Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

570 9W. országos ülés deezember 8-án, leiden. 1889, nak velünk szemben? Kihívjuk mindennap, méltóztassanak felállítani velünk szemben az önök eszméit és akkor lesz normális harcz. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy mi itt nyilvánosan vitatkozunk, hogy nem arról van szó, hogy én mit tartok Tisza Kálmánról és Tisza Kálmán mit tart én rólam, hanem annak, a mit egymásról mondunk, súlya kell hogy legyen itt a házban, annak ki kell terjednie a házon kivül, sőt vezetnie kell a közvéleményt, a társadalmat magát. (Ugy van! a szélső "baloldalon.) Itt arról van szó, hogy miképen tud juk életre ébreszteni a nemzet erejét. (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) És vájjon kik voltak azok, a kik a magyar parlamenti harezotoda sülyesztették, a hol ma van? (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Nem ezekről a padokról indult az meg, hanem megindult a balközépről, épen a ministerelnök ur háta mögött, a lyukas mogyoró idejében, Lónyay Menyhért megtámadtatásával a parlamentben, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Önök úgy gondolkoznak; mi szám szerint többen vagyunk: ez igaz; s hogy e szám szerinti többségük itt e házban dönt: ez js igaz. Ha rendetlenség van és felzúdul a közvélemény, ha megmozdul az, a mit önök lenézéssel szoktak emlegetni: a csőcselék, önök szerint arra való a fegyveres erő. Tegyenek csak különbséget polgár és polgár közt; állítsák fel a különbséget az ur és csőcselék közt, mi a magunk részéről népet látunk, annak az érdekét iparkodunk szolgálni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. 'Nyugtalanság jobbfelöl.) Lássanak csak önök c^Őcseléket és rukkoltassák ki a katonaságot. Én bizonyos szemöldök mozgásából láttam, hogy nem régen sokaknak roppant kedve lett volna belelövetni a tömegekbe, (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl) sőt hallottam olyan dolgokat is, hogy az utolsó mozgalmak alatt formális tanácskozásokat tartottak és a fölött vitatkoztak bizonyos magán körökben összejövök — kik többek közt az elnököt is szeretik integetni — hogy vájjon nem volne-e már czélszeríí a nép közé lövetni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Nagy mozgás. Nyugtalanság és ellenmondások a jobboldalról. Felkiáltások jobbfelöl: Menjünk ki!) Tessék csak kimenni ! Tessék csak indulni! Én elő fogok hozni eseteket, a melyek tisztán és világosan be fogják bizonyítani azt, hogy absolutisrnus és absolutismus közt, erőszak és erőszak közt nincs különbség, bárki is kövesse azt el, legyen annak, a ki ezt parancsolja, arany gallérja vagy nem, az tökéletesen mindegy. Vagy menjenek! Induljanak! Tegyék meg! Zúdítsák fel a társadalmat s próbálják azt ellenünk zúdítani! (Tetszés a szélső baloldalon. Élénk nyugtalanság a jobboldalon.) Én bízom a magyar nemzet életerejében és becsületében, nem azon elemekében, melyek — mint mondani szokás — meg vannak nyergelve, hanem a nemzet érintetlen, ép elemeiben, hogy a nemzet ezt is ki fogja heverni és ennek következménye csak az lehet, hogy a hypocrisis el fog sepertetni, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás és nyugtalanság jobbfelöl) Be kell következnie ismét annak az állapotnak, midőn a valóságos hazafiságot, az elvek tisztaságát és az elvekhez való hűséget fogjuk behozni ide a parlamentbe és ez által fogunk ráhatni a társadalomra, hogy az is egészséges irányokba induljon. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, nekem mély meggyőződésem, hogy ennek keresztülvitelére Tisza Kálmán ministerelnök alkalmatlan. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Én megmondtam már más alkalommal is, hogy benne ki van fejlődve az a tulajdonság, mely ki volt fejlődve Harpagonban és ha nem akarnak menni Harpagonig, ki volt fejlődve Metternichben, a ki csak akkor hitte, hogy meg van bukva, a mikor a nép már az ablaka alatt zajongott és mikor már macskazenét rendeztek neki. (Élénk helyeslés balfelöl. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) Én, t. ház, nem tartom azt, hogy akár az én hazafiságom, akár bármely tisztességes ember hazafisága az legyen, hogy szó nélkül, ellenszegülés nélkül tűrje azt az irányt, a melyet a ministerelnök ur inaugurált és mely más hová nem vezethet, mint cataclismára. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) Nekem azonban ez nem kell, én ezt nem óhajtom és épen ennél a körülménynél fogva nem fogadom el ezt a költségvetést, a mely a ministerelnöki tárczát illeti. Csatlakozom Vállyi Árpád és Pázmándy Dénes határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Elnök: A képviselő ur beszédjében azt hozta fel, mintha valakitől azt hallotta volna, hogy a nép közé akartak lövetni. Én, nehogy valamikép az a hit terjedjenek hogy erről tudomással birok, kénytelen vagyok megmondani azt, a mit tudok. (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Igaz,volt arról Szó, mikor az utczán mozgalmak voltak, hogy lövessék, de csak vizipuskával. (Általános derültség.) Madarász József jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Feltétlen tisztelettel viseltetem minden szó iránt, a mely az elnöki székről hangzik el, de én hivatkozni akarok a gyorsírói jegyzetekre, a melyekből ki fog tűnni, hogy én a ház t. elnökére nem a lövetés alkalmával hivatkoztam, hanem ez alkalommal hivatkoztam azokra a képviselőkre, a kik magánkörben összejönnek és ott elhatározzák, hogy az elnök úrhoz felhívást vagy kérelmet intéznek, hogy a házszabályok szigorú alkalmazását vegye igénybe. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl. Derültség jobbfelöl.) Nem veszem rossz néven, sőt örvendek, hogy a túl-