Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

176 396. országos ülés nörember S§»án, esltörtSkön. 1888. kérdem a ministerelnök úrtól: honnan meríti a jogot és mily dátumú ezen joga, hogy minket loyalitásra oktasson s ha esetleg volna is köztünk, a ki a loyalitásnak és az általa értett minden törvénynek meg nem felel, hogy nekünk azért szemrehányást tegyen? (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt ismét szükségesnak látom azt, hogy a ministerelnök ur politikai múltjából pár momentumra visszaemlékezzem. (Halljuk! Halljuk!) Mi, t. ház, a loyalitásnak kétféle nemét ismerjük a történetből, az irodalomból és a politikai tudományból. A loyalitásnak egyik neme az, a mely akként okoskodik: .Mindent a királyért, mindent az uralkodóházért; s ha annak ugy tetszik, mindent a nemzet ellen is!* (Mozgás jobbfelől.) Igaz, hogy ha azután mi visszalépünk, utánnunk a ehaos következik. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A loyalitásnak ezt a nemét szoktuk mi, a kik már nem vagyunk a politikai elnevezésekben olyan finnyásak, az udvari szolgák loyalitásának nevezni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) A loyalitásnak másik neme az, a melyet előbb, beszédem elején volt ^szerencsém determinálni, a mely azt mondja : „Eletünket és vérünkéi;, testi és lelki erőnk egész teljességét áldozzuk a nemzet érdekeivel teljesen azonosult trónért és királyért". (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a loyalitást ismerjük mi és ezt a loyalitást követjük mi. De, t. ministerelnök ur, emlékszem arra (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon) — és itt előrebocsátom, hogy mikor én ezekre visszaemlékezem, előre is észreveszem azt a feleletet és mosolyt, mely szavaimat kisérni fogja s melyre szintén reüectálni fogok — mondom, én emlékszem arra, midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur 1860-ban illoyalis volt a patentalis kormányzat ellenében. Én arra is emlékszem, hogy 1861-ben, itt az országgyűlésen ahhoz a párthoz tartozott és azzal a nemes, derék, hazafias párttal szavazott, a mely dicsőségesen uralkodó királyunknak, I. Ferencz Józsefnek még uralkodói czíraét sem ismerte el. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Egy hang jobbfelöl: Nem volt megkoronázva !) Gr. Károlyi Gábor: A bujdosó^ mint kullog ! (Egy hang jobbfelöl: Rendre!) Eötvös Károly: Én, t. ház, arra is egészen biztosan emlékezem, hogy volt nemzetünk legközelebb múlt történetének egy fejezete, a mely még megírva nincs és a melynek aetái a közönség elé bocsátva nincsenek, a melynek történetirója még nem akadt, mondom, emlékszem rá, hogy volt a legközelebbi történelemnek egy fejezete : az 1862. és 63-iki összeesküvés, a mikor a ministerelnök ur az összeesküvőkkel értett egyet s a mikor vasúti coupékban, indóházakban találkozott velük és ott consultáltak. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Ezek némelyikét — igaz — bezárták, némelyikét agyonlőtték, némelyike eltűnt \ de szerencsére neki semmi baja sem történt. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök urnak kétségtelenül tudnia kell — és mondhatom, a politikai dolgok e részéhez neki geniális érzéke van — hogyha ő a Habsburgok udvarának, a bécsi udvarnak részéről oly állandó és oly nagyhatalmú ministernek akar elfogadtatni, mint aminő valósággal, akkor nagyon sok áldozatot kell ezen udvar ió kedvéért, szép szeméért a nemzet jogaiból, érdekeiből hozni, hogy ez a múltja neki megbocsáttassák. (Felkiáltások a szélső bal felől: Ez a kulcsa a dolognak! Zaj és mozgás a Jobboldalon.) És mert a dolog igy áll, azért nem biznnk mi az ő loyalitásában, azért nem szavazzuk meg mi ezen — különben a viszonyokhoz képest igazán megjavult költségvetési javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ő összeméri a loyalitásunkat Kossuth Lajos politikájával, a melyről azt mondja, hogy annak czélja a detronisatio. Ebből akar ő szemrehányást ellenünk, vagy tudom is én ki ellen, mint szavait helyre igazította, a házon kivül álló, nem tudom én kik ellen formulázni. Meglehet, t. képviselőház, hogy jön még oly idő, szomorú és veszélyes idő mindenesetre, midőn a nemzetben nagyon sokan lesznek, a kik Kossuth politikáját teszik magukévá. (Zajos felkiáltások a baloldalon : Igaz ! Ugy van ! így csinálják azt meg!) Meglehet, lesz oly idő, midőn mi is Kossuth politikáját teszszük magunkévá, akárhogyan jellemezze azt Tisza Kálmán ministerelnök. De biztos az és a nemzet történetébői biztosságot meríthet magának arra nézve, mind ő, mind a királyi szék és annak minden képviselője: hogy a meddig e nemzet jogai tiszteletben tartatnak s anyagi és szellemi érdekei az uralkodóház környezői részéről előmozdittatnak: addig Kossuth politikájából azt, a mi detronisatio, a nemzet kebelében nem követi soha senki. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ily kormányok és kormányzatoknál, mint az övé, Kossuthnak azért kell örökké élnie, hogy mindig legyen a nemzetnek, a nemzet politikai törekvéseinek egy távoli, messze, feltételes menedéke, a melyre azt mondhassa a nemzet: „Mindent a nemzet érdekeivel azonosult koronáért, mindent, életünket és vérünket; de ha nem azonosul, sőt ellensége lesz a nemzetnek, a mit feltennünk ez idő szerint nem lehet, ha nem azonosul; élt egykor egy férfiú, elődei is éltek, a kinek az emlékezetét a nemzet erkölcsi örökségének nagy kincses házában őrizzük és ha nem sikerül a nemzet életét.