Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-300
BÖO. országos ülés deozember 4-én, szerdán. 1888. 285 Meg kell emlékeznem a közegészségügynél főleg arról, a mi tekintetben talán bizonyos félreértésekre szolgáltathatna alkalmat, t. i. az elmebetegekre szükséges költségekről. A költségvetésnek az elmekórházat tárgyazó tételénél tudniillik kevesebb szükséglet van felvéve. Ebből talán azt lehetne következtetni, hogy az elmebetegek száma apad. Nem ugy van. Ezen költségvetési tétel nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy a jelenleg meglevő állami ilyen elmekórházakban az igazgatás annyira tökélesbült, annyira helyesebben történik, hogy ott a költségek mindinkább apadnak; de azután jön az, a mire utalni akarok, hogy épen nem áll az és ez nem is nyer kifejezést a költségvetésben, hogy az elmebetegek száma nálunk fokozatosan apadna; sőt ellenkezőleg, látva azt, hogy mily nagy száma van azoknak, a kik az elmekórházba fel akarnak vétetni, de nem vagyunk képesek őket elhelyezni, engem ez arra kényszerít, hogy már most jelentsem a t. háznak, hogy nem sokára kénytelen leszek e tekintetben egy javaslattal előállani, hogy az állam új elmekórházat építtessen, még pedig, nem itt a fővárosban, hanem a vidéken. (Általmos élénk helyeslés.) A tárgyalásokkal e részben már bizonyos fokig előrehaladtam és azt hiszem, hogy nemsokára lesz szerencsém az arra vonatkozó törvényjavaslatot benyújtani. (Élénk helyeslés.) A közegészségügyről szólván, még csak egyetlenegyet említek meg, azt, hogy a népnél az érzék erre nézve nem levén kifejlődve, azt fejleszteni kell. Nem lehet ezt fejleszteni a községi biró által, a kinek magának sincsen érzéke, sőt valljuk be, néha még magának a szolgabírónak sincs érzéke hozzá. Ezt máskép kell fejlesztenünk. Én tehát szükségesnek láttam mindjárt, mikor e helyet elfoglaltam, egy szakférfiúval beszélni és nemcsak általánosságban, de azon népies munkának, a mit írandó lesz, egyes apró részleteit is megbeszéltem, a melyben a nép figyelme fel fog hivatni arra, hogy az élet egészség nélkül nem élet. (Általános élénk helyeslés.) Az újabb időben, felhasználva az 1886 : XXI. törvényczikk 4. §-ában a belügyministernek adott hatalmat, a ministerium kebeléből kiküldött tisztviselőkkel több megyét és várost vizsgáltattam meg. (Halljuk! Halljuk!) A vizsgálat eredménye mikor előttem áll, azt mutatja, hogy a törvénynek előrelátása nagyon is helyes volt. Nem mondhatnám azt, hogy mindenütt ugy találtam a közigazgatást, a hogy arról beszélni szoktak. Én a középen találtam itt is az igazságot. Tapasztaltam, hogy az egyöntetű működés hiánya miatt különböző szabálytalanságok és rendetlenségek majdnem mindenütt fordulnak elő, a minek következtében kötelességemnek tartottam minden egyes esetben szigorral figyelmeztetni az illető törvényhatóságokat a szabálytalanságoknak jövőben való elkerülésére s egyszersmind, hogy a bajokat orvosoljam, részletes utasítást dolgoztattam ki a különböző pénzkezelési és elszámolási eljárásra nézve. (Helyeslés.) És most jövőbeli teendőimet kívánnám elősorolni, erre a t. ház becses figyelmét kérem. (Halljuk! Halljuk!) Először is van szerencsém bejelenteni, hogy a közigazgatási gyakorlati vizsgáról szóló utasítás előmunkálatai annyira haladtak, hogy az rövid idő alatt teljesen elkészül. (Helyeslés.) Lesz szerencsém utána a ház asztalára letehetni a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Ez azon mindnyájunk által óhajtott czélhoz fog vezetni, hogy megszűnjék az a ferde viszony, melyben a ministernek nehéz megkülönböztetnie, vájjon fél- vagy biró-G? (Élénk helyeslés.) Részletekbe ez iránt nem bocsátkozhatom, a mit, azt hiszem, a t. ház sem fog kívánni; a ház bölcsessége nem sokára Ítélhetni fog a javaslat helyes, vagy helytelen volta felett. (Helyeslés.) Teendőim közé sorozom továbbá: a tisztviselők és más alkalmazottak általános jogviszonyainak, kivált felelősségének a lehetőségig egyöntetű szabályozását, az úgynevezett szolgálati pragmatica megalkotását; (Élénk helyeslés) a rendőri közigazgatási jogi eljárás szabályozását ugy a községekben, mint a városi és megyei törvényhatóságokban ; (Helyeslés) a közigazgatási végrehajtásnak törvény által szabályozását ; (Helyeslés) az egyesületi és gyülekezési jognak, (Élén': helyeslés) a szegényügynek, (Helyeslés) az építészeti és tüzrendőrségi ügynek törvényhozási rendezését. (Helyeslés.) Többet ezúttal nem mondhatok, mert nem kenyerem a kérkedés. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ha egyelőre ezeket a ház elé terjesztettem és azok a ház helyeslésével találkoznak, megfeleltem annak, a mit tőlem a t. ház vár. (Helyeslés.) Végre áttérek mai felszólalásom legfőbb pontjára: a közigazgatási reform ügyére. (Halljuk! Halljuk!) Arra nézve, hogy állami közigazgatásunkat reformálni kell, az egész országban egy a vélemény. (Helyeslés.) Hogy a közigazgatást ott kell első sorban reform alá venni, a hol az leggyengébb s a hol, ha az nem olyan, milyennek lennie kell, cikkor közigazgatásról, e szó igazi értelmében, beszélni sem lehet, tudniillik a községekben, ebben nekem igazat méltóztatik adni a t. ház. (Helyeslés.) A közigazgatási reform kérdésére vonatkozólag kiindulási pontom, mely — s ezt kötelességemnek tartom kijelenteni — nemcsak az én nézetem, hanem természetesen az egész kormány nézete. Ez az, hogy a közigazgatás államosittassék. (Hosszantartó élénk helyeslés.) A közigazgatás államosítása alatt, t. ház, nem értem én azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a megyék,