Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

ibér ó-én, estttBrtökSn. 1889. 3^0 8G1. országos ülés deczem baloldalon) egy megye, melynek befolyása van magára a törvényhozásra is az által, hogy a főrendiház tagjai egy részét ő választja és egy megye, melyben ugy a megyei bizottsági tagok, mint a tisztviselők választása egészen szabadon érvényesül. Ilyen megyét kívánok én az állami administratió hangoztatott jelszavával szemben. Összes institutiók közül egyedül a vármegye tisztán ma gyár alkotás, olyan, a melyet magyar szükséglethez és magyar viszonyokhoz történetileg alkotott a magyar genius. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jól tudom — és ez a nézet már itt a házban is nyert kifejezést — hogy van egy tudományos iskola, mely a megyét a német Gauból vagy az angol eountiból szereti leszármaztatni; tudom, hogy van egy más iskola is, mely a megyei ősi intézmény ősnyomait már a pusztaszeri szerződésben megleli, épen ugy, mint a paleontologok megtalálják a skandináv szirtek egy-egy platán levél lenyomatában délszak virágait. Én a vitához nem szólok. A mit én tudok, annyi, hogy a megyének voltak és vannak olyan közjogi és beligazgatási elemei, melyek tudomásom szerint semmi más hasonló intézményben fel nem találhatók és még bizonyosabban tudom azt, hogy ezen intézmény 800 éves tapasztalat által egészen a magyar jogélethez simult; és én igen nagy súlyt kívánok arra fektetni, hogy a vármegye magyar institutio. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a jogéletnek nézetem szerint semmi sem ad akkora biztonságot, mint hogy ha a törvények és intézmények a népfelfogás talajában gyökeredznek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Engedelmességre lehet szoktatni a népet katonák, csendőrök és finánezok által is, (Ugy van! a szélső baloldalon) de én egy szabad állam szabad polgárától nem engedelmességet várok a hatalom irányában, hanem tiszteletet a törvények irányában. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a tisztelet pedig ethicailag csak ugy fejlődhetik ki a polgárok lelkületében, hogy ha a polgár felfogása és fogalma a jogrendről és a szabadságról harmóniában és egyensúlyban van az állam idevonatkozó intézkedéseivel ós törvényeivel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen állításomat bátor vagyok egy példával il 1 ustrálni. (Halljuk! Halljuk!) A dohány-monopólium intézménye hazánkban immár 40 éves és mi azt tapasztaljuk, hogy a dohányjövedéki áthágásban Magyorországon senki sem talál megbélyegzendő erkölcstelen cselekvényt; (Ugy van! a szélső baloldalon) pedig a dohányjövedéki kihágás sem egyéb, mint másnak tulajdonában való megrövidítése. Viszont ezzel szemben, ha valaki szomszédjától egy láda szivart ellop, azt már mindenki megbélyegzendő, erkölcstelen cselekvénynek tekinti. Ilyen különbség van azon törvények hatálya közt, melyek átmentek a nemzet vérébe és azon törvények hatálya közt, melyek nem mentek át. Már pedig a vármegyei intézmény rég átment a nép vérébe annyira, hogy egyetlen hatóságunknak sincs akkora tekintélye a nép előtt, mint a vármegyének; annyira átment, hogy a vármegyét még a népdal-poesis is felvette szárnyaira. És ez természetes, ha meggondoljuk, liogy a népélet patriarchális szelleme a vármegyében nyert hatósági kifejezést. A magyar ember természete nem veszi be a Beamtert, neki tisztviselőre van szüksége s annál jobb, ha az a tisztviselő egy kis táblabírói colorittal is bir, mert a magyar ember szereti a hatósági hivatalos ügyeken kívül a vetések állását is megbeszélni a tisztviselővel; (Ugy van!) szereti, ha annak a tisztviselőnek valahol a közeli pusztán van egy darabka földje is, mert abban a polgár — nem egészen méltatlanul — érdektalálkozást lát, (Ugy van! a szélső baloldalon) ez növeli a nép bizalmát a tisztviselők iránt és növeli ragaszkodását azon haza iránt, mely őt ilyen hatóságokkal látja el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy ilyen intézményt, mely annyira magyar, hogy az erdélyi szászok, midőn helyhatósági intézményeiket vármegyékkel cserélték fel, tele lármázták Németországot azon panaszokkal, hogy a magyar Pandurn-Wirthschaft által nemzetiségi existentiájok meg van támadva; egy ilyen intézményt egyik napról a másikra elrontani, hogy aztán egyik napról a másik napra eltöröljük, nem szabad. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy a vármegyei intézmény mindig kellemetlen volt azon kormányok szemében, melyek hatalmukat túl kívánták terjeszteni, (Ugy van! a szélső baloldalon) de a szabadságszerető és a szabadságra érdemes nemzeteknek nem az a feladatuk, hogy a hatalmukat túlterjeszteni kívánó kormányoknak utjokat egyengessék, hanem az, hogy ezen utat a lehetőségig elzárják. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a hatalmukat túlterjeszteni kivánó kormányok szemében szálka volt a vármegye, de a nép jól meg tudott élni velők és én ezt azon életre való ruganyosságának tulajdonítom, a melylyel a vármegyék a kor kívánalmaihoz és szükségleteihez minden időben alkalmazkodni tudtak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így köztudomású, hogy a vármegyei intézmény az Árpádházi királyok alatt nem volt egyéb, mint tisztán katonai várszerkezet, mert azon idők kívánalmainak és szükségletének ez felelt meg. Később az Anjouk és a vegyes házból származott királyok alatt a vármegyei intézmény a katonai várszerkezetből átment a polgári hatósági szerkezetbe, mert a katonai feladatokat a behozott banderiális intézmény teljesítette s mint polgári