Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-297
Í97. országos ülés november 80-án, szombaton. 1889. 229 latiómban Nagy-Láng és Tácz községeket. NagyLángról jól tudom, hogy ugy a község, mint a korcsma bérlője hajlandó volt bizonyos összegig — nem nevezem meg az összeget — elmenni, de tovább menni egyik sem volt hajlandó. Arra vagyok bátor tehát kérni a pénzügyminister urat, szíveskedjék utána járni, hogy nem járul-e ezen eredménytelenséghez az is, hogy a pénzügyigazgatóságok bizonyos tactieából sokszor sokkal többet akarnak a községektől bevenni, mint a mennyit ezeknek ereje megbír. Jól tudom, hogy a kincstárnak nem szabad károsodni, de azt is tudom, hogy az államnak kötelessége a községekre is ügyelnie és nem szabad azokat azon ürügy alatt, hogy mások ezrekkel ígérnek többet, arra kényszeríteni, hogy igen terhes anyagi áldozatokat hozzanak. Ez az oka annak, a miért a t. pénzügyminister úrhoz ezen kérdést intézni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Sálijuk!) Ha méltóztatnak megengedni, rögtön lesz szerencsém válaszolni a t. képviselő urnak hozzám intézett interpellatiójára. (Halljuk ! Halljuk!) Arról, hogy egyes községekben az italmérési jövedék hasznosításának alapjául szolgáló fogyasztás, illetőleg kimérés túlzott mértékben vétetett-e fel, tudomásom nincs. Arról igenis van tudomásom, hogy némely községekben merültek fel egyes panaszok és ezen esetekben a valószínűség szerint a tényleges viszonyoknak megfelelő fogyasztás mértékére igyekeztem a kikiáltási összeget leszállítani. Megjegyzem, hogy Fehérmegyében — azon községekről, melyekről a képviselő ur tett említést, nem tudok szólni — az átlagos adatok után túlzott követelésekről beszélni nem lehet. Fehérmegye kártalanítási összege — a Székesfehérvárt illető rész kivételével, a hol sajátszerű viszonyok vannak, a mennyiben Székesfehérvár városa a regalejövédelmet alig hasznosítván, kártalanítási tőkéje nem áll arányban az italmérési adó ottan várható jövedelmével — mondom, a várostól eltekintve, a megyében ugy áll a dolog, hogy 2,680.000 frtot teend a kártalanítás összege. Most ezen kártalanítási összeg után méltóztassanak számítani 47*7" adómentes kamatot, V*°/«-ot amortisatiót és kezelési költségek fejében, miután nemcsak az italmérési jövedék, hanem a regaleadósság kezeléséről is van szó, ismét 7*%-ot, a mi együttvéve 57*70 ot, vagyis 147.455 frtot tesz ki, vagyis ennyi lesz az államnak kész kiadása. Ehhez hozzászámítva az elmaradt hasznot, a mit az állam eg\ enes adó czímén húzott, tőkekamat és járulék-adó czímén elmarad 14.745 frt; általános jövedelmi pótadó czímén pedig 5,161 frt, vagyis ezt hozzáadva az áUam kész kiadásaihoz, együtt 167.361 frt ez az összeg, melynél az állam nem veszít, ha a biztosított összeg teljesen befoly, de általában semmit sem nyer, mert ezen összeg az elmaradt hasznot pótolja és fedezi a kész kiadásokat. Hogy áll ezen összeggel szemben az az öszszeg, a melyet a megyében, mint az italmérési jövedék alapját kinyomoztak? Ha a várost leszámítjuk, kerek összegben 162.000 frtot tesz a kinyomozott jövedelem, vagyis ha sikerül ezt az összeget egészen biztosítani, az még mindig 5.000 írttal lesz kisebb — mert 162,000 frt áll 167.000 írttal szemben — mint az az összeg, a melynél az állam sem nem nyer, sem nem veszít. Ez a számítás az egész megyére vonatkozik. Megengedem, hogy egyes községekre nézve fordulnak elő esetek, hogy túlzottan vétetett fel az összeg, de meg fogja engedni a, t. képviselő ur. hogy átlagos számításokból nem vonható le az a következtetés, mintha azon indokok vezették volna a pénzügyi igazgatóságot, a melyeket a képviselő ur érintett. Hogy azon községekben, a melyeket a t. képviselő ur említett, tényleg fordult-e elő olyan eset, arról tudomásom nincs. Ha ezek a községek akkor, midőn a tárgyalás megkezdetett, hozzám fordultak volna, ép ugy, mint más esetben, ebben sem késtem volna megtenni a szükségesintézkedéseket. At. képviselő ur interpellatiója következtében szintén megteszem az intézkedéseket. Vájjon lesz-e, ennek sikere vagy nem, ez először is attól függ, vájjon a pénzügyi igazgatóság azon községekben az italmérési jövedék hasznosítása iránt végérvényesen nem intézkedett-e. Kérem a t. házat, méltóztassék az interpellatióra adott választ tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József: T. képviselőház! A szándék, a melyből a kérdést intéztem, csak az volt, hogy a t. minister ur győződjék meg a felől, hogy a pénzügyigazgatóságok nem óhajtják-e a községeket oly terhekkel sújtani, melyeket a községek általában nem képesek elviselni. És mivel a t. pénzügyminister ur nyilatkozatából arról értesültem, hogy ha valóknak találja azon állításokat, hogy a megszabott bérek, melyeket — a mint tudom, egyes községektől követelnek — csakugyan megtámadják a község anyagi helyzetét; akkor kész lesz a méltányosság szerint a lehetőségig megtenni a szükséges intézkedéseket: én a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök í A minister ur válaszát az interpelláló képviselő ur is tudomásul vévén, azt hiszem, a t. ház is tudomásul veszi. (Helyeslés.) A közelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom, (ÁM ülés végződik d. u. 1 óra 15 percekor.)
