Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

30? 300. országos ülés deezember 4-én, szerdán, issa. minister urnak. Van a több százezerre menő Vécseyféle alap, vannak a törvényhatóságok által fizetett százezrek s van az állam által minden évben kidobott 70 ezer forint, a mi másfél millió tökének felel meg s a mire egy törlesztési kölcsönfelvétele sokkal inkább indicálva van, mint czifra épületekre. Ekként közel 3 milliónyi összeg állhat a belügyminister ur rendelkezésére, a miböllelenczházak berendezését kezdeményezni lehet. E tekintetben a belügyminister ur fel van mentve hosszabb előtanulmányoktól, hisz e téren egész szakirodalom keletkezett, egész kész tervezetek és rendszerek állanak a minister ur rendelkezésére, nevezetesen fölhívom becses figyelmét dr. Faragó Gyula egy igen gyakorlati munkálatára, mely szerint első évben — ha jól emlékszem — 150,000 frt kiadással 1,000 lelenczet lehetne ápolni, a mi a költségnek egy fél millióig való fokozatos emelésével 10 év alatt 10,000 lelenczre lenne kiterjeszthető. Az az első 10 év alatt 40 — 50 ezer, a második 10 év alatt 100,000, száz év alatt egy millió magyar megmentését eredményezendné, tehát oly nagyszerű következmény, a mi megérdemli, hogy a belügyminister ur ez ügyet felkarolja és hogy a magyar törvényhozás megadja neki a szükséges eszközöket. De különben nincsen, legalább kezdetben szükség nagyobb áldozathozatalra önmegerőltetésünkre; a Vécseyalapítványnyal s azzal, a mit állam és törvényhatóságok az osztrák lelenczházaknak fizetnek, nyélbe lehet ütni az ügyet. Ha a magyar társadalom látja, hogy a kormány valahára fölébred lethargicus álmából, bizonynyal meg fogja szintén hozni a maga köteles áldozatát. Meg kell tehát kezdeni a munkát, ahoz csak jóakarat, egy kis hazafias érzet, fajszeretet és tevékenység szükséges. Én meg vagyok győződve, hogy e tulajdonokkal fel van ruházva a belügyminister ur s igy minden további fejtegetést és buzdítást mellőzve apellálok hazafiságára azon hitben, hogy nem fogja elmulasztani kormányra léptét a magyar lelenczek megmentésének nemes tettével inaugarälni, emlékezetessé és áldásossá tenni. (Helyeslés a szélső balfelől.) A közegészségügy terén is felismerte a minister ur az égbekiáltó mulasztásokat s már is tett saját kezdeményezéséből üdvös intézkedéseket. A midőn ezt elismeréssel constatálom, felkérem, hogy azt erélylyel folytassa s akadályozza meg azt a valóban japáni állapotot, a mi a gyermekhalandóság terén oly ijesztő mérveket mutat. Itt az orvosok a főhibások, a kik csak akkor buzgólkodnak, a mikor a hivatalos bonczolásoknál nagy napidíjakra lehet kilátásuk. Azok, megyei és körorvosok nagyrészt csak látszatból működnek, de valóban vajmi keveset tesznek. Rá kell őket szorítani. (lgae! TJgy van! a bal- és szélső balon.) T. ház! A fusio kormányának mulasztásai kő- I zött a legérzékenyebb veszteséget és nemzeti csapást az képezi, hogy a Tisza Kálmán 15 éves uralma alatt a lelencz és kisdedápolás terén kötelességét elhanyagolván: legalább is félmillió megmenthető magyart temetett el és változtatott németté. Csak ez egy bűne is, a mi őt magyar Herodessé avatja, (Nagy derültség szélső balfelöl) elégséges lenne arra, hogy csúfosan elkergettessék, mert az az államférfi, ki ennyi megtakarítható magyar gyermeket pusztulni, veszni hagy csupaindoientiából, az méltán vonja magára a testvérgyilkos vádját. Azok menhetetlenül veszve vannak, de a jövőben a belügyminister ur ez emberáldozatot meg kell hogy szüntesse. A lelenczügy és a gyermekhalandóság két oly életbevágó ügye hazánknak s két oly tárgya a belügyminister ur figyelmének, melyeket ha felkarol, két oly nyilt sebe a nemzet testének, melyeket ha orvosol, nemzetünk fogyatékos létszámát, egy évtized alatt százezrekkel szaporíthatja s nevét örökre halhatatlanná tette. E kérdésekben fejtsen ki annyi erélyt, mint elődei a korteskedésben (Nagy derültség szélső balfelöl) s akkor csak a nemzet előnyére lesznek megoldva. Ezeket kívántam a belügyminister ur becses figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Gr. Teleki Géza belügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő urnak azt mondhatom, hogy midőn a magam részéről S)udgetemet bátor voltam ajánlani, ezekre a kérdésekre is kiterjeszkedtem. Méltóztatik ebből látni, hogy mind a közegészségügygyei, mind pedig a leienczügygyel már foglalkoztam s azt hiszem, ha egyéb nem is, de az rövid idő alatt sikerülni fog, hogy az Ausztriában születendő lelenczek kellő időben ide beszállittassanak. (Általános helyeslés.) Továbbá gróf Apponyi Albert t. barátom azt említette fel, hogy trachomára nézve kilátásba helyezett többköltséget helyesebb lett volna a költségvetésbe felvenni és nem, miként tettem, annak utólagos jóváhagyására a házat felhívni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy 3 évi tapasztalat útján állíttatott össze azon összeg, a mely költségvetésemben szerepel s a mikor én ezt a helyet elfoglaltam, csak rövid idom maradt a költségvetés áttanulmányozására. Átnéztem, igaz s akkor helyesnek is találtam az összeget; azóta azonban a vidéken künn járván, magam is látván az eseteket s szakértő férfiakkal is beszélvén, kénytelen voltam azon nyilatkozatot tenni, a melyet előbbi felszólalásomban tettem. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi az autonómiát illeti, két kérdést méltóztatott hozzám intézni. Az egyikre nézve: az autonómia önrendelkezési jogára vonatkozólag igaz, nagyon röviden szólottam a behozandó reformról, még pedig azért, mert a lehetőségig ke-