Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-263

268. országos ülés jnnias 7-én, pénteken. 1889. 79 nyék és feltételek alatt köttetnék meg az előle­gezés, mert a kinek minden áron pénz kel], az nemcsak ilyen ingatag alapon, minő ma még a regale-megváltási összeg, hanem akár szorult­ságból, akár nyomorúságból, mindenféle formát el fog fogadni, hogy pénzt teremtsen. Ez, t, ház, harmadik megjegyzésem. A t. képviselő ur azután azt mondja, hogy a kamatokkal és a kezelési költséggel még nincsenek kimerítve a költségek, mert ott vannak a köz­jegyzői díjak és bélyegilletékek. Engedelmet kérek, most nincsenek közjegyzői díjak és bélyeg­illetékek? Vagy talán a t. képviselő ur ezeket el akarja törölni? (Tetszés jobbfelöl.) En, t. ház, azt hiszem, hogy ezeket a törvényjavaslat rovására és ellen felhozni nem lehet, (ügy van! jobbfelöl.) De vegyük, t. ház, az utolsó és legfontosabb kifogást, az adóalap kérdését, a melyet Szent­királyi Albert képviselő ur is érintett az ő érdekes beszédében. Az a kérdés, t. ház, hogy mikor tekintessék lombardirozhatónak az ily érték ? A dolog természete szerint mindaddig, a mig az papirosban kifejezve nincs, nem lombardirozható éis a törvényjavaslatnak czélja az, hogy ezen hiányon is segítsen, mert valami alapot és értéket teremteni kell. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy érje be a kormány magával az adóalappal. Eltekintve attól, a mit a t. ministerelnök ur igen helyesen mondott, hogy ez nem mindig áll a fél érdekében, mert esetleg más bizonyítékok alapján nagyobb kártalanítási összeget is követelhet, vegyük azon esetet, a melyben tisztán csak az adóalap jo számításba. Mi a különbség a t. kép­viselő urak által javasolt vagy indicalt eljárás és a törvényjavaslat által czélba vett eljárás közt? Ha ezt szemügyre veszszük, azonnal be fogjuk látni, hogy az, a mit a képviselő urak kivannak, lehetetlen és az a helyes, a mit a törvényjavaslat akar. A t. képviselő urak, ha jól fogtam fel, mert ezen pontnál homályosan beszéltek, körülbelül azt akarnák, hogy a mikor valaki előlegért folya­modik, vétessék ki ezen egész dolog a törvény által előirt közegek kezéből, mert ha nem ezt akarják, akkor azon az alapon állanak, a melyen a törvényjavaslat van és csak az időpontra nézve van eltérés. A tőrvényjavaslat értelmében azon esetben, ha a kártalanítási összeg tisztán az adó alapján számítandó ki, egyszerűen constatáltatik az összeg s megtörténhetik az előlegezés annyival inkább, mert épen ez volt a vitás pont a pénzügyi bizottságban is. Ugyanis az eredeti szövegben, a mint említettem, az volt mondva, hogy egyezségileg megállapított összeg, de a bizottság rájött, hogy ez nagy megszorítás, mert az összeg nemcsak egyezség, de bizottsági tárgyalás utján is meg­állapítható, minek következtében nem akarta ennek lehetőségét is kizárni. Ezenkívül még egy másik idea is merült fel a bizottságban. Azt kívánták ugyanis a törvény szövegébe felvenni, hogy végérvényesen megállapított összeg. Ez ellen tiltakozott a minister ur és azt mondotta, hogy ez csak késleltetné a dolgot. Általában a minister ur szándéka az, hogy a mikor tisztázva lesz maga az összeg, habár jog­érvényesen kimondva ez egyáltalában nincs is, az előleg-üzlet alapját az képezhesse és ennek követ­keztében a lehető legrövidebb utón, a mint az illető keresztül tudja vinni ezen összeg megállapí­tását, az előlegezés megtörténhessék; erre nézve pedig terminust tűzni nem lehet. Egy terminust azonban ki kellett tűzni s ez az igények bejelentésére vonatkozik. Már pedig azt hiszem, hogy itt inkább talán az iránt lehet aggodalmat támasztani, hogy nagyon rövid lesz a terminus a zálogjog-tulajdonosokra és a tulajdon­jog igényt támasztókra osztályesetekben és szám­talan bonyolult esetben, kik bizva a törvény termi­nusában, mely deczember 31-ére tűzetett ki, számítanak arra és talán tévedésből vagy tájéko­zatlanságból esetleg elmulasztandják majd a most kitűzött sokkal, de sokkal rövidebb terminust és ebből jogi bonyodlmak és magánjogi sérelmek származhatnak. Epaen ezért nagyon kell vigyázni és igen hangsúlyozom most is azt, hogy e tekin­tetben a kormány elég óvatossággal el nem járhat, mert mégis némely, mindenesetre sajnálandó és megsegítendő eladósodott ember érdekében magán­jogi sérelmeket sem a kormánynak, sem az állam­nak, még kevésbé szabad a törvényhozásnak elkövetni. Ezek azok, amiket bátor voltam megjegyezni s ezek alapján ajánlhatom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jóbhfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. házat méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Iqen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot, következik a részletes tárgyalás, először a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czímét és az 1. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 2. §-t). UUmann Sándor! Ullmann Sándor: T. ház! Én a második szakaszhoz óhajtanék egy módosítványt ajánlani a t. ház figyelmébe és bátor vagyok azt igen rö­viden a következőkben indokolni. (Halljuk! jobb­felől.) A törvényjavaslatnak czélja az, hogy előle­gek nyújtása által vessen véget azon visszaélé­seknek, melyek a rcgalevásárlások körül immár előfordultak a vidéken és különösen az erdélyi részekben, hogy másodszor pedig megfelelő elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom