Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

300. országoi ülés deessember 4 én, sEerdáii. 1889. §95 közigazgatási törvénykezésről a rendes bíróságok illetőségéhez való természetes átmenetét képezik, mivel az által, hogy a közigazgatás hatalma oly módon korlátoztaíik, hogy az egyesek jogai nem koczkäztatuak, a törvény uralma az államélet fölött biztosíttatik. Kérdésen kivül áll pedig az, hogy mielőtt hozzáláttunk a közigazgatás és törvénykezés átalakításához, melyek fővonásaiban több közös jeli éggel bírnak, okvetetlenül szükséges, hogy azok vezérlő és irányadó elveivel teljesen tisztában kell lennünk, ugy, hogy ennek reformját oly szellem kell hogy áthassa, mely egész alkotó erejét fölkarolja; mert esak ez által válik lehetővé a kor- és nép szükségletének megfelelő életképes egészet létrehozni. (Helyeslés jobbfelől.) Mert világos, hogy minden időszerű bíráskodásnál a fősúlyt arra kell fektetni, hogy út nyíljék a természetes jogszükségletek szabad fejlődésére, hogy a gyakorlat élénkebb és az elmélet gyakorlati abba tétessék és hogy egyáltalában az anyagi jog ne merüljön el az alak alatt és inkább maga a jog érvényesüljön, mint az alakiság. (Helyeslés jobbfelől.) E szerint minden czélszerű bíráskodásnál első sorban az egyesek jogbiztonságát kell megóvni és a modern elveket érvényesíteni, ugy mint a formák egyszerűsége, olcsóság és gyorsaság, nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség, a bizonyítékok szabad mérlegelése, valamint az összekötés és igazi összefüggésnek a laicus elemmel való helyreállítása; ezen alapelvek mind a rendes, mind a közigazgatási bíráskodásnak szabályul szolgáljanak. (Helyeslés jobbfelől.) Jelenleg oly közigazgatással bírunk, mely szerint a közigazgatási dolgok és közigazgatási jogügyek között különbséget nem teszünk és eddig nem is tettünk és melyben tehát ez a különbség forma- és tartalomra nézve egészen idegen, ennélfogva nálunk a közigazgatási ,bíráskodást ab ovo kell teremteni, mely alapgondolatjaiban, ha azt nagy egészben keresztül akarjuk vinni, az egész közigazgatás reformját időidézi, minek következtében a közigazgatási ügyekben és pörlekedésekben a megfelelő általános eljárást is kell hogy maga után vonja. (Élénk helyeslés jobbról.) A közigazgatás átalakításánál kerülni kell különösen oly önkormányzatot, melynél minden önállóság és elöljárói tekintély hiányzik és nehogy oly államigazgatás előállíttassák, mely a laicus elemmeli összeköttetést nélkülözi; de mindenesetre a közigazgatás súlypontját a szervezendő állami politikai hatóságokra kell fektetni, melyek minden nem más közegekhez utasított közigazgatási ügyben illetékesek legyenek és melyek saját kerületükben a közigazgatásnak lelkét kell hogy képezzék. Az állami beligazgatás föladatának hatása, — azon főtörekvés mellett, hogy a közigazgatás önállóságát lassankint a törvénykezéssel és az államgazdasággal szemben megnyerje és megóvja — abban rejlik, hogy a közönség az egyesnek sohase adja azt, a mit saját erejéből megszerezhet, mivel nem az állami élet különböző tereken előálló személyes fejlődést kell hogy a közigazgatás nyújtsa, hanem csak ennek föltételeit; mert minden közigazgatás, mely többet ad, rontja a nép haladását, mely pedig kevesebbet, azt hátráltatja. Bármilyen forrón óhajtjuk a közigazgatási bíráskodás behozatalát, mégis maga a közigazgatás kevésbé rendezett állapotja és egyéb nehézségek, melyek elől senki el nem zárkózhatik, azon kérdést tolja előtérbe: vájjon nem lenne-e czélszerííbb először a közigazgatás reformját — mely kilátásba van helyezve — keresztülvinni? és csak azután a közigazgatási bíráskodáshoz fogni; ez esetben pedig azon hátrány merül fel, hogy az eljárás ideje alatt a közigazgatás, ugy mint eddig, szilárd szabályok és a nép amaz otalma nélkül fog maradni, melyre e téren sürgős szüksége van. Mert kétséget nem szenved, hogy a közigazgatás alapját csak egyes törvények és rendelvények képezik, melyek néha a szükséges összefüggést és határozottságot nélkülözik és e szerint épen nem könnyű dolog a számosan megjelent, organicus alakítás nélküli rendszabályok miatt, melyek rendesen az anyagi és alaki intézkedéseket tartalmazzák, a közigazgatást megérteni és fölfogni, valamint a politikai hatóságok szervezetét, hatáskörét és eljárását esők és különféle téren megismerni. Mi okból a közigazgatásban nem érhető el az, a mi a többi igazgatási ágakban a legmagasabb czélként tűnik elő, a közigazgatási jog codificatiőja, mely máshol többször lett megkísértve, de positiv siker hiánya miatt megint fölhagyatott; mert ezen a téren a törvény és rendelet állandó viszonhatással egymást pótolja és valamint a rendelet határozatai lassankint szilárd és organicus törvénynyé válnak, ugy a törvényből a rendeletek fejlődnek és ölelkezve egy nagy élénk egészet képeznek. (Helyeslés jobbfelől.) A beligazgatás általános európai fejlődése mellett minden államban egyúttal individuális alakkal bir, mely sok irányban a más államétól lényegileg különbözik és e szerint első sorban mint egy önálló egészet szemügyre kell venni; másfelől pedig az élet nagy alapzatai minden államban hasonnemuek erkölcsösödés , a tudomány, valamint a tapasztalat közössége miatt egyformán vannak kimerülve. Különös súly fekszik a községi ügyben, mint az önigazgatás magvában, mivel a község a szabad igazgatás hona és a mint a nép szabadságára az első lépés az alkotmány, ugy a második a