Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-295
295. orsE&gos ttlés november 28-án, csütörtökön. 1889. 161 mondja: Csak egyet nem képzelek el és ez az, hogy akkor, a midőn azt a fekete-sárga jelzőt, nem jelvényt, egy ismeretlen, tudja isten kicsoda, éjnek idején idegen országban, mert bármit mondjon akárki, a mint azt Irányi Dániel t. képviselőtársam és vezérünk igen ékesen kifejtette, az a fekete-sárga zászló, legyen az jelvény vagy jelző zászló, ez országban mindig idegen marad; (Élénk helyeslés a szélső balon) mondom, midőn ezt az idegen jelzőt egy ismeretlen éjjel letépi, akkor azt egy fejedelmi kárhoztatás követi: de akkor, midőn ebben az országban, a hol a nemzeti zászlónak törvényes joga van lengeni, (Élénk helyeslés a szélső balon) azt fényes nappal az országnak oly hivatalnoka, ki az országtól fizetést húz, tépi le, akkor nem volt kárhoztató szó, hanem igenis volt előléptetés. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) T. ház! Megengedem, ne legyen az jelvény, hanem jelző. Hát Magyarországnak ennyi áldozata és összes hűsége nem ért fel azzal, hogy ne infestálják ily jelzővel? (Élénk helyeslés a szélső balon.) Hiszen, ha az csupán jelző, akkor lehet az bármilyen színű, részemről elfogadom azt is — a mint azt valamely lap javasolja — hogy az lilaszínű legyen. Lett légyen az 1867-iki kiegyezés bármilyen, volt légyen Deák Ferencz hazánk bölcse, egyben azonban alaposan tévedt és ez a tévedés minden igyekezetének és minden számításának megrontója s ez az, midőn azt hitte, hogy művét egész a befejezésig és betetőzésig az Apponyiak hajtják végre s nem számított arra, hogy az Tisza Kálmánok kezébe kerül. (Helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, ezeknél és pártállásomnál fogva a költségvetést egyetlen egy kormánynak sem szavazom meg, mely a közösügyes alapon áll, következéskép a jelen kormánynak sem. (Helyeslés a szélső balon.) De eltekintve ettől, vájjon mivel változott a helyzet tavaly óta, midőn e párt és az országnak összes ellenzéke a költségvetést még általánosságban sem fogadta el ? miben változott a helyzet, hogy minket 1848-iki és függetlenségi pártiakat arra indíthatna, miként a költségvetést most legalább általánosságban fogadjuk el ? Különbözik a mostani helyzet a tavalyitól abban, hogy a költségvetés kétségtelenül kedvezőbb eredményt mutat fel. Kénytelen vagyok azonban hozzátenni azt, hogy az én meggyőződésem szerint, melyet azon számszerű kimutatások, melyeket előttem t. képviselőtársaim beterjesztettek, csak növeltek, az egyensúly helyreállítása tisztán látszat. Látszat azért, mert annak tartóssága azon factorok folytán, melyek a költségvetés ily módon való előállítását előidézték, képzelhetlen. Ez állításomat csak pár példával igazolom, melyeket a t. pénzügyminister ur ressortjából veszek. KÉPVH. KAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. Tudjuk mindnyájan, hogy a szeszadótörvény megengedi a kis pálinka-főzőknek, hogy bizonyos mennyiségű pálinkát saját czéljaikra díjmentesen égethessenek. Nem állíthatom, hogy a t. minister ur meghagyásából-e, de tény, hogy közegei ugy járnak el, miként egyszerűen nem adják ki az engedélyt a pálinka díjmentes égetésére, azt mondván: kevesen vagyunk, nem érünk reá a bárczák kiállítására, ísem mondok sokat, de 7 — 800,000 forintot mégis behajtanak a minister ur közegei ez úton, még pedig határozottan a törvény megsértésével. Ott van egy másik, sokkal nagyobb dolog: a regale. Akkor, midőn az erről szóló törvény megalkottatott, bizonyára a ház egyetlen egy tagja sem gondolt arra, hogy a törvénynek azon intézkedése, mely szerint az állama jövedéket kizárólagos bormérésnek egyesekre reá ruházásával is jövedelmeztetketi, akként is értelmezhető, mint értelmezik, nem tudom, a minister ur-e, vagy pedig közegei. Mindenki igy értette: a hol az állam a jövedéket másként nem jövedelmeztetheti, a végső esetben jogában áll valakire reá ruházni a kizárólagos bor mérési jogot, természetesen azon kikötéssel, hogy azt vagy maga gyakorolhassa, vagy más által gyakorolni engedhesse, de ha ezt teszi, az illető köteles lesz magát alávetni a törvény rendelkezésének. Ezt máskép nem is lehetett értelmezni, mert örökös jogi fogalom, hogy senki másra több jogot nem ruházhat, mint a mennyivel bir. Ha tehát az államnak nincs több joga, minthogy hektoliterenkint 3 forintot szedjen: képtelenség azt gondolni, hogy ha valaki bérbe veszi a jogot, az 6 forintot is szedhessen. Pedig a közegek igy járnak el. Azt mondják: a kizárólagos bormérési jog magával hozza nemcsak az illetőnek mindenki kizárásával való bormérési jogosultságát, de azon jogát is, ha másnak engedi a bormérést, attól annyit követelni, a mennyit neki tetszik. Ez szerintem világos megsértése a törvénynek, másrészt világos megsértése azon czéloknak, melyeket igen sokan s én is a regale megváltásánál magunk elé tűztünk; mert a regalemegváltásnak nem lehetett más közgazdasági czélja, minthogy a bortermelő felszabaduljon azon nyűg alól, melyet a regale rájuk vetett és szaporittassék a kereslet az által, hogy több bormérés keletkezvén, több vevő is legyen. Es mit tett ennek ellenében a pénzügyminister ur? (Halljuk!) A regálét sokkal gonoszabbá, sokkal tűrhetetlenebbé teszi, mint volt, azért mert pénz kell. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy az a költségvetés, mely ily alapon nyugszik, lehet igen szép, lehet igen alkalmas arra, hogy a kormánynak időleges pillanatnyi dicsőséget szerezzen, de sohasem lehet alkalmas arra, hogy állandó is legyen. Megérintettem t. ház, azt a kifogást, hogy midőn a felek a pénzügyigazgatóságnál megjelen91
