Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

192 296, országos ülés november 2ft.én, péntekon. 1889. iparvállalatok keletkezését vagy előkészítését látjuk. Abban a szerenesés helyzetben vagyok, hogy a „Pesti Napló" épen azon hasábján, mely közölte Beőthy Ákos képviselőtársam desperatus helyzetünket leíró beszédét, a következő üzleti, tehát egészen tárgyilagos és nem pártpolitikai tudÓKÍtások vannak : „Valószínűleg létre fogjönni a magyar vasúti bank. A czukorgyárak alapítása körül megindult mozgalom ismeretes. Az eddigieken kivül Dombóváron, Temesváron és Kapuváron is tervben van. Szó van vegyi, czipő- és gummi-gyár alapításáról is. Ha kedvezők lesznek a bányavállalat mérlegei, a banküzletek üzerneredinényei, a takarékpénztárak nyereményegyenlegei és a biztosító társaságokéi is." Ez, t. ház, nem mutat oly üzleti életre, a rossz viszonyok daczára, mely hanyatlást, desperatiót fejez ki s a mi miatt desperálnunk kell, hanem azt hiszem, a vállalkozási szellemet a rossz viszonyok daczára is — és erre súlyt fektetek — előmozdítja. Báró Kaas Ivor: Nem magyar tőke! Hegedüs Sándor előadó: Igaz, de természetes dolog, hogy a mi nincsen, az jó, ha lejön az országba. Báró Kaas Ivor: Nem a, mi gazdaságunk! Hegedüs Sándor előadó: De igenis, a mi gazdaságunk tényezőjévé lesz és mi gyakorolja erre a vonzerőt? Az, hogy ha olyan helyzet áll fenn, hogy haszonnal és biztosan dolgozni lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak ezt akartam erre vonatkozólag elmondani. T. ház! Áttérek most arra a kérdésre — noha csak nagyon röviden kívánom érinteni — (Halljuk! Halljuk') hogy azok, a kik komolytinfoglalkoztak a kérdéssel, elismerik a kormány által a pénzügyekben elért eredményeket és noha a vita elején szó volt arról, mintha ezen programmja másunnan keletkezett volna, de apénziigyminister ur peremptorius válasza után ezzel az apasági keresettel teljesen elhallgattak. (Tetszés a jobboldalon.) De fenmaradt a másik kérdésnek, a közigazgatási reform szerzőjének a joga. (Halljuk. Halljuk!) Ezzel tüzetesen nem foglalkozhatok, nem tartozik feladataim közé, hanem azt az általános megjegyzést, ázt hiszem, megtehetem, hogy a politikai és reformeszmék olyanok, mint a rétegek a geológiában, azoknak alaptevőit teljes mértékben homály fedi, fel-felmerülnek néha és a szerint, a mint érvényesülnek, terjednek is. De a közigazgatási kérdés, valamint az a kérdés, hogy államosítsuk-e a közigazgatást vagy nem, nemcsak Európa-szerte, hanem nálunk is régi kérdés már, tehát ez irányban szerzői jogot nem vindicálhat magának Magyarországban senki, mert egész határozottsággal mondhatom, hogy ez Magyarországon 22 éves kérdés. Már a régi Deákpártnak erős nagy többsége e mellett a nézet mellett volt és azokat az elveket, azokat a tényezőket, a kik abban a pártban ennek szóvivői voltak, kétségtelenül meg lehet találui itt is, ott is. (Helyeslés a jobboldalon.) Beőthy Ákos: De hivatalosan nem juttatták kifejezésre! Hegedüs Sándor előadó: Nem mondom, hogy méltóztassanak e • tekintetben elállni az apasági keresettől, de én kételyemet fejezem ki az iránt, hogy igazságos biró azt megítélje. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ha tehát igy áll a dolog, hogy a pénzügyi kérdésekkel nem foglalkozhatunk, nem csodálkozom azon, hogy az ellenzék mindkét oldalán egyéb dolgokkal találták szükségesnek foglalkozni. És kétségtelen, hogy legtöbbet foglalkoztak a kormány elnök ur személyével. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tartom hivatásomnak s nem is szorult rá, hogy védelmére keljek, hanem a vita érdekében s többet mondok : politikai fejlődésünk és a kilátásba helyezett reformok érdekében némely tényleges helyreigazítást szükségesnek tartok, (Halljuk!) mert én minden reform érdekében szükségesnek tartom azt, hogy az a reform a létező tényezőket ne ignorálja, hanem a létező intézményeket lehetőleg felhasználja. Másfelől szükségesnek tartom azt, hogy a reform a maga egész valóságában sem többnek, sem kevesebbnek feltüntetve ne legyen, mint a hogy azt valósággal megérdemli. Miért tartom ezt szükségesnek ? Azért, mert hogy ha kevesebbnek tüntettetik fel, akkor nem valósítható ugy, a mint az szükséges, ha pedig többnek tüntettetik fel, akkor nagy iílusiókat fog kelteni, a melyek nagy csalódásokra fognak vezetni. És én nagyon tartok attól s erre gróf Apponyi Albert figyelmét különösen felhivom, hogy az a beszéd és beszédének az a része, melyben ő a közigazgatási kérdéssel és ennek jelen helyzetével foglalkozott, részben vét az ellen, hogy a létező, elért, biztosított intézményeket negligálja és kiesinyli, részben az által, hogy a leendő reform irányában túlzott követeléseket formuláz. Engedje meg t. képviselőtársam, ha azt méltóztatik állítani, nem beszélek most egyébről, tisztán közigazgatási és igazságügyi dolgokról, melyek egy jogállam létesítésének tényezői — ha azt méltóztatik mondani, hogy a közel múlt időben nem történt egyáltalában semmi, hogy az csak stagnatio s hogy legfeljebb a ministerelnök ur építtet kunyhókat a maga számára és nem palotát a közigazgatás számára, engedje meg, ha teljes mértékben elfogadom is az ő eszméjét és minden követelményé^ a mi viszonyaink közt mégis azt mondom, hogy az a közigazgatási reform-palota ezután sem lesz s meg leszünk elégedve és meg kell elégednünk, ha szerény viszonyaink között egy teljes mértékben jól berendezkedett lakható ház lesz. És engedje meg, t. képviselőtársam, ehhez