Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-293
120 Síffl. orssságos üléi november 26 án, keddsn. 1889. hátramaradt a pénzügyek megbízható rendbehozatala, szóval az állam lényeges ftmctiói terén hátramaradás van. Ez elég arra, hogy az ő szavaiból is a most lefolyt korszakra nem épen kedvező ítéletet hozzunk, (Mozgás a jobboldalon.) De, t. ház, én sem akarok a t. képviselő úrra] polemizálni, a mint hogy beszéde elején kijelentette, hogy senkivel polemisálra nem kíván. En csak, mint mindenkor, bámulatomat akarom iránta kifejezni. Nem fogom őt követni a jelen század eleje és a napóleoni harczok kissé phantasticns előadásának terére; nem itt és nem előadása ezen részében bámultam leginkább az ő képzelő-tehetségét, hanem előadása végén. Sokkal nagyobb az ő képzelő-tehetségének ereje, mikor concentrál, összezsugorít, összefoglal; mikor lehetetlen dolgokat egyesít, mint midim alkot, tágít, nagyít. És így akkor bámultam leginkább képzelő-tehetsége erejét, midőn a jelen ministerelnök urnak egész politikai tevékenységét egyetlenegy eszmekörnek nevezi, holott mi, kevesebb phantasiával megáldott közönséges halandók, épen az eszmekörök egymásután következő sokaságát látjuk a ministerelnök ur működésében és ennek folytán nem is juthatunk arra a következtetésre, hogy a logica szerint az szükséges, hogy a ki valamely eszmekör betöltését meg kezdte, az; a betöltést be is végezze. (Derültség ba 'felől.) És ezzel elbúcsúzom a t. képviselő űrtől, visszaadva neki ezennel, gondolom közmegegyezéssel, a népszerűség azon polycratesi gyűrűjét, melyet ő annyiszor eldobott magától smindigmegint visszanyert, a nélkül, hogy kénytelen volna e czélből halat fogni és azt felvágatni. Mert a t. képviselő ur irodalmi tevékenységének barátai nem n kormánypárton, ellenségei nem az ellenzéken ülnek és irodalmi tev ékenj-sége annyira közkedveltségíí emberré tette, hogy népszerűségét, melyet azon téren szerzett, nem képes politikai tevékenysége ált il megrontaw. (Élénk tetszés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Áttérve magára tanácskozásunk tárgyára. mindenki nagyon természetesnek fogja találni, hogy felszólalok, már csak azért is, mert annak a pártnak az eljáiása, melyhez tartozni szerencsém van, a túloldal részéről többször megtámadtatott. Megtámadtatott azon eljárásunk, hogy mi a költségvetést ez alkalommal sem fogadjuk el a részletes tárgyalás alapjául. A theoreticus vitát a fölött, vájjon helyes, vagy helytelen-e a költségvetést elfogadni részemről befejezettnek és elintézettnek tartom. El van intézve ez gyakorlatilag a mnlt években követett eljárás által, megvilágította azt theoretice Beöthy Ákos t. barátom. Azon ellenvetésekkel tehát, melyek már a múlt években hozattak fel és már a múlt években tárgyaltattak, a melyek a helyes parlamenti eljárás szempontjából helytelenítik a budget megtagadását, ezekkel ezúttal foglalkozni nem akarok. Az ellenvetések egéazen más sora az, a melyek a figyelmemet magukra hívják. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondottuk tudniillik, hogy midőn mi a költségvetés megtagadása által fejeztük ki bizalmatlanságunkat, ezt eddig azon az alapon tettük, hogy pénzügyi állapotunk rossz, pénzügyi politikánk szerintünk irányvesztett és hogy ezenkívül az egész politikai helyzetben, a kormánynak összes politikai irányzataiban a legélesebb ellentétet láttuk az ott képviselt és az általunk vallott eszmék közt. De akkor következetesen nem alkalmazhatjuk ugyanezt az eljárást, nem léphetünk ugyanezen térre ma, midőn a költségvetés jobb és megnyugtatóbb képet nyújt; midőn a pénzügyi politika nagyjában azon a nyomokon halad, melyeket magunk helyeseknek ismertünk el; midőn a kormány padjairól részint e házban, részint e házon kivül illetékesen és hitelesen oly reformeszmék hirdettetnek, a melyek a mieinkkel igen sok tekintetben congruensek és megegyezők. Az mondatott — tehát s ez az ellenvetés, melylyel szemben állunk — hogy midőn igy a helyzet az egész vonalon javult, részünkről helyes eljárás-e, a helyzetnek megfelelő eljárás-e, a kormány iránt méltányos és az ország érdekeinek megfelelő eljárás-e, hogy ezen javulással szemben is az eddigi merev negatio terén maradunk ? Azt hiszem, egészen loyalisan construáltam azon ellenvetést, a melylyel találkozunk. Én, t. ház, ezen ellenvetésnek szemébe akarok nézni s a mennyire tehetségeim engedik. annak mélyére kívánok hatolni. (Halljuk! Halljuk !) A mi mindenekelőtt a pénzügyi helyzetet illeti, minden habozás nélkül kijelentem, hogy a költségvetés önmagában és az a pénzügyi felfogás, melyet az kifejez és a melynek kíséretében az benyujtatott, szerintem sem indokolhatná a költségvetés visszavetését. Elismertetett az, ámbár különböző fokozatokban, minden oldalról, hogy ez a költségvetés javulást mutat, habár nem is ál! minden kritikán felül; elismertetett az is, hogy a mérleg egyensúlyának helyreállása megközelittetett, ha nem is éretett el; ha annak fentarthatásához bizonyos kételyek férnek is, illetőleg annak fentarthatása bizonyos, csak ezentúl teljesítendő föltételekhez van is kötve. Tovább megyek, elismerem azt a higgadtabb, józanabb és egészségesebb felfogást, mely épen ma, midőn az eredmény kedvező, a t. túlsó oldalon sokkal nagyobb mérvben érvényesül, mint akkor, mikor az eredmény a t. túlsó oldalt inkább lehangolhatta volna, mint ma. Nyilvánult ez ugy a pénzügyminister ur, mint az előadó ur, valamint Rakovszky István képviselő ur beszédében. Ez utóbbi beszédet, ha csakugyan
