Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-263

>] fi 26$. orszäsos ülés juu tárgyalta ezen törvényjavaslatot — hogy minek várjunk, mi szükség van arra, hogy ne mindjárt lehessen kiadni az előleget, hiszen jelentkezzenek az illetők, utasittassék az adófelügyelő, hogy az egyezséget kösse meg, azután mehessenek a pénzügymínisterhez előlegért. Ez először azért nem lehet, t. báz, mert utoljára is ott, a hol milliómokról lehet szó, egyes adófelügyelőnek csalhatatlanságában bizni, mégis bajos volna s az általa megkötött egyezséget a törvényben meghatározott forumok felülvizsgálata nélkül alapul venni egymagában véve igazán könnyelműség volna a pénzügyi kezelés részéről, a melynek felelősnek kel! lenni azért, hogy míg másokon segít, fiz államnak, az államkincstárnak milliomokra menő károkat nem okoz. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyik, de nem az egyedüli, a miért nem helyes a képviselő ur által ^ajánlott mód. Méltóztatik tudni a képviselő urnak, hogy igen hosszú tanácskozás után főleg a regale-bizottságban — de itt a házban is folyt e fölött vita — a magánjogok megóvása szempontjából jog adatott a magánigények érvényesítésére az év végéig. Már most azoknak, kik ezen jogot igénybe vétették, azt mondani, hogy hiszen, ha ügyeltek érdekeikre, bejelenthették regalekártalanítási igényeiket április végéig s ha nem jelentették be, ők a hibásak, vájjon kímélése, kellő mértékben respectálása volna-e ez a magánosok jogainak, a kik abban a Íriszemben voltak, hogy deczember 31-ig alig jelenthetik be igényeiket, ismétlem, azt mondani a magánosoknak most, hogy miután már rég elmúlt az első terminus, ha addig meg nem tettétek a bejelentést, jogotok elvész, ezt én nem tartom méltányosnak. (Helyeslés jobbfelől) Nincs tehát más mód, mint a mit ez a törvény eontemplál, hogy ezen szempontból megrövidittessék ugyan a terminus, de nyilvánosságra hozassék, hogy mindenkinek módja legyen igényét, melyről azt hitte, hogy deczember végéig még bejelenthet, ezen újabban kitűzött és nyilvánosságra hozott terminus alatt bejelenteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Pe.dig nincsen más alternatíva. Vagy azt kellene mondani, hogy a ki teljesen, önhibáján kivül, mert nem tudhatta annak következését, április végéig igény ét be nem jelentette, elveszti ezt; vagy pedig, ha ezt nem akarjuk, az államkincstárt sok millióra menő károsodásnak tennők ki. Sem az egyiket, sem a másikat helyesen és alaposan tenni, azt hiszem, nem lehet és nem szabad. (Helyeslés jőbbfelöl.) Az utóbb szólott képviselő ur azt is felhozta, hogy hiszen az adót a kormány vetette ki, fogadja tehát el az általa felvett alapot, erre nézve, t. képviselőház, méltóztassanak ismét meggondolni, hogy a kormány az adóalap ellen soha sem tett kifogást, de még az adóalap mellett is vannak tisztába hozandó kérdések, még pedig az egyes felek érdekés 7-én, pénteken. 1889. ben, a mennyiben igen gyakran, mint már a regaletörvény azokat felsorolja, egyes tételeknél különféle jövedelmekből vett adók vannak összefoglalva* Ezeket el kell különíteni, még pedig az egyes jogosultakkal egyetértőleg, vagy ha az nem sikerül, a törvényben megszabott hivatalos eljárás útján. Tehát erre sem lehet azt mondani, hogy ott van az adóalap, fogadja azt el a kormány. De van még egy másik szempont. Emlékezhetik a t. képviselő ur, mily hosszú vitákra adott az alkalmat, hogy a kormány az adóalaptól nem akart annyira eltérni, a mennyire követelték, de mindenesetre belátva azt, hogy az adóbevallásnál elkövetett mulasztás mégis túlszigorún volna büntetve az által, ha a megfelelő tőke teljes elvesztését eredményezné, a regaletörvény megengedi, nem annyira a kormánynak, bizonyos esetben annak is, de minden eayes magánérdekeltnek, hogy azt mondja, hogy nem az adó alapján kívánom a kárpótlást, hanem bizonyítékaimat bejelentem, amelyekkel igazolom, hogy regalejövedelmem sokkal nagyobb volt. mint a mennyi az adóalapnak megfelel. Vájjon ezeket se vegyük figyelembe és ezeket is egy tollvonással töröljük-e, vagy pedig acceptáljuk, mint készpénzt s az állam millióit dobjuk oda? Sem az egyiket, sem a másikat tenni nem leltet. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül Szentkirályi t. képviselő ur azt mondta, hogy nem kívánja a törvényt módosítani, hanem a pénzügyminister, vagy ha az itt nincs, a tninisterelnök ígérje meg, hogy ez az utasításokba be fog vétetni. Határozottan kijelentem, t. ház, hogy ezt nem Ígérem meg, mert másutt is áll az elvi ellentét, de kivált itt. a hol ezen dispositiók az államnak milliókba kerülhetnek, azt mondani, hogy ha a törvény nem is hatalmazta fel a ministert, de ő utasításilag tegye meg, még parlamentaris és alkotmányos szempontból is indokolatlan és helytelen. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon ) Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Á t. ministerelnök ur feltételezte rólam, hogy én azt mondtam, vagy legalább az tűnik ki beszédemből, hogy az állam már az idén kötelezett volna, holott csak 1890. január elsején veszi át a jövedelmet. Ez iránt, t. ház, sem nem voltam, sem nem lehettem tévedésben, mert a t. ministerelnök ur jól emlékezhetik, hogy a törvény tárgyalásánál épen ez volt a lapis offensionis, mely miatt én is felszólaltam és mondtam, mondom most is, hogy ha az állam 1890. január elsején elveszi a jövedelmet és csak 1892-ben fizet, miután sok oly ember van, a ki csak a regáléból él, vájjon 1890. január elseje és 1892. január elsejéig miből fognak ezek élni