Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-299
264 S* 9 ' országos Illés deez< tarozás általi rehabilitatióra. Én fel is teszem a ministerelnök ur lovagiaaságáról és gavallérságáról, hogy azt a 180.000 frtot, a mit 15 éven át traetákra felvett, de nagyon helyesen el nem tractált, hanem tőkésített, nem azért tette, hogy magának megtartsa, hanem azért, hogy az erdélyrészi közművelődési egyletnek a nagylelkű gróf Kun Kocsárd után második alapító tagja lehessen. (Derültség a szélső Italon.) A ministerelnök ur egy nemes ürügyet keresett eddig is abban, hogy mindig az utódja jogára hivatkozott, azért, mert ismert szerénysége nem akarta bevallani a valódi czélt, a melylyel kellemesen kivánta nemzetét meglepni. Remélem, hogy most sem fog reám neheztelni azért, hogy e cabinet-titkot elárultam; de nemes indokból tettem, mert a nemes példány általi buzdításra napjainkban nagyon is szükségünk van. (Derültség a szélső halon.) Fogadja tőlem — mint amaz egyesület egyik szerény alapító és választmányi tagjától — előre is hálás köszönetemet a teendő nagy alapítványért s minket, a kik eddig mindig leszállittatniindítványoztuk a ministerelnök tiszti és működési pótlékát, szégyenítsen meg a fennjelöltem módom. Azonban most jut eszembe, hogy én itt nem mint amaz egylet tagja, hanem országos képviselőként szólalok fel, nemcsak a magam, hanem pártom nevében. Eszembe ötlik az is, hogy én egy oly szegény országnak vagyok egyik szerény képviselője, a mely a szegény néptanítóknak sem tudja 300 frtnyi fizetését kiszolgáltatni s igy nem lehetek feljogosítva arra, hogy a ministerelnök urat 12.000 írttal megajándékozzam, annál kevésbé, mert nem vagyok egészen biztosítva a jóvátétel és visszafordításnak fentjelzett és az ildomosság által paranesolt módozata iránt, minek következtében a ministerelnök részére tiszti és működési pótlék ezímen előirányzott 12.000 frtot egészben törlendőnek vélném. Ha azt tennők, eltérnénk eddigi szokásunktól, mely szerint eddig mindig ez összegnek csak leszállítását indítványoztuk, azonban akkor még ugy állhatott előttünk, mint alkotmányos magyar minister, egy év alatt azonban roppant átalakuláson ment át, mert ma már — a véderőtörvény, a monori zászlóügy s főleg Kossuth Lajos kiközösítése óta — őtet sem magyar, sem alkotmányos ministernek többé nem tarthatjuk, hanem Káinnak, a kit nem ily pótlékokkal tartogatni, hanem futni kell hagynunk Ábel szellemétől és saját lelkiismerete furdalásaitól űzetve messze el innen és el a hazából, a hol nincs és nem lehet többé számára hely. (Nagy derültség balfelöl.) E 12.000 frt törlése annyival inkább indokolt lenne, mert azon kivül is élvez a ministerelnök ur egy 6.000 frtos lakást természetben, 20.000 frt fizetést s azon kivül egy kissé alább »er Sán, kedden. 1889. dologi kiadások czímén irodai, házi kiadásokra s uti költségekre 30.000 frt van előirányozva, a mi szintén legnagyobb részben az ő zsebében marad, mert a házi kiadások az ő előnyére írandók, utazásai pedig nem szoktak pénzbekerülni s igy igazság szerint e 30.000 frt is törölhető lenne; de azt nem indítványozom, meghagyván azt végleges elutazása költségeire, csakhogy az gyorsan történjék. A tiszti és működési pótlékot azonban törlendőnek tartom, vagy legalább számadás követelendő s azért Pázmándy indítványához járulok. (Helyeslés szélső balfelöl.) B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Én azt hiszem, hogy a t. ház és a t. képviselő ur is természetesnek fogja találni, hogy az ő beszédével általában nem foglalkozom. Egyik állítását azonban szó nélkül nem hagyhatom és ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy, nem tudom én, micsoda alkalommal hiányos volt az élelmezés és hogy ennek folytán az őrmesterek és az élelmezési tisztek meggazdagodtak. (Halljuk! Halljuk!) Mutasson nekem a képviselő ur csak egyetlen egyet is, ki magánvagyonnal nem birt, de meggazdagodott a nélkül, hogy rajta vesztett volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Miután tehát a képviselő ur állítása az altiszti és a tiszti kar egy részét gyanúsítja és rágalmazza, én azt határozottan visszautasítom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Elnök: Horváth Gyula képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén nyilatkozni. Méltóztassék őt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk/) Horváth Gyula: T. ház! (Zaj! Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Személyes megtámadtatás czímén kérek szót (Halljuk!) s azt hiszem, nincs a háznak egyetlen egy tagja sem, a ki el nem ismerné, hogy a képviselő ur engem személyesen megtámadott. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, a személyes megtámadással szemben mindenkinek joga van nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha egyéb nem, a t. képviselő urnak beszéde tanúságot tehet arról, hogy csak egyetlenegy hely van Magyarországon, a hol büntetlenül lehet egyeseket bántalmazni, (Igaz! Ugy is van! jobbfelöl) a mit Magyarországon sehol, a legutolsó kávéházban , tisztességes emberrel megtenni nem lehet, ezt csak a magyar parlamentben lehet megkísérlem. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások: Gyalázat!) A magyar parlamentarismus védszárnya alá búvik a gyávaság, (Nagy zaj) mely nem mer magán utón, ott, a hol ember emberrel áll szemben, nyilatkozni. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Mikor valaki elmondja őszintén véleményét ugy, mint én, tudtam előre, hogy olyan emberek, mint ön, képviselő ur, meg fognak támadni és kellemetlenségeket fognak nekem okozni. De meggyőződésem kimondásában sem ön meg nem gátol, sem ez országban ember