Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-288
• 22 288. országos ülés november 20-4n, szerdán. 1889. mezőgazdaságunk küzd és a melyeket — elismerem, joggal — annyira méltóztatnak hangsúlyozni. És az által, hogy ezen hátrányok fokozottabb mérvben előálianak, egyúttal elfogjuk veszíteni azt az erőt, azt az alapfeltételt, mely nmlhatlanul szükséges, akár közgazdasági viszonyaink fejlesztését, akár valutánknak rendezését ha akarjuk. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) A nélkül, t. képviselőház, hogy az egyes felhozott kérdések részleteinek czáfolataiba kívánnék bocsátkozni, még egy pár szempontot kénytelen vagyok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok azokat az ellenvetéseket a t. ház figyelmébe felidézni, a melyeket a múltkor Molnár t. képviselő ur felhozott azon tekintetben, hogy közegészségügyi viszonyaink és iparunk fejlesztése érdekében a költségvetésben kifejezésre jutott számösszegeket nem találja kielégítőknek. Ugy tüntette fel a kérdést, mintha itt a kormányt bizonyos mulasztás terhelné és nem törődnék sem az egyik, sem a másik kérdés kellő gondozásával. Nem akarok e kérdések részletes ezáfolatába bocsátkozni azért, mert hisz a t. képviselő ur, ha megnézi a költségvetés számtételeit, ezen jelentékenyen növekedő számtételek mind a két téren bizonyítékokat fognak szolgáltatni arról, hogy a kormány igenis ezen a téren a nagyobb mérvű gondozással nemcsak törődik, hanem az anyagi segédeszközöketis felveszi a költségvetésbe; hanem szót kivánok emelni azért, mert egy tendentiáí látok nyilvánulni a felszólalásban, azt a tendentiát. a mely mindent csak az államtól vár, a mely a kormányt hibáztatja azért, hogy ott. a hol az iparnak mégis vannak előfeltételei, mint például az általa említett Csikvármegyében, a kormány még sem tesz semmit, nem tesz semmit azért, mert ipar ott nem keletkezik. Én. t. képviselőház, ezen leplezve a felszólalásban nyilvánuló tendentia ellen, kell hogy szót emeljek először közgazdasági szempontból, mert én az állami socialismusnak ilyen nyilvánulásait nem hagyhatom észrevétel nélkül. (Hdyeslés a jobboldalon.) De kell, hogy szót emeljek másodszor pénzügyi szempontból is, mert nézetem szerint ha valahol nincs tere. fokozottabb mértékben nincs tere az állam közbelépésének, ha valahol kell a társadalomnak különböző tényezőit felkelteni arra, hogy sikerrel munkálkodjanak közre ily kérdések megoldásánál, ugy leginkább kell ezt tennünk nálunk, a hol a mi pénzügyi erőink nem engedik meg azt. hogy az állam közvetlenül lépjen közbe ily kérdéseknek nem elősegítésénél, hanem azok megoldásába. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még egy kérdést vetett fel.a t. képviselő ur. melyet Helfy t. képviselő ur is érintett és ez a tisztviselők fizetés-fel emelésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Hogy miért hozta elő ezt a kérdést, én nem tudom; azt hiszem, azért, mert azt mondotta, hogy lebbentetik fel azokat a sötét fátyolokat, a melyek ezen költségvetést borítják; foglalkozzunk azon kiadásokkal, szükségletekkel, melyekről itt gondoskodva nincs. T képviselőház! En egész hivatalos pályámon szerzett tapasztalataim nyomán igenis azon nézetben vagyok, hogy a tisztviselők anyagi érdekeinek nagyobb mérvíí gondozására — mihelyt pénzügyi viszonyaink megengedik — kellő gondot kell fordítani. (Helyeslés jóbbfelől.) De nem említettem fel szántszándékkal ezen kérdést, mert ugyancsak tapasztalataim alapján mondhatom, nem akartam idő előtt reményeket kelteni, mert közvetlenül szerzett tapasztalataim azt igazolják, hogy a hol az igények kielégítésének eszközeit csak távolabbi időre helyezzük kilátásba, azon igények azonnal be szoktak állni. (Igás! Ugy van!) Kern akartam ily reményeket kelteni azért, mert e kérdést nem tartom egyoldalúan ugy megoldhatónak, hogy mindjárt jelentékenyen emeljük a fizetéseket, hanem azt kapcsolatba vélem hozandónak egy másik kérdéssel, hogy általában a könnyebb megélhetés feltételei rendeztessenek és azzal kapcsolatban, hogy a hol kevésbé képesített elemek vannak, lehetőleg csak a képesítettebb elemek részesüljenek ezen fizetés-emelésben. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lits Gyulai A katonatisztek fizetését felemelik ! Wekerle Sándor pénzügyminister: A katonatisztek fizetésének felemelését méltóztatik a képviselő ur említeni. Igaz. a katonatisztek fizetése felemeltetett. Ott megkezdtük. Ezen költségvetésben folytatjuk. Mert hogy ha méltóz tatnak megnézni ezen költségvetést, látni fogják, hogy ebben is nyilvánul a fizetés-felemeléseknek egy része. Nyilvánul a pénzügyi administratio reformjánál, a hol magasabb illetménytíegyéneket vettünk fel, a magasabb dotálású állások számát szaporítottuk, a kisebb dotálásúakat apasztottuk. Nyilvánul továbbá a posta- és távirdánál, a hol ideiglenesen alkalmazott kezelők helyett jobban dotált tiszteket vettünk fel és nyilvánul apróbb tételekben a költségvetés más részében is. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a katonatiszteknél megállapodtunk, hanem igenis következetesen folytatjuk a fizetés-felemeléseket. Csakhogy kérdem, ha arról beszélünk, hogy az administrátiót reformáljuk, már előre a dotatio emeléséhez forduljunk-e, midőn még azt sem tudjuk, vagy ha tudjuk is, de az még nem forog szóban, hogy minő állások lesznek? A ki felveti az administratio reformjának kérdését, az egyúttal felveti a fizetések felemelésének kérdését is, mert e kérdések helyesen csak együttesen oldhatók meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A katonatiszteket méltóztatnak mindig a t. képviselő urak említeni. Igen természetes oka
