Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

1 96 29e * országos ülés november 2Ö-én, pénteken. 1889. nem is tanulja meg itt. (Hosszantartó zajos helyeslés es éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kaas Ivor báró képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén szólani. B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk, Halljuk !) Igen fontos személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Igen komoly dologra va­gyok kénytelen válaszolni. ÄZ előadó ur ellenem való polémiája kezde­tén a dolgoknak könnyebb oldalát emlegette és erre csak röviden reflectálok. Igaz, bevallom bű­nömet, hogy itt e 'házban én egyike vagyok a leg­izgékonyabb — gondolom ezen szót használta — képviselőknek. (Derültség. Halljuk.' Halljuk! hal felől.) És én ezt nem temperatumomnak tulajdoní­tom, a mely sokkal nyugodtabb. (Derültség jobh­felől) hanem politikai, viselkedésemnek ezt a zsinór mértékét találtam jónak választani. (Helyeslés bah felöl.) Hogy miért, nem tartoznám épen indokolni, de hiszen könnyen indokolom egész életemmel; mert az előadó ur téved, ha csak a íüsióra megy vissza; visszamehetne régebbi időre, ő emlékezhe­tik még a „Reform" hirlap idejére; én már 20 esztendő óta állok harczban a ministerelnök ur politikájával, már akkor harezoltam vele és pedig meglehetős erősen, mikor ő még az ellenzéken volt és harezoltam azután, mikor ő a kormányra jutott és harezoltam — kivéve a fusiónak hat első hó­napját, a mézes heteket, (Derültség balfelöl) a med­dig a programmesere nem történt — ezen kis időt kivéve, folytonosan, oly következetességgel, mely­hez hasonló következetesség, azt hiszem, e házban kevés van; és hozzátehetem még azt is, hogy kár czoltam, nem néha-néha egy-egy beszéddé], hanem minden áldott nap, a vasárnapot sem véve ki (Élénk derültség és tetszés balfelöl) és, ha szabad magamat egy nagy történelmi alakhoz hasonlítani (Egy hang jobbfelől: Oh/j mint Kinizsi Pál, két kézzel, mind a két kezemben forgatva az aezélt. (Éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Ilyen múlt után tehát, t. előadó ur, természetesnek fogja ta­lálni, hogy ha elérkezettnek és közeinek látom azon időt, mikor ezélját érhetem, politikai czélját annak, hogy megbuktassak egy általam hibásnak tartott politikát és egy mások által is közveszé­lyesnek vallott politikust; hogy azon pillanat kö­zelségében némileg- az öröm vesz rajtam erőt (Derültség balfelöl) és én vígan harezolok tovább. (Élénk derültség balfelol.) De hát, t. előadó ur, a dolognak egy komo­lyabb oldala is van és ez azon bizonyos parlamen­tarismus, azon alkotmányosság, a mely közös alapja mindnyájunknak, a mely egyedüli alapja ezen haza függetlenségének és szabadságának, a melyen kivül más alap nincs. Ezen alkotmányos­ságot, engedje meg és higyje el, én is szeretem — nem tagadom, hogy önök is szeretik — és gondo­lom, hivatkozhatom arra, hogy önzetlenül. (Helyei­lés a bal- és szélsőbalon.) En a parlamentarismust nagy veszélyben látom és ezen veszély által indít­tatva, állítottam fel azokat az eshetőségeket, a me­lyek keletkezhetnek, ha önök az alkotmányossá­got, a parlamentarismust absolutismusra változtat­ják. (Igaz ! Ugy van ! a szélső balon. Ellenmondás a jobboldalon.) Mert azzal a parlamentaris absolutis­mussal, melyet önök gyakorolnak, megrontják a valóságos alkotmányos szellemet, itt e házon belül önök a tárgyalásnak elfajulását okozzák (Zajos ellenmondások jobbról) — szintén, nem egyedül — és a mi még ennél is fontosabb, megingatják a népben a hitet és ragaszkodást ezen alkotmányos­ság iránt, a melytől a nép nem nyeri avart jótéte­ményeket és szabadságot, hanem látja és tapasz­talja a folytonos eröszakot (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen alkotmányosságra való féltékenység dietálta nekem azon eshetősége­ket, melyek beállanak akkor, ha önök a személyes uralom, ezen párturalom, ezen pártabsolutismus fentartásához tovább is ragaszkodnak, sőt ezen irányban viszik tovább politikájukat, melyben nincs megállapodás az önök számára. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És hogy én nem tévedtem, abban a tegnapi nap eseményei nagyon megerősíthetnek engemet, mert én előre megmon­dottam, hogy önöknek nem marad más hátra, mint a ministerelnöki székből az erőszakot felültetni a ház elnöki székébe. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es hogy ennek aztán mi lesz a fejle­ménye, nem ismétlem a mondottakat, csak azt ismétlem, hogy minden absolutismus, kivétel nél­kül vagy forradalomra, vagy merényletre vezet, mert ez az absolutismus által kifejtett terrorismus természetes, logicai és históriai visszahatása és következése. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még egy szót. (Halljuk! Halljuk.') Igaza volt az előadó urnak, hogy én komolyan értettem né­mely dolgot, mert nem szoktam hasból beszélni. Es midőn én azt a kifogásolt szót „merénylet" kimondtam, bennem egy emlék szólalt meg. Én. hivatkozva lelkem teljes tisztaságára s elvárom, hogy a t. ház szavaiinnak utolsó betűig higyjen; és tartozom kijelenteni azt, hogy tudomásom van róla, miszerint a véderő-vita alatt igenis szándé­koltatott a ministerelnök ur személye ellen me­rénylet elkövettetni, (Halljuk! Halljuk !) a melyben senkinek e ház tagjai közül a legkisebb része sem volt . . . Polónyi Géza: Sőt mi akadályoztuk meg! B. Kaas Ivor: Amely merénylet lerakta a dinamitot és lerakta annak vezetékét saját elha­tározásából és hogy ezen merénylet meggátolta­tott, hogy a ministerelnök élete megkíméltetett és a magyar parlamentarismus és a magyar nemzet méltósága, jó hírneve a világ előtt be nem mocs­koltatott — az nem a rendőrség érdeme, hanem oly férfiúé — nem az enyém — a ki megtudván

Next

/
Oldalképek
Tartalom