Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

262 299. országos Illés deczember S-4n, kedden. 1889, kaszinóban ágy tudják, hogy van is. De a kép­viselő úr ezen szerződéses viszony mellett még vizi kormánybiztos is, vagy legalább volt. Én t. ház, még akkor se helyeselném, hogy országgyű­lési képviselők ily kormánybiztosi állásokat elfog­laljanak, ha azzal fizetés nem lenne is egybekötve, de mivel fizetés és más javadalmakkal jár, már megengedjen a képviselő úr, ha azt merem kocz­káztatni, hogy az még is lehet némi befolyással a szabad elhatározásra s hogy az ily hivatalos kép­viselők védelmének nagy erkölcsi becset és súlyt nem tulajdonítunk. A képviselő úr azt mondja, hogy az elégületlenség sehol sem létezik másutt, mint a mi lapjainkban, én azt vagyok bátor mondani, hogy ez a vizi biztosság opticus csalódásnak az eredménye s a képviselő úr az olyan alaposan szabályozott és íakpartozott Tisza zúgása miatt nem hallja a nép milliói elégül etlenRégének moraját. Higyje el a képviselő úr, hogy a magyar nép lelke nagyon háborog főleg azóta, hogy Kossuth Lajosra decre­tálták a hontalanságot. Kern jó addig várni, míg az elégületlenség morajából seprő vihar lesz. Horváth Gyula képviselő úr minket erős sza­vakkal kivánt szabályozni; nohát minket ugyan bajosan szabályoz, mert a mivédtöltésünk erősebb, mint a kistiszai zsilip, melyet homokra fektettek ; de azért mégis szilárdként vettek át. El is söpörte az első vizduzzadás, a mint el fogja söpörni az itteni Tiszai zsilipet is a nemzet elégületlenségének első erősebb fuvalma, őtet ugyan az ily vizibiztosok kubikolása meg nem tudandja védelmezni. A képviselő úr a speculatiót is gyakran em­legette velünk szemben: nohát mi nem szoktunk speculálni, e műszónak oda át van gyakorlati értelme, szellemi tekintetben ha speculálunk, az mindig önzetlen s nem jár haszonnal, bárcsak megtanulnák oda át is az ily fizetéssel nem járó s csak a haza jólétét czélul ismerő spe­culatiót, akkor mentve lennénk az ily vizibiztosi vizenyős és sószállítói sótalan beszédtől. A mi a minister úr védbeszédét illeti, hát mi azt kivételesen türelmesen meghallgattuk, mert látni akartuk a bűnös mosakodását; de bizony szánandó egy önvédelem volt az, a mi már csak az enyhítő körülményekre hivta fel a minden­képen elmarasztaló ítéletet mondó itélőbirák jó­szívűségét. Mindenek előtt Ugron barátommal szemben, — a mint egy idő óta mindig teszi — a törté­nelem ítéletére hivatkozott, a mikor az igazság serpenyője, nem kétli, hogy az ő előnyére fog billenni. Nohát azt az istenasszonyt bekötött szemmel festik, de a nélkül sem látna, mert a tör­ténelem az a lapja,a melyre a ministerelnök úr viselt dolgait feljegyzendik, oly gyászos lesz, hogy a hetüket még az igazság istenasszonya sem fog­hatja a sötétség miatt elolvashatni. 15 év óta — mond — javult a közigazgatás, miként a Kokánok bizonyítják, Ugron állításával, hogy a ministeri állás tekintélyét nem tartja fenn, azt monda, hogy egész­ségi állapota nem engedi meg, hogy dolgozzék és vendégeskedjék is. Helyes, de akkor ne fogadjon el 188,000 frtot sohasem látott vendéglátásra. Ugron Gábor nagyon is elevenre találó temetet­len királya képletére, a ministerelnök visszavágása nagyon csekély éllel birt, én kiegészítem Ugron barátomnak a régi egyptomiak eltemetetlen ki­rályaira vonatkozó történeti fejtegetését azzal, hogy Egyptomban macskákat, gyíkokat, mada­rakat balzsamoztak ugyan be, de tudtommal ró­kákat nem, meg azt is, hogy a régi egyptomiaknál a testeknek bebalzsamozás általi fentartása azon hitből származott, hogy a lélek nyugalma a test fenmaradásától függ, mert hitük az volt, hogy a temetetlen hagyott hullák lelkei tisztátalan állatokba költöznek át. Tőlünk tehát erény, ha mi a minister urat temetetlen állapotban nem akarjuk hagyni, hanem helyéről tisztességesen eltakarítani, sőt még bebalzsamoztam! is készek vagyunk, hogy lélekvándorlása közt valamelyes alakban vissza ne térjen hozzánk. Az, a mit Ugron Gábor barátom a hadsereg élelmezésére vonatkozólag mondott s a mire a ministerelnök úr elfeledett reflectálni, sokkal na­gyobb fontossággal bir, hogysem azt úgj lassan agyonhallgatni engedhetnők. Tagadhatatlan, hogy azt az 1867-iki kiegyezés is biztosította az or­szággyűlés számára, valamint az is kétségtelen, ho»y ez is azon tér,ahol még a közösügyes alku által biztosított jogainkat is feladta a Tisza-kormány. Ha a felszerelés kezeinkben lenne, akkor nemcsak öltönyei, hanem fegyverei is itt készülnének a hadseregnek, a mi nagy pénzforgalmat idézne elő. Még fontosabb az élelmezés, mert a hadsereg élel­mezésétől leginkább függ a hadsereg harcz­képessége és győzelme, Lombardiát leginkább a hadsereg három napi éheztetése miatt vesztettük el, Boszniában is megdöbbentő dolgok merültek fel az élelmezésnél, nem a bevonulásnál, hanem már a meghódítás után, a midőn már minden a rendes kerékvágásba kell vala hogy jöjjön, a csapatok oly bűzhödt húst és penészes kenyeret kaptak, hogy még a kutyák sem ették meg s ha nincsen ku­koricza-érés, a csapatok éhen halhattak volna; de béke idején is e téren nagy visszaélések fordul­nak elő, a mit abból is megítélhetünk, hogy az élelmezéssel megbízott úgynevezett manipulans tisztek és őrmesterek rendszerint meg szoktak gazdagodni s ugy költekeznek, miutha uradalmaik lennének. Ámde a hadsereg felszerelésének és élelme­zésének kezünkből való ily könnyelmű kibocsá­tása és ellenőrzetlensége nemcsak jogcsonkítást, hanem végtelen nemzetgazdászati veszteséget is

Next

/
Oldalképek
Tartalom