Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

29S. országos ülés deczember 2án. hétfőn. 1889. 345 egészében kell megítélni s nem lehet, t. ház, el­várni azt, hogy a kik a ministerelnök urat az első alapkő lerakásától fogva mostanig kisérték, ha ennek a politikának eredményeit nem puszta állí­tásokban, mint a milyen a czáfolat, hanem való­ságban látják, most egyszerre azért, mert egy kér­désben a ministerelnök az ellenzékkel szemben elment a concessio azon határáig, hogy a véderő­törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azon szö­veget, e melyet az ellenzék követelt, magáévá tette*, mert a maga meggyőződése szerint, a mint állította és a miben kétkedni senkinek sincs joga, ugyanazt czélozta és ugyanazt akarta; mert annak, hogy ily módon megnyug­vás szereztessék a nemzetnek, útjában állani nem akart s mert ezen beismerést megtette: ez lenne azon nagy politikai hiba, a melyért önök oly nagy gyűlölettel viseltetnek az ő személye iránt s a miért önök azt is követelik, hogy emiatt még azok is, a kik őt politikájáhan támogatták, hagyják el? T. ház, én ezen kérdésnél hosszasabban nem akarok immorálni. (Halljuk! Halljuk! a szélső hal­oldalon.) Egynek kijelentésére azonban kénytelen vagyok, annak tudnillik, hogy a hosszú viták alatt, a melyek folytattatni fognak, a szeniórve* támadások sorában, a mely következhetik, egy mindig bizton meg fog maradni: ez pedig az, hogy a mig a t. ellenzékek a ministerelnök urnak foly­ton-folyvást a személyével fognak foglalkozni, addig mi az ő személyét támogatva csak politiká­val s saját meggyőződésünkkel foglalkozunk. Én részemről elfogadom ezen tárcza költségvetését. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Felkiáltások a szélső balon: Hoch! Hoch! Halljuk! jobbfélől.) T. ház! (Felkiáltások a szélső balról: Üt pereset kérünk!) Elnök: Ugyan kérem a képviselő urakat, hiszen az ülések úgyis mindig csak 4 órán át tartanak, ma már egyszer pedig volt 5 perez szünet; ha minden beszéd után 5 perczet adunk, hová jutunk ? (Zaj a szélső baloldalról. Elnök csen­get.) Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalról. Félkiáltások jobbfélől: Rendre! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Kérek csendet,képviselő urak! Én kénytelen vagyok arra, figyelmeztetni, hogy a képviselő urak Magyarország parlamentjében vannak! (Igaz! Ugy van! jobbfélől) Itt képviselők vannak, a kik kerületeik nevében nem zajong­hatnak. (Helyeslés jobboldalon. Zaj a szélső bal­oldalról.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én megszoktam kötelességemet teljesíteni, akár tetszik, akár nem. Most pedig, midőn a minister­elnöki költségvetés tárgyaltatik, azt hiszem, köte­lességem is, nemcsak jpgom, nyilatkozni. T. képviselőház! Én 15 évi ministerelnoki mű­ködésemet, mely ellen ma is éles philippikát i hallottam, fokról-fokra szavakkal védelmezni nem , fogom. Bátran utalhatok — ugy mint máskor is j tettem — az eredményekre ós tényekre, melyeket 1 nem látni, vagy ferdén látni lehet, de a melyeket eltagadni nem lehet, (Élénk helyeslés jobbfelölj melyek felett ítélni fog — sem barátaimnak jó­indulata, sem a túlsó oldalnak ellenszenve — hanem ítélni fog a szenvedélyek lecsillapulta után az igazság. (Igaz! (Ugy van! jobbfélől.) És én teljes megnyugvással vagyok az iránt, hogy a serpenyő kinek a javára fog billenni. (Felkiáltások a szélsőbalról: Mi is!) Ha a képviselő urak is teljes nyugalommal vannak eziránt, abban az egyben kövessék példámat, hogy várják be nyugodt",n, ugy mint én. (Derültség jobbfelöl.) T. képviselőház ! Van egy-két dolog, amelyet felemlítés nélkül hagynom nem lehet. Az egyik az, hogy midőn az administratióról beszélnek, jónak látják a t. képviselő urak azt általánosan rothadt­nak, romlottnak és az én mííködésem alatt elrom­lottnak feltüntetni; ezért megtámadván azután mellesleg még az egész beliigyministeriumot is, a melynek pedig buzgón működő, nem lármázó, de ténykedő hivatalnokai azt a megtámadtatást meg nem érdemlik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, vájjon azért, mert az ember be­látja, hogy egy administratión van javítani való, vájjon azt kell hirdetni, hogy az egészében, min­denében romlott? hát vájjon, ha ezt lehetne igaz­sággal hirdetni, nem inkább az országnak egy nagy, hazafiúi érdemekben gazdag osztályát ítél­nének el, mint egyeseket? (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon.) Mert hiszen, a kik a külső administratiót vezetik, azok ma még nem is a kormány kineve­zetíjei. De ha azok kezében az administratio oly borzasztó lehet, akkor ki lehet ott még is hibás? Azok a nagy tömegek, a kik az administratiót ve­zetik, de a kik a meggy aláztatás! nem érdemlik ? (Élénk helyeslés a jobboldalon). De egyébiránt, bár elismerem, hogy az ad­ministratióban vannak hibák, lesznek is mindig és az állami élet szervezetében sohasem fogja mondhatni senki, hogy a reformok be vannak fejezve, mert hiszen az állami élet fejlődésében épen az a feltétel, hogy tovább és tovább fejlődjék és a mi túlélte magát, reformáltassék; (Helyeslés a jobboldalon) de ha valaki az administratio reform­jának szükségéről beszél, azt a szigorú meggya­lázó ítéletet, melyet hangoztatott a képviselő ur, ki nem mondhatja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És e tekintetben azon állítással szemben, hogy az én időmben romlott meg, épen ugy, a mint hatá­rozottan, de indok nélkül állíttatott, én határo­zottan, de a tényekre és a tapasztalatokra hivat­kozva mondom, hogy van ugyan hiány, de épen a 15 év alatt minden irányban tetemesen javult, (Élénk helyeslés jobbfélől. Nyugtalanság és zaj a bal­I és szélső baloldalon) ugy a törvényhozásban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom