Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

972 299. országos Ülés deczember S-sVn, kedden. 1399. mon kérik a kormányzati ág vezetését, a mit tettünk és mulasztottunk és ha akkor nyilatkozunk, a minthogy kötelességünk nyilatkozni, bírálatot is mondhatnak fölöttünk, véleményt, követeléseket is formálhatnak irányunkban. Eldönthetik azután azt a nagy kérdést, a mely mint egy oldatlan kétely itt lebeg ebben a teremben, hogy megfelel-e a kormány a parlamenti kormányforma azon alapelvének, hogy mint cabinet egységes politikát kell követnie solidaris felelősség súlya alatt, (Élénk helyeslés jobbfelől) valamint meggyőződésem t. eollegáimról és határozottan mondom, magamról is, hogy semminemű kérdés elől ki nem térünk és legjobb belátásunk szerint, teljes tudatában annak, hogy az adott szót be kell váltani, nyilatkozni fogunk. Ez a tárgyalásoknak normális menete. A tárgyalások normális menetéhez tartozik azután az — és ez ellen én nem szólok, ha a legerősebb, a legszilajabb támadások történnek ellenünk, ha a legerősebb felszólalások történnek is mellettünk, mindig alapul véve azt, hogy azon eHek és azon irány, melyet megjelöltünk és melyet képviselünk, melyen állunk vagy bukunk, (Általános élénk helyeslés) vájjon birja-e ennek az oldalnak, az egész pártnak, melyre támaszkodunk, vagy a mint épen nem lehetetlen, egyes részében az ellenzéknek helyeslését és ki is fejezhetik azt, vájjon veszedelmes-e, rossz-e az a politika és meg is vizsgálhatják, vájjon a tettek megfelelnek-e a szavaknak a kormányzatnak általános vitelére nézve is. Mondom, ezen az alapon ütközhetünk tüzesen és belemerülhetünk a viták szilaj forgószelébe, de sohasem normális tárgyalás az, soha nem normális alapja a parlamenti ellenőrzésnek az, ha minderre nem támaszkodunk, mindezt be nem várjuk, hanem pusztán feltételezések és jövendölések alapján hypoerisissel vádolunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem én félek a küzdelemtől, t. képviselőtársam. Ezen az alapon, ezen korlátok között, az egyedüliek között, melyeket a képviseleti kormányforma ismer és megkövetel, felajánlom a normális tárgyalást és ennek keretében felajánlom a legélesebb, a legerősebb küzdelmet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ennyit általánosságban. És most, t. ház, miután már felszólaltam, áttérek arra, a mi felszólalásom tulaj donképi indoka, (Halljuk!) tudniillik helyzetemre a cabinetben és e pártban, a melynek tagja vagyok, a szabadelvű pártban. (Halljuk!) Először is én nem hypocrisis alapján jutottam ide, (Helyeslés jobbfelől) mert hivatkozom mindenkire, hogy arra nézve, hogy én mikép gondolkozom, mikép fogom fel azon gyakorlati problémákat, gyakorlati feladatait a magyar nemzeti politikának, nyilatkoztam nem egy helyen, nem egy ízben választóim előtt, annak a pártnak az értekezletén, a melyhez tartozom, (Helyeslés) választóirahoz intézett nyilt levelemben Mindezek nyilvánosságra voltak szánva és eléje kerültek. Nyilatkoztam oly határozottsággal, oly részletességgel, hogy többet tőlem semmiféle oldalról sem kívánhatnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen nyilatkozatom mellett maradok ma is. (Általános helyeslés.) S a mik azóta történtek, csak megerősítenek abban, hogy én ezen nyilatkozatom irányában becsületesen meg is maradhatok, solidäritásban a cabinettel. (Helyeslés a jobboldalon.) A múltra nézve, t. ház, midőn ide léptem, sem nyilatkozatot nem tettem és mondhatom, soha senkinek eszébe nem jutott abban kételkedni, hogy semmit azon elvekből, a mit én a reformokra nézve a múltban hirdettem, sem szépíteni, sem visszavonni, sem változtatni nem akarok és nem fogok. (Helyeslés.) Meggyőződésem lényegét idehoztam és merem mondani, hogy az a meggyőződés, a melylyel idejöttem, nem idegen, nem összeférhetlen ebben a pártban. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És t. képviselőtársaimon lesz egyenesen a sor — s erre nem én jogosítom fel őket, ez az ő joguk, a parlamenti élet törvénye és én csak egyenesen kérem arra: ellenőrizzék, hogy ugy lesz-e, megfelelek-e azon nyilatkozatomnak ? (Élénk helyeslés.) Azután pártonkívüli állásomból léptem én ide, (Igaz! Ugy van!) minden kötelességnek, a melyet a legkényesebb igény formálhatott hozzám, igyekeztem megfelelni és most, midőn itt vagyok ebben a cabinetben és itt yan ez a párt, a mely a cabinetet azon az alapon, a mint a cabinet kikereste és kifejtette Magyarország jövő politikáját, a nemzeti politikának főbb elveit és irányait, azon gyakorlati feladatoknak egész sorozatát, a melyeket meg kell nevezni, hogy érthető legyen s hogy becsületesen lehessen egy pártnak és az országnak támogatását felhívni, ezen az alapon támogat bennünket a párt (Ugy van! jobbfelől) s reméljük — és erre törekedni fogunk — hogy az ország támogasson. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De neu jött — legalább itt — kifejezésre azon feltételezés, egész nyíltan mondom meg, hogy én hátsó gondolattal jöttem be, akár az országgal szemben is: mert bármennyire nem tartom magamat nagy emberek, annyi politikai jelentőséget mégis tulajdonítok magamnak, hogy teljes őszinteséggel tartozom az országnak és teljes, férfias megállással a kimondott szónok. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. ház! Azt senki sem tette fel rólam és ha kifejeztetett volna, megvallom általam is felemlittetett volna és indignatióval utasítottam volna vissza, hogy én itt — mint arról az oldalról jött — de csak tréfás, szerfölött ízléstelen közbekiáltás mondotta valami trójai lónak, vagy a trójai ló belsejének szerepére vállalkoztam volná. (K'őébessólás baloldalról: Csatár mondotta!) Mondom,csak közbekiáltás volt, magam sem vettem komolyan, talán