Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

301. országos ülés deczen De, t. ház, vájjon a közigazgatás tisztasága valamely rendszertől függ-e. Azt hiszem, hogy ez első sorban azon kérdésen sarkallik, hogy milyen az ellenőrzés, másodszor pedig, hogy vájjon vajryonilag eléggé biztosítva vannak-e javadalmazásuk által a tisztviselők és hogy minő erkölcsi és társadalmi képzettséggel bírnak; mert hogyha kellő magaslaton, kellő képzettségi fokon álló férfiak helyeztetnek ezen positiókra és ha kellőleg ki van művelve lelkük: a bűnözés ellen is nagyobb az ellenállási képességük, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Itt kénytelen vagyokreflectálni Helfy Ignácz t. képviselőtársunknak fiz általános vitában tett egy megjegyzésére. A képviselő ur azt állította, hogy nem mi, a kik a kinevezésnek vagyunk hivei, állunk a modern közigazgatás alapján,hanem azok, a kik a választási rendszert követelik, mert Anglia ban is a választásra tértek, nemkülönben Francziaés Olaszországban is. T. képviselőház! Igaz, hogy Angliában az új törvény szerint a megyei tanács tagjai és az egyes közigazgatási ágakra kiküldött közegek választatnak, de az is bizonyos, hogy a magistratus tagjai, akik az igazságszolgáltatást kezelik, kineveztetnek és igen sok kinevezés vegyes bizottságban intéztetik el; Francziaországban és Olaszországban pedig a városokra, a községekre igaz, hogy kiterjesztetett a választád rendszer, azonban nem ugy áll a departementekre, a járásokra nézve, mert ott a prefét-ek és a sousprefetek ma is kineveztetnek. De azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak nem szabad elfeledkeznie arról sem, hogy azért Francziaországban a helyhatósági szabadságra gondolni még sem lehet; a hol a pénzkérdésben a teljes kormányi gyámkodás uralkodik, tulajdonképen községi, helyhatósági szabadságról szó egyáltalán nem lehet; és nem szabad megfeledkezni n képviselő urnak arról sem, hogy Francziaországban és Olaszországban egynyelvű politikai nemzet létezik, a hol divergáló subversiv törekvések nincsenek. Apponyi igen t. képviselőtársammal teljesen egyetértek abban, hogy a közigazgatás reformálásánál nem lehet a városokat a megyékkel egy kalap alá vonni. Ez egész Enrópában, az összes művelt államokban nem is történik, mert például a míg a német birodalmi 1808-diki törvény szerint a városokról küiön történik intézkedés, addig Austriában az 1849-diki községi törvényben a városok részére azok szervezetét illetőleg külön statutarius jog engedtetik. De t. képviselőház, azt «em lehet tagadni, hogy a városok a culturának terjesztői, a culturab's és közgazdasági életnek focusai, a közműveltség fáklyavivői, hogy itt tehát a társadalmi tevékenység és a társadalmi erők megzsibbasztása nem volna helyes, hanem szükséges, hogy nagyobb rendelkezési szabadság biztosíttassák a városok részére. Én valósággal a városokra szerencsétlenségnek tartanám, ha például 307 azok élére állíttatnak életfogytiglan egyes tisztviselőit, a kik elismerem, hogy talán szorgalmas, lelkiismeretes tisztviselők, de nem bírnának például érzékkel a városok anyagi és erkölcsi forrásai, a culturalis érdekek, a polgárság érdekei iránt. T. ház! A városok ölelik fel a polgári elemet, a mely a birtokos osztálylyal és intelligentiával hivatva van a nemzetet fentartó alkotó elemet képezni. Ezek részére tehát az automicus jogkört szélesíteni szükséges. De egyetértek igen t. Apponyi képviselő úrral arra nézve is, hogy a törvényhatóságok autonómiája culturalis, közgazdasági, bizonyos közlekedési és egyéb kérdésekben szintén tágittassék. Fluger t. képviselőtársam tegnap egy eszmét pendített me<r, mely már korábban a sajtóban is felmerült. Ez az árvaszékek kérdésével kapcsolatos és abban áll, hogy a gyámi és gondnoksági ügyeket a bíróságok lássák el. Ezen nézettel, t. képviselőház, nem érthetek egyet. Igaz, hogy a mostani gyám-és gondnoksági törvényben szabályozva vannak bizonyos functiók, a melyek talán helyesebben bírói ellátásban volnának részeltetendők; igy, hogy csak egyet említsek, az ingók beszavatolása, átadása és ezzel együtt az örökösi minőségnek megállapítása is. Ezen azonban lehet segíteni ugy, hogy ezt a hagyatéki bíróság eljárása körébe utaljuk s az örökösödési eljárásban szabályozzuk. A többi teendő azonban közigazgatási teendőt képez, mert annak megbirálása, hogy az árvák minő neveltetésben részesüljenek, vagyonuk miként kezeltessék, a vagyonról vezetett számadások s a gyámhatósági jóváhagyás alá tartozó egyéb esetek megvizsgálása, a családi tanácsban való résztvevés stb. csakugyan nem képeznek birói teendőket; mindezeket a rideg jog szabályai szerint elintézni nem lehet; a ki ezen ügyeket elintézi, kell, hogy a közigazgatási hatóság az árvák valódi támasza, istápolója, atyja legyen. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt a hivatást csak a közigazgatási hatóságok teljesíthetik, melyeknek feladata méltányosság szerint is eljárni. Az árvavagyon többnyire cumulative kezeltetik: tudjuk, hogy az országban körülbelül 150 — 200 millió árvavagyon van jelzálog-kölcsönökbe fektetve. Ha már most a bíróságok körébe utaltatnának a gyámügyi teendők, vájjon a bíróság bibelődhetnék-e kölcsönök adásával, kölcsönök biztosításával, vagy a lejárt követelések behajtásával? Vagy helyes volna-e közgazdasági szempontból ezen óriási követeléseknek, épen a kisbirtokosoktól bevonása, vagy lehetséges-e rövid idő múlva a végrehajtási törvények alapján való behajtása ? Ha pedig az egyéni kezelést honosítanék meg, ha magánkötvéuyekbe, értékpapírokba helyeznó'k el az árvák vagyonát, vájjon biztosifottabbnnk ier 5-én, csütörtökön. 1889. 3<J*