Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

a e 288. országos tSlés november 20-án, szerdán* 1889. mi ezen a világon itt vagy amott ilyen vagy olyan formában a közszolgáltatások terén ne alkalmaztatott volna. Körösi Sándor: Ügy van ! (Zajos derültség.) Wekerle Sándorpénzügyminister: Csak hogy ezek a javaslattevők nem szokták ugy elismerni szavaim igazságát, mint Körösi Sándor képviselő ur, (Derültség) hanem annak daczára belebocsátkoznak javaslataik részleteibe s az eredmény mindig ugyanaz, hogy újat nem mondanak, hanem olyanokat hangoztatnak, a mit az ember már régen tud, a mi viszonyaink között nem alkalmazható, vagy ha alkalmazható, legalább nem ugy, nem azon sorrendben és egymásutánban, mint ők gondolják, így vagyok én a t. képviselő urakkal is, legalább programmjuk pénzügyi részével. (Halljuk! Halljuk!) Mert mi volt az álláspont pénzügyi programmjuk tekintetében? Ez előtt néhány évvel — ugy tudom, akkor elfogadták a költségvetést általánosságban — azt mondották, nagy elvi differentiák választanak el bennünket, a mi pénzügyi programmunk egészen más. a kormánynak nincs pénzügyi programra ja, szóval megtagadták egy helyes pénzügyi programúinak még létezését is s azt vitatták, hogy pénzügyi teendők tekintetében a két párt között homlokegyenes ellentét áll fenn, de elfogadták a költségvetést. Mit tettek a mait esztendőben, mikor a kormány kifejtette pénzügyi progranixnját? Akkor azt mondták, hogy e pénzügyi programmal szemben várakozó állást foglalnak el, de nem fogadják el más indokból, személyes bizalmatlanságból a költségvetést. És mit tesznek most a t. képviselő urak? Most, mikor látszik, hogy ezen pénzügyi programúinak eredménye volt, azt mondják, hogy: „elfogadták a mi programmunkat". (Derültség és tetszés jobbfelől.) Nem azt akarom én ebből kimagyarázni, hogy a mi programmunkban ne lennének meg ugyanazok a tételek is, a melyet a t. képviselő urak kivannak megvalósítani, de vájjon azt nevezzük-e politikai programúinak, azt nevezzük-e pénzügyi programúinak, hogy az ember azt mondja, a közvetett adók, az egyenes adók fejlesztessenek s a jövedelmi források jobban kihasználtassanak, a közgazdasági viszonyok jobban fejlesztessenek, a mire a képviselő urak a fősúlyt fektették; vájjon ez pénzügyi programm-e? Hiszen épen azért voltam bátor a javaslattevőket felhozni annak illustrálásául, hogy nincsenek a programmokban olyan panaceák. melyek a pénzügyi rendezés terén többé-kevésbbé ismertesek nem volnának; (Igaz! Ugy van! jobbfélöl) tehát nem magukban az orvosszerekben, hanem azoknak következetes, rendszeres, helyes egymásutánban való alkalmazásában található fel a pénzügyi programm helyessége. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És ha, t. ház, e szempontból bírálom meg a képviselő urak programmját, akkor azt merem mondani, hogy igenis azt a pénzügyi programmot semmiben sem tettük a magunkévá. (Ellenmondások a baloldalon.) Engedelmet kérek, nem tettük a magunkévá. Mit méltóztattak ugyanis a t. képviselő urak mondani ezelőtt két évvel. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondották: bajos igy a financiákat rendezni, mert a vám- és kereskedelmi szövetség által, illetőleg a fogyasztási adóknak azzal kapcsolatos határozmányai által az államjövedelmeket Bécsben — ugy fejezte ki magát akkor Horánszky Nándor t. képviselő ur — eludvarolták és most — úgymond — már alig van lehetőség a javulásra. (Derültség a jobboldalon. Közbeszólások a bal- és szélső baloldalon: Ugy is van!) Megemlítették akkor, mint egy oly panaceát, mely többé-kevésbé a pénzügyi rendezéshez vezet, azt, hogy az államot joggal megillető, de eltitkolt jövedelmek kellő és helyes irányban való hasznosítására kell súlyt fektetni, Vájjon tagadtuk mi azt, hogy ez helyes ? Igaz, azt mondották, közgazdasági viszonyainkat is kell fejleszteni. De vájjon 1868. óta volt-e Magyarországnak olyan pénzügyi kormányférfia, a ki azt tagadta volna, hogy a terhek egyoldalú fokozásával beérni nem lehet, hanem következetes egymásutánban a közgazdasági viszonyok fejlesztésével is kell foglalkozni? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vájjon ez új tétel-e s vájjon, ha eztbonczkés alá veszik, nem azt fogják-e találni, hogy alkalmaztatott, de következetes éshelyes egymásutánban alkalmaztatott ezen tétel; (Helyeslésjobbfelöl) vájjon, t. ház, ha akkor, midőn sokkal fontosaim, hogy ugy fejezzem ki magamat, jövedelmezőség tekintetéhen sokkal kiadóbb pénzügyi kérdéseket, melyek első sorban voltak az adóreform terén érvényesítendők, kellett megoldani, ugy mint a szeszadó, ezukoradó, bélyeg- és illetékek, dohányjöve dék, dohányeladási tételek emelése. Csatár Zsigmond: Rossz szivar! (Derültség.) Wekerle Sándor pénzügyminister: A rossz szivarra nézve concedálom, az nem volt benne a mi pénzügyi programmunkban, nem tudom, benne van-e az önök programmjában, (Derültség jobbfelöl) valósziníí, ez csakugyan át van véve s nem eredeti alkalmazás. (Élénk derültség a jobboldalon.) Akkor a t. képviselő urak az egyenes adók, illetőleg az államot joggal megillető, de maradandó jövedelmeknek hasznosítását állították fel mintegy pénzügyi programmul ós egy programm annyira kimagasló és egyelőre eléggé kiadó egyik kellékéül és főrészéül, a melynek gondozásához azonnal hozzá kell fogni. És ime mi, a kik a helyes sorrendben alkalmazzuk a tételeket s először a kiadó, nagyobb jövedelem hasznosításávalfoglalkoztunk, most, mikor azt mondjuk, hogy most pedig gondol mink kell arra is, hogy