Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-295
180 296. országos ttlós november 28-6n, csütörtökön. 1889. leg állott be, mert a nép fogyasztó képessége elenyészett. (Igás! Ugy van! szélső balfelöl.) A regale-váltság egyik példája ennek. Őszintén kimondom, hogy legalább is 50 milliónál több adatott ezen regale-váltságért, mint pár esztendővel ezelőtt maguk a regale-tulajdonosok képzelték, adatott politikai concessiók, osztályoknak adott praemiumok fejében; és hogy ezen összeg csakugyan a fogyasztó, tehát a legszegényebb osztály által fog visszafizettetni. Az összes urbériséget az 1848/9-iki idő után 225 millió forintért váltották meg; ennek egy töredékét, egy oly részét, mely ezelőtt talán nem is bírt valami értékkel, 220 millió forintért. És, t. ház, ha azt kérdezem, hogy mit adnak cserébe ezen népnek, van-e szava, adunk-e neki arra nézve alkalmat, hogy nyilváníthassa véleményét? Azt mondom, mentől kevesebbet, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak a választási visszaélések okozzák azt, t. ház, hogy itt Magyarország nincs ugy képviselve, mint a jog, az igazság és a méltányosság szerint kellene, de okozza azon választási törvény is, a mely még ma is kiváltságot teremt a választói jogosultságból, mert sehol sincs ma Európában, alkotmányos államban oly magas census, sehol sincsen oly feltételekhez kötve, a választási jogosultság, mint nálunk, mert épen 40 esztendeje annak, hogy ezen a téren absolute semminemű reform nem tétetett; (Ugy van! bálfelöl) ellenkezőleg még visszalépés történt, (Ugy van! balfelől) miután azon törvényes intézkedés, hogy a kik adójukat be nem fizették, szavazati jogukat el is veszítik, ismét csak a szegény osztályt sújtja. Okozza ez még azt is, t. ház, hogy mig máshol a városok intelligentiájuk és vagyonuknál fogva politikai tényezőket képeznek a vidéken, hogy mig más országokban a városok a szabadság, sőt mondhatnám a polgári kötelességek teljesítésében az első szerepet játszák, addig Magyarországon e tekintetben megállapodás, sőt határozott visszaesés is tapasztalható. Meg kell, hogy jayítsuk ezt a helyzetet és kell, hogy mi a városi szavazatokat, azon intelligens elemeket, melyek máshol 100.000 számban jönnek az urnához, kiborítsuk. Nemzetiségi tekintetben is igen fontos ez, t. ház és fontos magára Budapest fővárosára, a magyar közéletnek góczpontjára nézve is. Pedig politikai választás tekintetéből azt lehetne mondani, hogy a főváros nem is számít Magyarországhoz. Mert daczára annak, hogy egyes kerületeiben 78 — 80.000 ember lakik, a választók száma legíeljebb 2—3000, ugy hogy V 3 millió lakos közül Budapesten alig 20,000 ember választó. így fordulhat elő aztán az, hogy Budapest fővárosának szavazó listáját végig nézve, abban 35% hivatalos szavazatot találunk. (Ugy van! szélső balfelől.) Ezen állapoton segíteni kell, t. ház; szükséges, hogy azon liberális aera okvetlenül bekövetkezzék, ha mindjárt Tisza Kálmán ül is a ministerelnöki széken. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ugy nem lehet!) Én hiszem, hogy lehet, mert azon minister urak, a kiket bevett cabinetjébe és azon nyilatkozatok, melyeket hallottunk, meggyőznek engem arról, hogy ha Tisza Kálmán feje marad is a cabinetnek, azon korszaknak, melyet ő védett, el kell enyésznie és hogy azon az utón tovább nem haladhatunk. (Ellen-mondások a szélső balon.) Ifj. Ábrányi Kornél: 0 miatta ezek sem tehetnek semmit! (Ugy van! balfelől.) Pázmándy Dénes: Reménylem, hogy azokban, kik a cabinetnek tagjai, legalább néhányában van annyi érzék és erély, hogy még a ministerelnök ur reactionarius tendentiáival szemben is ki tudják vinni, hogy a választói jog kiterjesztessék, mert mitsem ér az, a mit az igazságügymiuister ur mondott, hogy őrködni fog, hogy a választási törvény szigorúan megtartassák, ha a választó közönség nem képviseli az egész nemzet érdekeit. (Igaz ! Ugy van! a szélső balon.) T. ház! Még csak egy pár szót akarok a belügyminister úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Miután itt választási dolgokról, illetőleg a közszabadságról, mert hisz a kettő összefügg, szólottam, lehetetlen, hogy föl ne említsem előtte azon bizottsági határozatot, melyet a múltkor a mentelmi bizottság előadója terjesztett elő. A mentelmi bizottságban ugyanis szóba kerülvén a gyülekezési jog, a bizottság határozatilag kimondotta, hogy Magyarország törvényeinél fogva erre hatósági engedély nem kell. Én és barátaim, a kik igen sokszor vagyunk áldozatai hatóságok túlkapásainak, megértettük a mentelmi bizottság jelentéséből, hogy az illető képviselő ur mentelmi jogát azért kívánja felfüggesztetni, miután ő azon egyénekkel szemben a kik ezen jogot megsértették, magát elragadtatta; de azt nem olvastam, sem a belügyminister úrtól nem hallottam, hogy ő körrendeietileg érvényt fog szerezni ezen elveknek. Ezek azok, a miket csak jelezni akartam — hosszasabban az idő előhaladott volta miatt nem akarván a t. ház figyelmét igénybe venni — s a mik elkerülhetetlenné teszik, hogy mi, az ellenzék, megmaradjunk azon parlamentaris niveaun, hogy ugy mondjam, önökkel szemben a parlamentaris loyalitás alapján, amelyen eddig állottunk. Hámi azt fogjuk látni, hogy itt nem egyes egyének üldözéséről, közszabadságok lábbal tiprásáról van szó, egyes cliquecknek immorális, megbotránkoztató támogatásaiért, méltóztassanak elhinni, hogy azon feszültség, mely e két oldal közt van, nagyrészben meg fog szűnni. A költségvetést nem fogadom el és rászayazok Irányi Dániel t. barátom határozati javaslatára. (Élénk helyeslés a ssélsöbáloldakm.)
