Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-294
3*4, orsiágos ölés november 27-én, szerdán. 1889. 139 Pedig volna Falk Miksa t. képviselő urnak egyéb dolga is lapjában; állana ki személyesen és védelmezné pártja politikáját. (Helyeslés balról) Miért hozom én ezt fel, t. képviselőház? (Halljuk!) Nem azért, mintha én ezért pirulnék. Nincs okom miért pirulni. Hogy én születésemre nézve egyszerű polgár szülőktől származom, az csak megtiszteltetés rám nézve, megtiszteltetés annál inkább, mert t. pártom és a függetlenségi párt közöttem és más között eddig különbséget nem tett. (Éljenzés a baloldalon) De azután ha mégis keresem, t. képviselőház, hogy a különbséget miért csinálják? (Ellenmondás jobbfelöl. Egy hang a baloldalon: A Pester Lloyd vetette szemére származását!) Engedelmet kérek, hát van különbség a Pester Lloyd és a kormány között?-(Míg?/ derültség a baloldalon.) Két eset lebeg szemem előtt. Az egyik eset az, hogy vagy oly tényekkel és oly megczáfolhatatlan igazságokkal csaptam őket arczul, melyeket nem tudtak másképen megezáfolni, vagy azt akarták elérni, hogy engem mint új képviselőt, megijeszszenek. Nevetséges, engem ijeszteni akarni, engem, a kinek egyéb érdeke sincs, mint a népé, a, polgárok jóléte és ezekre hivom fel a t. ház figyelmét. Önök ijesztenek engem, a kiknek nem lebeg egyéb szemeik előtt, mint hivatallesés, kitüntetés, hivatalos korteskedés; (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon) önök mernek provocálni, a kik a véderő-vita alatt — a mint minden magyar ember szájában megfordult az a kijelentés - olyan embert támogatnak, a ki a nemzetnek legdrágább kincsét, alkotmányunk sarkalatos elvét dobta oda csak azért, hogy a hatalmat megtartsa. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, nekem nincs okom önöktől félni, hiszen sohasem volt és nem lehetett büszkébb az ellenzék a saját szerepére, mint a jelenlegi kormánynyal szemben. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) El fog jönni az idő, t. túloldal, bog)' midőn a nemzet majd számon fogja kérni működésünket, fel fogja ütni az országgyűlési naplókat és keresni fogja a szavazásoknál neveinket, meglátjuk, hogy ki fog ott nyíltabb fővel, tisztább lelkiismérettel előállani, ki fog ottjobban megijedni: én-e, mint egyszerű polgár, vagy önök, a kik a nemzet vagyonát már 15 év óta urizálják. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a baloldalon.) Madarász József jegyző: Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház! (Halljuk! Hailjuk!) A költségvetésnek pénzügyi eredményére és annak értékére nézve Horánszky Nándor és Helfy Ignácz t. képviselőtársaim megtették szerintem igen alapos észrevételeiket és a pénzügyminister ur minden jeles tehetsége daczára, azok benyomását legfölebb enyhítette, de nem ellensúlyozhatta. Készségesen elismerem azonban, hogy mióta a pénzügyminister ur tette pénzügyeinkre szakavatott kezét, rend, tervszerűség, szakértelem és egy megállapodott pénzügyi politikára törekvés váltotta fel az eddigi dilettaníismust; nem kicsinylem azon eredményt sem, melyet az ő politikája máris elért, sőt azt nagynak, igen nagynak tartom. Igaz ugyan, hogy igen nagy árt adunk érte, oly árt, melynek terheit jelenlegi nemzetgazdasági viszonyaink között is igen nehezen viseljük és ha ezen viszonyok nem javulnak, a mire nagyon kevés a kilátás, azokat a jövőben alig fogjuk elviselhetni, A pénzügyminister ur azt állítja, hogy a kormány intézkedett a teherviselésnek könnyítése tekintetében, de én igazán megvallom, hogy sem rendeleteiben, sem pedig törvényeinkben ilyen intézkedésnek nyomát nem látom. Azt is állítja a pénzügyminister ur — és ebben igaza van — hogy az egyenes adókat nem emelte; de emelte igenis az indirect adókat, emelte a fogyasztási adókat és én mindig igen nagy falláciának tartottam azon állítást, hogy a nemzetek, a népek az indirect, a fogyasztási adókat könnyebben viselik, mint bármely más terhet. Hiszen oly országban, a hol a közterhek olyan súlyosak, mint nálunk, bizony semmiféle adót, legyen az akár direct, akár indirect, könnyen a nemzet el nem viselhet; de különben is épen a fogyasztási adók azok, a metyek épen a népnek szegényebb osztályát, tehát a népnek nagy zömét legsúlyosabban terhelik. Vegye magának a minister ur azt a fáradságot és tekintsen be a kisebb javadalmazási! tisztviselők évi budgetjébe és meg fogja látni, hogyaza40—50 frt különbözet, a melyet a fogyasztási adók azoknak eddig is igen nagyon szegény budgetjében támasztottak,azokat nagyon érzékenyen sújtotta.fZTg?/ van ! balfelöl.) A minister ur már mint államtitkár kilátásba helyezte a pénzügyi közigazgatásnak rendezését, mert hiszen elismerte már akkor is, elismeri bizonyosan most is, hogy bizony pénzügyi igazgatásunk talán egyike a legköltségesebbeknek egész Európában. (Halljuk!) A múlt évben be is terjesztett egy törvényjavaslatot, de annak eredménye legfölebb némi kezelési visszásságoknak a megszüntetése, de a közigazgatást és pénzügyi igazgatást olcsóbbá egyáltalán nem tette. Figyelmeztetve lettek ő előtte már előbbi ministerek, sőt maga a jelenlegi pénzügyminister is azon visszásságra, hogy mig a föld, a ház, egyszóval a realitás teljes mértékben van adóval terhelve, addig a kereseti adó bizonyos nemei alá tartozó, különösen a Hí. osztályú kereseti adó 18'
