Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

130 2^3. orsmágos ülés n»Yember 26-áB, keiden. 1889. én képtelen voltam megérteni. Én csak egy értelmet tulajdoníthatok ennek az összeállításnak, azt tudniillik, hogy azon nemzeti vívmányként, melyet a kormány a hadsereg kérdésében elért, az általános védkötelezettség behozatalát értette. (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha nem azt jelenti, nagyon kérném a t. képviselő urat, magyarázza meg egy későbbi alkalommal, hogy ez összehasonlítás mit jelent, mert megvallom, hogy ámbár — talán szerénytelenség nélkül mondhatom — tartom magamat az átlagos értelmű hallgatóközönséghez tartozó egyénnek, (Derültség a baloldalon) teljesen képtelen voltam megérteni, hogy ezen összeállítással t. képviselőtársain tulajdonkép mit akart bizonyítani. Nem sikerült tehát a képviselő urnak sem annak bebizonyítása, hogy a közjogi alapnak összezsugorítására dolgozott volna ezen pártnak bármely töredéke, bármely tagja előbb; nem sikerült a t. képviselő urnak annak bebizonyítása sem, hogy az ezen párt által most vallott törekvések, az 1867 :XII. törvényczikket, a közjogi alapot veszélyeztetik, annak kereteit megbontanák, ha megvalósulnának. De azt hiszem, hogy nekem sikerülni fog annak bebizonyítása, hogy a t. kormány tevékenysége igenis az 1867 : XII. törvényczikkben letett nemzeti jogok szűkítését, azok egynémelyikének megtagadását és feladását tartalmazták. (Ugy van! Ugy van! balfélöl.) Épen Grajári t. barátom mondta azt, hogy ezen két párt közt talán nem a Lajtha, hanem a Lethe vize folyik. Van abban valami igazság, de ezen Lethe-vizéből nem mi iszunk, hanem at. képviselő urak (Derültség balfelöl) és szeretik elfelejteni a legközelebb történteket. (Ugy van! Ugy van! bálfelől.) Ha most azt mondják nekünk, t. ház, hogy legyünk enyhébbek megítélésünkben a t. kormánynyal szemben, mert körében mutatkoznak oly reform-törekvések, melyekkel lehetetlen nem rokonszenvezni, akkor ne feledjük, hogy az utolsóelőtti költségvetési vita óta történtek oly dolgok is, melyek a jelenlegi kormány nyal, a ministerelnök ur vezetése alatt állott minden eabinettel szemben, minket az eddiginél kérlelhetetlenebb magatartásra indítanak. (Élénk helyeslés bálfelől.) Történt azóta egyszerűen a véderő-törvényjavaslat benyújtása Nem mondok újat e tárgyról, t. ház, sőt olyant mondok, a minek felemlítését hallottam már az önök részéről feleslegesnek mondani. Elhiszem, hogy szeretnék, ha elfelejtetnék, elhiszem, hogy szeretnék, ha valamely örvény elnyelné ezen idők emlékét, (Ugy van! Ügy van! bálfelől) de nekünk ezt nem szabad a felelősség nagy elvének megvalósítása szempontjából megengedni, nem szabad megengednünk, mert az tanulságos intőjel és intőpélda a jövőre. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hát igenis megtörtént akkor, hogy a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, a mely szerint megsemmisíttetett volna az 1867 : XII. törvényczikkben a nemzet számára világosan fentartott azon jog, hogy az ujonczjutalék időnkénti megállapításához, a védrendszernek időnkinti megállapításához, az ujonczjutalék megajánlása feltételeinek megszabásához, miut egyenrangú, semmi előző törvényhez nem kötött szabad tényező hozzájárulhasson, (ügyvan! Ugy van! bálfelől.) És ne feledjük el, t. ház, hogyha később a kormány politikája egy mindenkép magyarázható kétértelmű formába bujt, hogy azt mondhassa: ezen formulában implicite benfoglaltatik az országgyűlés, a nemzet azon jogának fentartása; a javaslat eredetileg uem úgy volt beadva, hanem eredetileg még ezen kétértelmű formula beillesztése nélkül volt szövegezve. Az egyetlen érv, a melylyel bebizonyítani iparkodtak, — tévesen bár, de iparkodtak — hogy a létezett jogalapon változtatni nem akartak, az a bizonyos kétértelmű formula volt, de a kormány eredeti javaslatában ez a formula sem volt benne. Az nyilt, világos tagadása volt a nemzet számára az 1867 : XII. törvényczikk által fentartott jognak. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, ha ily dolog megtörténik — nem mondom, rosszakaratból, hiszen a védelem, a melyben, a ministerelnök urnak legbensőbb barátai őt részesítették, az volt, hogy azért történt meg, mert észre nem vette, hogy ebben a törvényjavaslatban az van benne — ha ily dolgok megtörténhettek, ily kényes kérdésben, mint a minő a monarchia védrendszerének xijból való megállapítása, akkor kérdem, lehet-e megnyugvással bizni :\z ország ügyeinek vezetését azon férfiúnak kezére, a ki ily fontos ügyben nem tudott vigyázni, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a ki ily fontos ügyben vagy nem akarta a nemzet jogait sértet lenül fentartani, vagy nem vette észre, hogy egy javaslatba belecsúszott a nemzet egy sarkalatos jogának megtámadása ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lehet-e ehhez hasonló eseményeket folytonosan előidézni; lehet e a nemzetet, a koronát, a monarchiát kitenni annak a veszedelemnek^ hogy a ministerelnök urnak ehhez hasonló mulasztásait számos izgalom és heves viták közt itt kelljen kicorrigálni? (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az, aki az 1867: XII. törvényczikkel megteremtett alapnak fentartását őszintén akarja, aki a nemzetet ilyen veszedelemtől meg akarja óvni, annak azt kell kívánnia, hogy ilyen esetek ott a korona tanácsában döntessenek el teljesen kielégítő, teljesen correct módon; merthogy sikerüljön azt itt megcorrigálni, az mindig kétes és ha sikerül, ez csak nagy és veszedelmes izgalmak után történhetik. Ezen az alapon állítottam annak idején, hogy