Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

898, wfíágos ülés november S6»án, kedden. 1889. 117 bizonyítá életképességét: a franczia hadakozó császár helyét felválta a békére hajló köztársaság: monarchiánk külpolitikáját egy magyar diplomata, Andrássy Gyula vette a kezébe s vezette azt ugyanabban az irányban, mely a mi elveinkkel találkozott. Honvédségünk kifejlésében hatalmas garantiáját nyertünkirott jogainknak; majd, hogy a keleti kérdés válságának előjelei mutatkoztak, a trón és a vezérpolitikusok nézetében fel kellett találnunk azon alapelveket, melyek a helyes magyar politikával párhuzamosak. És a mellett elénk tolta a korszellem parancsszava a negyedik nagy eszmekört, mely évtizedek munkájára hiv fel s ez volt „az egygyé tett, újjá alkotott, önvezetésére bízott Magyarországnak eulturalis, financiális és közgazdasági rendbehozatala". Magyarország minden téren hátra volt maradva, államháztartása hatvan milliónyi hiányt mutatott fel s hitele a juratusi zálogkölcsönzésig sülyedt alá: hat rövid év alatt három pénzügyminister esett kétségbe a ránehezült feladatok előtt s ugyannyi közlekedési minister hagyta itt a kúszált.tervtelen, jövedelemfukar vasúti apparátust. A két nagy párt kényszerülve volt a változott külpolitika s a romladozó bérviszonyok miatt az addig folytatott közjogi tusával felhagyni s aztán egyestilt erővel az ország belügyeinek rendezéséhez látni. A szélvitorla fordul a szélfúvásávai, a napn forgó fordul a nap járása után; de a gondolkozó hazafi fordul a hazája érdekeivel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy mennyire helyeselte az egész ország ezt a két nagy párt közötti kibékülést, azt bizonyíták a rögtön rá bekövetkezett képviselő-választások, (Nyugtalanság balfelöl, ügy van! Ugy van! jobbfelöl) melyek csaknem minden küzdelem nélkül folytak le s a képviselőházat, a 48-as függetlenségi pártnak s némely szélső jobbot képező töredéknek kivételével, egy táborba, a szabadelvű pártba hozták össze. Ekkor megkezdődéit a nehéz munka: az Austriával megújítandó nemzetgazdászati és vámszövetség, a bankügy kérdése, melyeket a természetükből folyó nehézségeken kivül még súlyosabbá tett az akkoriban a Lajthán túl kormányon levő alkotmánypártnak máig is kimagyarázhatlan tacticája, mely itt minálunk a pártviszonyokat újból szétzilálta, otthon Austriában pedig magának az alkotmány pártnak paralysálására vezetett. Daczára a visszás helyzeteknek, mégis sikerült a nehéz feladatokat akként megoldani, hogy a vámszerződésnél Magyarország több, mint 4 milliónyi javításhoz jutott s a bankügy a teljes paritás alapján lett elintézve, a magyar kormány befolyásának biztosítása mellett. A megszégyenítő és drága 153 milliós zálogkölcsön vissza lett fizetve g Széll Kálmán pénzügyministersége alatt először lett bevezetve és elfogadva Európa pénzpiaezain a nem törlesztendő és olcsó magyar járadék-kölesön : élő tanúja Magyarország hitelének. A csendes és nagy meggondolást követelő belső rendezés műve alatt, mely az általam negyedik eszmekörnek elnevezett általános politikát képezte, egyszerre elénk tolt az idők szelleme egy ötödik új eszmekört, Magyarország érdekpolitikájának az osztrák-magyar monarchia külpolitikában érvényre juttatását. Kitört az orosz-török háború. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Ha csak egy negyed századot engedett volna a jó sors e két feladat között, ha előbb belügyeinket rendbe hozhattuk volna ! De egyszerre állt elénk mind a két feladat, mind a két eszmekör a maga colossalis nagyságában. A mit nagy gondosan összeállítottunk: államháztartásunk rendezését, a mit nagy figyelmesen megkezdtünk : eulturalis és közgazdasági haladásunkat egyszerre megakasztá a hadügyi követelmények ránk zúdulása A nemzet nagy áldozatok hozatalára lett hivatva, a melyeket a bosniai occupatio igényelt. És hogy ezek az áldozatok üdvös czélt értek el, azt ma már nemcsak az ellenségeink ismerik el, de mi magunk is elismerjük. (Tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) íl De azóta is ez a két eszmekör, mely egymás i- sal mindig parallel fut, de szemközt fut, az eszélyes belrendezés saz erélyes külpolitika folyvást követeli a legnagyobb erőfeszítését a magyar nemzetnek, a melyről el kell ismernem, hogy példátlanul áll hazánk történelmében. Ki kell mondanom, hogy a magyar nemzet nem a hódító hadjáratokban, Nagy Lajos és Corvin Mátyás alatt volt legnagyobb, hanem ebben a mostani nagy hadjáratban, a belső rendezkedés és a külső hatalmi állás megtartásának hadjáratában. Ott a hadvezetőkké volt a dicsőség; itt, ha győzünk, a dicsőségben osztozik minden munkabíró és adófizető polgár. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mi valóban, mint az Írásbeli építők, egyik kezünkben a vakoló kanállal, másik kezünkben a karddal építjük és védjük egyszerre hazánk védfalait. És mi nem nyúlunk rendkívüli eszközökhöz, a hogy más államok belügyeik rendezése végett nyúltak, mi nem hoztuk be az őrletósi adót, mely a legszegényebb osztályt is megfizetteti s melylyel sok ideig rendezte Olaszország a pénzügyeit; mi nem vetettük ki a 20'Vn-os szelvényadót a hitelezőinkre, (Nyugtalanság a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) a melylyel Austria segített magán, mi nem confiscáltuk az egyházi, a papi jószágokat, a mit Európa legkatholikusabb államai mind megtevének; mi nem nyúltunk a kényszerkölesönökhöz, a hogy az absolutismus financierjei tevék, hanem