Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

295. omágos ülés november 28-án, csütörtökön. 1889. 173 testülete helyeslő feliratot intézett a cabinethez a véderő-törvényj avaslat tárgyalása alkalmából? Erre azt mondta egy pár barátom — nem is egy, higgadt, politikailag érett és tekintélyes férfiú — hogy mi is tagjai vagyunk a bizottságnak, mi is ott voltunk, igaz, hogy minoritásban, de nekünk azt mondták, hogy lia pisszenni merünk, akkor kiteszik szűrünket még a bizottságból is; (Élénk derültség a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől) elnyomják minden jogos érdekünket, agyontapossák minden jogos törekvésünket. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Menjenek önök vagy menjen a ministerelnök ur, nem Szombathelyre, hanem például Szegedre, Veszprémbe, Zólyomba, Komáromba, Becskerekre, Debreczenbe, Ipolyságra, akárhova és törekedjék magának informatiót szerezni a közigazgatás viszonyáról, de nem a főispánoktól és a főispáni titkároktól, (Derültség a szélső baloldalon) hanem a helyi, az igazi és őszinte forrásból és ő maga is el fog borzadni attól az állapottól, a melyben az ország közigazgatása ma van. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen én a törvény ékre hivatkozom és minél jobb törvényeket hoznának, annál roszszabb lenne az ő kormányzata az ország érdekében, mert annál tömegesebben játszatnának ki azon törvények. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ezt mi tudjuk és érezzük, De érzi a nemzet is a választásokkor. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta itt a napokban képviselőtársaim egyike, hogy hiszen kormánypárti embert alig lehet lámpással is találni az országban mindaddig, mig a választási sessioelnem következik. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) És ezek odakünn is csak ugy vélekednek az ország közügyeiről, kormányzatáról és a ministerelnökről, mint idebenn én. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) De mikor eljön a választás ideje, akkor egyszerre, mintha a földből teremnének elő s az állam és a közigazgatás érdekeiben agyonnyomott társadalom azt mondja: „Nekem is van egy voksom, kímélj érte legalább adómban, vagy egyéb ügyemben". (Derültség a szélső baloldalon.) Legyenek arról meggyőződve, hogy ha az a hivatalos jelöltségi rendszer, melyet valamikor a napóleoni régime alatt annyira megbélyegeztek az állambölcsészet nagy férfiai, az a hires jelöltségi rendszer fenn nem állana és ha azok, a kiket főispánoknak nevezünk, a jogi fogalmaknak gyalázatos visszaéléseként nem ugy működnének, hogy őket az adófelügyelők és tanfelügyelők módjára, tulaj donkép voksfelügyelőknek kellene nevezni, mondom, ha ez a rendszer fenn nem állana, higyjék meg, hogy a Tisza ministerelnök ur háta mögött álló azon óriási pártnak legnagyobb része a parlamentben nem ülhetne. (Igaz ! Ugy van ! szélső bafelöl. Mozgás jobbfeíől.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy az, a mi itt e házban történt, túlmegy gyakran a parlamentarismus törvényein és a parlamentarismus határán. Majd megmondom, hogy az, a mi a választásoknál odakinn történik, mennyire megy túl a parlamentarismus határán (Élénk helyeslés a szélső balon) és hogy mindaz, a mit ez az ellenzék nemes szenvedélyének felgerj édesében néha csinál, nagyon csekély ahhoz képest. (Zajos helyeslés bal felöl.) Ismerek pár várost, ismerem például Veszprémet, a hol (Halljuk! Halljuk!) a Deákpárt idejében a papoknak és a hivatalnokoknak összes száma, a mint az a szavazóknak akkori lajstromában volt, 160 s a választóknak összes száma 1400 volt; most a szavazó hivatalnokok száma ugyanazon lajstromban 300-ra megy, az összes választók száma pedig 700—800-ra. (Felkiáltások bal- és ssélső balfelöl: Így van ez mindenütt!) Ezelőtt 16 évvel ily városokban, mint Veszprém, Nagy-Kanizsa vagy Szombathely Csatár Zsigmond: (Közbeszól) Vagy Csongrád ! (Nagy derültség.) Eötvös Károly." Vagy Csongrád — a hivatalnoki kar, az összes választóknak alig képezte 5 — 10, legfeljebb 20%-át. Most például Szepsi-Szent-Györgyön, ha Beksics Gusztáv képviselőtársunkat megkérdezik, azt fogja felelni. bogy a hivatalnokok voksa épen 48-al több, mint a. nem hivatalnokoké. (Derültség és tetszés a szélső balon. r

Egy hang balfelöl: Hivatalos liberalismus!) Én, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) ezen viszonyok közt az elismerésnek bizonyos mértékét a ministerelnök ur iránt még sem vonhatom meg magamtól, mert még mindig látom azt, hogy ő megengedi, hogy néhány kerület nagyobb baj és vesződség nélkül ellenzéki férfiút is megválasztasson a csaknem tisztán ellenzékből álló közönség által; megengedi, hogy néhány kerületben ez igy legyen,ha oly férfiúról van szó, a ki neki nem nagyon antipathicus; de legyen az az ellenzéki férfiú talán egy kissé erélyes, vagy csak legyen ahire erélyes, (Egy hang szélső balfelöl: Bittó Lajos) vagy ha az az ellenzéki férfiú e házban egy pár kellemetlen igazságot mondott a ministerelnök ur szemébe, akkor megint legyen kegyes a ministerelnök ur megnézni, hogy a választásoknál mit csinálnak azon férfi választóival a kerületben? Báró Kaas Ivor: Tudom, tapasztaltam! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Én, t. ház, azon szomorú meggyőződésre jutottam, (Halljuk! Halljuk!) a mit most ki is mondok 9 a mit majd, ha a közigazgatási kérdések szabályozására kerül a sor, bővebben fogok kifejteni, hogy előttem a t. többség emleget heti ugyan a parlamentarismus érdekeit és nagyságát ; felhozhatják önök ezt argumentumul, de én akkor, a mikor e különben nagynak látszó érvvel a Tisza-regimet és korszakot akarják meghosszabítani, ezen egész évre s az egész parlamentaris-