Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-301
324 801. orseáROí, ülés, deezember 5-én, esütSrtökín. 18S9, meg van hamisítva. Én azért nem rajongok és én is óhajtom, liogy az önkormányzat líjra helyreállittassék. (Helyeslés a szélső halon.) Az államtitkár ur felhozta, a mi már ugyan ma nem létezik, a visszavetési jogot. Még ha azt újra felállítanák is, ebben sem találnék semmi veszedelmet még a ministeri rendszerrel szemben sem, mert mit vethet vissza a megye ? Törvénytelen rendeleteket. Szabad a ministernek törvénytelen rendeleteket kibocsátani ¥ Nem. S ha mégis megteszi, helyesen teszi a megye, ha visszaveti a sokat. (Helyeslés a szélső halon) Nem is ezért szólaltára fel, t. ház, hanem azért, hogy a belügy ntinigter urnak, ki a humánus intézmények irányában oly nemes lelküleg gondolkozik — bár nem hiszem, hogy figyelmét kikerülte volna — egy körülményre felhívjam figyelmét. Tudjuk azt, hogy a kivándorlás Magyarországon tömeges. Felszólaltam már itt ez irányban egyszer azért, hogy a kivándorlóknak, kik kenyerüket akarják künn megkeresni, ne gördítsenek akadályokat útjok elé. Nincs ennek indoka különösen akkor, mikor különösen mindenütt gondoskodnak a rabszolgakereskedés meggátlásáról. Én, t. ház, ezt igen káros és nem helyes törekvésnek tartom, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a kivándorlók, ha nem is szereznek maguknak mindig vagyont — mert látjuk, hogy a fővárosban is a tót napszámosok a melegviz-esatornában niele gítik ételüket — nagy része mégis pénzt küld haza és lassankint adósságait megfizeti. Olyan panaszokat hallottam a felföldön, hogy nem lehet földet venni. Hát ez baj 1 Hisz ez épen azt mutatja, hogy a vagyoni helyzetük javul. Tapasztaltam s erre akarom a t. belügyininister ur figyelmét felhívni, hogy minden képzelhető gátat yetnek ily kivándorolni szándékozók elé, habár megvannak az utasítások, a melyekben meg vannak állapítva azon feltételek, a melyek mellett a kivándorolni szándékozókelbocsáthatók. De gátat vetnek eléjök, ugy, hogy szökniök kell s közvetítőknek, kik őket kirabolják, karjaibakénytelenek dobni magukat, pedig maguk is megtalálnák az utat, ha akadályok nem lennének. Sőt én financiális szempontból még a hadkötelezetteket is kiereszteném; mert én meg vagyok arról győződve, hogy azok nem szökni akarnak; visszajönnek azok akkorára. És ha egy fiatal ember családjával kimegy, szerez annyit, hogy annyi pénzre képes szert tenni, a mennyiből a katonáskodás ideje alatt ő és családja megélhet; egyszóval, én azt mondom, hogy minden jónak megvan a rossz oldala is. Én 12 évvel ezelőtt ott jártam a felföldön, hol a napszámos aratáskor gép mellett 36 krajczárt kapott, de rendesen csak 20-at. Ebből éljen? Hát mi a rabszolgaság ellen küzdünk és itt rabszolgákat tartunk ? Azok a rabszolgatartók legalább adnak rabszolgáiknak kenyeret, ellátást, de mi azt sem adjuk és még sem eresztjük őket ki. Hibának tartom, hogy ezen kivándorolni szándékozókat szándékuk kivitelében meggátolják és azért a kivándorlási ügyet igen melegen ajánlom a belügyminister ur figyelmébe. Azt hiszem, hogy ha ezt a kérdést a minister ur szerencsésen meg fogja oldani, ép oly halhatatlanná teszi magát, mint Baross a zónatarifával. (Helyeslés szélső halfélől.) Elnök: T. ház! Ámbár az idő még nem jár közel a két órához, mégis, tekintettel arra, hogy ma, délután lesz Apáthy István képviselőtársunk temetése és a ház tagjai közül számosan szándékoznak a temetésen jelen lenni, azt hiszem, at. ház méltóztatik beleegyezni, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztássák. (Helyeslés.) Ha az idő holnap megengedi, akkor a holnapi ülés napirendjére kitfízethetnék még a közigazgatási bizottság jelentése a budapest-fővárosi rendőrség hatásköi ének Uj-Pest és Kákospalota területére leendő kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. (Helyeslés.) Ha tehát ebbe beleegyezni méltóztatik, ezt határozatkép kijelentem. Az ülést bezárom. (A* ülés végződik d. u. 1 óra, 20 pereskor.)