Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

áOO. országos ülés fleczember 4 é«, szerdán. 1889. 587 alapjául szolgáló gazdasági állapotok jobbra nem fordultak, gyökeres reformoktól ugy az igazságszolgáltatás, mint a közigazgatás terén tartózkodni kell. És ez igen komoly ellenvetést képez, t. ház, a melyet figyelemre méltatni bizonyára szükséges, csakhogy én azon meggyőződésben vagyok, hogy egy jó és olcsó közigazgatás a polgárságot sok anyagi áldozattól s időfecsérléstől kíméli meg és hogy épen azon erőforrások kifejtése, a gazdasági jólétnek, a hitelképességnek fejlesztése épen egy jól szervezett közigazgatás által mozdíttatik leginkább elő. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De a politikai szempont az, a mely e kérdésnél talán leginkább vezérelhet bennünket. A ki a mindennapi élettel összeköttetésben van, láthatja azt a lehangoltságot, azt az elkedvetlenedést, sok tekintetben elkeseredettséget, a mely a polgárok lelkében a jogbizonytalanság miatt van; láthatja azt, hogy ezen elkedvetlenedés és elkeseredés mennyire gyöngítőleg hat a magyar államhoz, a magyar társadalomhoz való tartozás érzületére. A ki e veszedelmet látja s ki e nemzetet politikailag és gazdaságilag erős nemzetté akarja tenni, az az erélyes, igazságos, a pártatlan közigazgatás organisálásától tovább nem fog tartózkodni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt ki kell emelnem a magam részéről is, hogy ha különböző szervezet oldaná meg ugyanazon czélt: azon szervezetet kell választani, mely a nemzetre nézve a legkevesebb és legaranyosabb megterheltetéssel jár. A t. belügyministerur megismertetett bennünket a megoldandó feladatokkal, az eljárásra nézve pedig azon módozatot állította fel, melyet én is igen helyesnek és egyúttal czélra vezetőnek találok, hogy a viszonyok alapos tanulmányozása, a szakférfiak véleményének meghallgatása után a reform-tervezet minden részleteiben ki fog dol goztatni és a kérdés a maga egészében és összefüggésében fog a ház és a nemzet közvéleménye elé állíttatni, hogy esetleg a töryényhozás sánc tióját megnyerve, a részletes kivitel megkezdhető legyen. Ennélfogva kijelentem, hogy a parlamen taris szokásoknak megfelelőleg, a kérdés részleteinek vitatásába tulajdonkép ma bele nem bocsátkozom. Mindannyian fentartjuk véleményünk nyilvánítását akkorra, midőn a kormány concret javaslataival fogunk szemben állani, midőn esetleg ])ártolólag, vagy ha nézeteinkkel ellenkezik, elítélőleg fogunk azokkal szemben állást foglalni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De egy irányban a belügyininister urugy itt, mint a házon kivül, határozott álláspontot foglalt el: kijelentette, hogy az állami közigazgatás formájában kívánja e reformot keresztülvinni. Én az előzetes állásfoglalást, megvallom, következetlennek találom. Ha, mint a minister ur mondja, a viszonyok tanulmányozása, a szakférfiak meghallgatása csak ezután van tervbe véve: azt hiszem, hogy inkább egy modern jelszó, egy kedvencz idea által engedte magát vezettetni a minister ur, a helyett, hogy állásfoglalását a nemzeti viszonyok alapos tanulmányozása és a reform szükséglet érett megfontolására alapította volna. A reformok csak az esetben válnak az országra nézve előnyösekké, ha azok a nemzet valódi szükségleteinek felelnek meg és egyúttal a nemzeti közvéleménynek is kifejezését képezik. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ha a minister ur a törvénykönyvet kezébe veszi, láthatja, hogy ali? két éve, hogy egész közigazgatásunk szervezésére kiható törvények hozattak; láthatja, hogy ugy a községek, mint a városok és megyék egységes, új törvények által lettek organisálva. És ha most ugyanazon kormány, mely ezen egységes, organicustörvényeket alkotta, azt mondja: azok sikertelen kísérletet képeztek, önmaga ismeri el, hogy csupán azon reformok áldásosak, melyek a nemzet valódi szükségletén alapulnak és az egész közvélemény hozzájárulását megnyerték. (Helyeslés a szélső balon.) Ha a közvélemény azt a reformot szükségtelennek, időszerűtlennek, helytelennek találja: tán ezen vagy a későbbi kormányok alatt, de okvetlenül elő fog törni a valódi nemzeti közvélemény és e reformok lerontása mellett a nemzet viszonyainak megfelelő szervezettel fogja felállítani. (Ugy van! a szélső balon.) Mint említem, t. ház, e felszólalásomban csak azzal kívánok foglalkozni, vájjon a kormány ezen állásfoglalása helyes-e? Helyes-e, hogy az állami közigazgatás formájában kívánja a reformot keresztülvinni és nem volna-e czélszerühb, ha más alakban kívánná azt keresztülvinni. (Halljulc!) Előlegesen csupán három rövid megjegyzést teszek, mintegy jelzendő azon alapokat, melyeken minden szervezés — szerény véleményem szerint — keresztülviendő lenne. A mai közigazgatási állapotok mellett egy szervezetből sem nélkülözhető a szakszerű, hivatásszerű tisztviselői kar. Az életviszonyok kuszált finomodása és tökélesedése mindenkinek erejét saját életpályájának kiművelésére és tökéletesítésére köti le. Mig az is, ki tőkével rendelkezik, ki e szerint a személyes munkától fel van mentve, idejének legnagyobb részét ezen tőkének minél hatályosabb értékesítésére fordítja, ugy hogy nem létezik egy osztály, mely összes idejét, munkásságát és tevékenységét ingyenesen a közügynek szentelhetné; és ha ily osztály nincs, minthogy a közigazgatás megkövetel bizonyos állandóságot és bizonyos szakszerűséget — a melyek csak a folytonos azzal való foglalkozás, az ügyeknek folytonos gyakorlása adhat meg — a fentehb érintett osztály hiányában a szakszerű és hivatásszerű tisztviselői kart a közigazgatás szervezetéből