Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-266

92 266. országos ülés jnnius 14-én, pénteken. 1889 módom arra a bekövetkező szünetek előtt válaszolni. (Halljuk!) A kérdés ez: „Miért nem terjesztette a minister az új díjszabályzatot a törvényhozás bírálata és elhatározás;! alá 8 elvállalja-e ugy maga, mint az összes kormány annak következéseiért a felelősséget.?" Mindenek előtt ki keli jelentenem, hogy a magam részéről kötelességszerüleg elvállalom a felelősséget s nem kétlem, hogy azt a kormány maga is elvállalja, mert bátor vagyok a t. ház előtt jelezni — a mint az különben önként is érthető — hogy a ministertanácsnak ezen díjszabáshoz való hozzájárulását a magam részéről kikértem és meg is nyertem. A felelősség tehát azt hiszem, minden kérdésen felül áll. A mi már most az interpellatió első kérdését illeti, hogy miért nem terjesztettem a zóna-dijszabást a képviselőház bírálata alá, erre nézve vagyok bátor válaszolni,(Halljuk! Halljuk!) hogy magam is megfontoltam e kérdést s nem haboztam volna a törvényhozásnak a formális előterjesztést megtenni, ha azt találom, hogy ezen előterjesztésem elvi és gyakorlati szempontból indokolt, sőt megvallom, hogy már a felelősség szempontjából is, nem azért, hogy ennek legparányibb részét is magamtól elhárítani kívánnám, hajlandó lettem volna az ügyet a törvényhozás elé terjeszteni, (Helyeslés jobbfelöl) bár én ugy fogom fel a ministeri felelősséget, hogy még azon cselekményért is felelős marad a minister, a mely a törvényhozás előzetes szentesítését is megnyerte ; (Élénk helyeslés) de elvi és gyakorlati szempontok voltak azok, t. ház, melyek engem visszatartottak attól, hogy a törvényhozásnak erről előterjesztést tegyek. (Halljuk!) Elvi szempontok azért, mert itt kizárólag administrativ intézkedésről van szó, (Igaz! Ugy van! jobbfelől) oly administrativ intézkedésről melyet a kormány folyton gyakorolt, a minister az államvasutakat kezeli és a mely gyakorlaton semmit sem változtat az, ha esetleg egy kilometricus díjszabásról a zona-díjszabásra tér át. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ez ;iz eljárás sérti az engedélyokmányok határozatait, a melyek egy része törvénybe van iktatva. Kénytelen vagyok ezt tagadni. Én semmiféle engedélyokmányt nem sértettem meg, mert a magyar államvasutak semmiféle engedélyokmányi kötelezettség alatt nem állanak. Én ugy értem a t. képviselő urat, hogy ezen indokolásával czélozni méltóztatott az engedélyokmányok azon szokásos szakaszaira, a melyekben meg van állapítva, hogy mily maximalis személydíjakat szedhetnek az engedélyesek a közönségtől. De az engedélyokmányok ezen határozmányainak egészen más jelentősége van. Ezek nem azt jelentik, hogy azok a vasúti társaságok ne szedhessenek más díjakat, hanem csak azt, hogy ők többet nem szedhetnek, mint a mennyi engedélyezve van. Az engedélyokmányok ezen határozata védelem egyrészt a közönségnek, de korlát másrészt a társaságra nézve is, a mely korlát között azonban az illető társaság egész szabadon mozoghat. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Az új díjszabásnál tehát nem engedélyokmányoktól való eltérésről van szó, hanem az államvasutak administrativ intézkedéséről, melyről eddig a törvényhozás soha directe nem határozott. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hova is vezetne ez, t. ház ? És itt felmerül a kérdés gyakorlati oldala. Hiszen az tökéletesen lehetetlenné tenné az államvasutak kezelését, ha a törvényhozás oly mérvű beavatkozást gyakorolna a vasutak administratiója körébe, a melyet i én a kormány felelőssége szempontjából sem tartanék megengedhetőnek. Hiszen, t. képviselőház, minden ilyen intézkedés folyton módosításoknak van kitéve. Hát minden egyes módosításhoz kérjem ki előzőleg a t. törvényhozás engedélyét? Aztán itt csak személy-díjszabásokról van szó; de akkor a consequenti sokkal inkább ide kellene terjeszteni az árúdíjszabásokat, különösen azokat, melyek ministeri engedélyek folytán időről-időre kivételesen állapíttatnak meg. Képes volnék én ugy a magyar államvasutakkal kereskedelmi politikát követni, ha köteles volnék az árú-díjszahások minden változtatásához a törvényhozás jóváNagyását kikérni ? Ez, t. képviselőház, a helyes tariífapolitika gyakorlását lehetetlenné tenné. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kétségtelen, hogy a törvényhozásnak joga van a kormány minden tette, tehát ezen intézkedése felett is bírálatot gyakorolni és felette ítélni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ennek egyik útja az interpellatió. Ily esetben, ha a t. képviselő ur igazolni fogja, hogy a mit a kormány tett, helytelen, a ház osztozhatik a t. képviselő ur nézetében és akkor a kérdés el van döntve. A másik és biztosabb módja az ellenőrzésnek — a melyre én a legnagyobb készséggel alkalmat szolgáltatni kész vagyok és fogok is tenni — az, hogy a költségvetésben, különösen annak indokolásában kifejtem az egész rendszabályt és így természetesen annak pénzügyi igen fontos oldalát is. (Helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt tehát nem fog elmaradni annak a lehetősége, hogy a képviselőház oly módon gyakorolja bírálatát, a mely elvileg és érdemileg a leghelyesebb. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nagyon kérem a t. képviselőházat, hogy más utat J követni ne méltóztassék. Még csak egy megjegyzést engedjen meg a t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok most magáról a rendszerről nyilatkozni, hanem ha valaki érzi lelkiismeretének egész mélységében a feíelős1 séget ezen reformnál: ugy kétségtelenid én vagyok