezetnek tehát a íejlődéshezkell alkalmazkodnia. Es a simulékonyságot sohasem fogják előmozdítani az által, hogy a kinevezési rendszert behozzák a közigazgatás szervezetébe. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) S mi, a kik e korban élünk, kimutathatjuk, hogy mióta a kinevezési rendszert mindinkább különböző formákban beviszik a közigazgatásba: a simulékonyság megszűnik és vagy összeütközés támad, vagy elközönyösödés. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már, t. ház, én részemről még sokkal jobban szeretem ha összeütközés támad, mert akkor tudom, hogy a nemzetből még nem veszett ki a közügyek iránti érzék, a minthogy bizonyos szenvedélynek a nemzetben mindig meg kell maradni, mert ha ez nincs meg, nehéz időkben a nemzetnem is tud honnan erőt meríteni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) És épen az, hogy mióta a hivatalok államosítása a régibb keretekben mind nagyobb mérvben behozatott s mind nagyobb elkedvetlenedést, elközönyösödést tapasztalunk, kell hogy minket arra indítson : „vegyük fontolóra a dolgot komolyan és iparkodjunk megtartani a fejlesztésben a fejlődésnek történelmi intézményét, Mert hiszen nekünk nincs többé régi elemekkel, nincs többé a régi táblabírói világ felfogásával dolgunk; hanem culturailag haladva, a belátás a társadalomban, ha nem is nagy mértékben, de bizonyos fokig csakugyan növekedvén, ennélfogva növekedik a belátás az administrativ ügyekben is és nekünk tudnunk kell és fogunk is tudni elemet kapni erre, a mely elég simulékony, hogy a társadalom administrationalis szolgálatát el is végezze. Ezen okoknál fogva, minthogy meg vagyok győződve arról, hogy minden kényszer, vagy kényszernek a szabadsággal való összeházasítása nem adhat semmiféle egészségesen fejlődő életet mégpillanatnyilag sem, állandó egészséges fejlődést pedig már épen nem, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) erre való tekintetből teljes meggyőződésből hive vagyok az autonóm választási rendszernek és csatlakozom azon nézetekhez, a melyeket Bartha Miklós t. képviselőtársam kifejtett. Ezen értelemben óhajtottam magam is a kérdés tisztázásához hozzájárulni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Gajári Ödön előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a vita eredményét összegezem, a mit tenni kötelességem, nem vagyok rá utalva, hogy a költségvetést pénzügyi szempontból a pénzügyi bizottság nevében védelmezzem. De a vita folyamán felhozottak természete és tartalma előttem olyannak látszik, hogy az elől egyénileg kitérnem nem lehet. Számolok azonban a vita hosszúságával és az előrehaladott idővel és teljesen rövid kívánok lenni. (Halljuk! Halljuk!) Kivonni igyekszem a vita lényegét és az elmondottakkal szemben odaállítom részemről a magam igénytelen, azonban határozott nézetét. (Halljuk ! Halljuk!) Én ugy vélem, t. ház, hogy nem csalódom, ha a vitát magát két részre osztom; arra t. i., a mi magára a helyzetre nézve elmondatott és az igen t. minister ur által nagy körvonalakban jelölt és az igen t. államtitkár ur által elvi szempontból megvilágított reformra vonatkozólag felhozott ideákra. Micsoda, nézetem szerint, a helyzet a maga valóságában ? (Halljuk / Halljuk!) Egyszerűen folytatása azon törekvéseknek a reformokra nézve, a mely törekvéseknek kifejezést adtunk sajtóban és a parlamentben, sokan e házban ülők pártkülönbség nélkül. E törekvéseknek állandóságát a közigazgatás viszonyai kényszerítették ránk. E törekvés tehát nem valami új dolog. Első eredete a 48-diki átalakulásokra vezetendő vissza. Oka pedig az átmenetel a rendi alapról a parlamentáris kormányaformára és főleg az, hogy a parlamentaris kormányforma követelményei az államhatalmi szervezet szerveinek tekintetében annak idején nem voltak megfelelően átalakíthatók. És lényege — a mit igen helyesen fejtett ki az igen t. államtitkár ur — ezen reformtörekvéseknek az, hogy miként akarjuk mi a parlamenta-
