Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

2<>1. országos ülés jnilivs 5-én, szt-rdáu 18S9. 49 hogy ez a javaslat csak most kerülhetett tárgyalás alá. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem maga az italmérési adó, hanem általában pénzügyi programmunk azon részének megvalósítása, hogy újabb teherfokozás nélkül a most meglevő jövedelmi források infcensivebben kihasználtassanak, ez teszi szükségessé a pénzügyi administratio reformját azon alapon, hogy a pénzügyi administratio szerves contactusba hozassék a helyi viszonyokkal és érdekekkel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Áttérek most, t. ház, azon főbb ellenvetésekre, melyek a javaslat ellen felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egy része az illetékkiszabási teendők, másik része főispánok, harmadik része a köz. igazgatási bizottságok ellen irányul. Fel méltóztattak azonfelül még hozni, hogy ez a törvényjavaslat ismét csak kísérlet és ideiglenes jellegű. A mi az illetékkiszabási teendőket illeti, e tekintetben az a szempont vezérelte a kormányt — a mint az indokolásban is ki van fejtve — hogy nem oly szorosan vett szakszerit teendők ezek, vagy legalább túlnyomó részükben nem olyanok, a melyek külön szakhivatalok fentartását indokolnák; másrészt épen azért, hogy ok nélkül ne kelljen azt a tiszti kart tartani, első sorban takarékossági és administrationalis szempontokból gondot kellett fordítanunk arra, hogy a rendelkezésre álló munkaerőnek azt a részét, a mely kellőleg kihasználva nincs, értékesítsük, (Helyeslés johbfelöl) mely munkaerő a kisebb adóhivataloknál áll rendelkezésünkre. A tapasztalás ugyanis azt igazolja, hogy azoknak a személyzete a hónap egy negyedében vagy egyharmadában van csak mégfelelőleg elfoglalva, migafenmaradó időszakban kellő elfoglaltsága nem lévén, e fennálló felesleges munkaerő értékesíthető minden külön áldozat és kiadás nélkül az illetékkiszabási teendők teljesítésére. (Helyeslés jobbfelöl.) Aggályok hozatnak fel az ellen, hogy eközegek nem birnak a, kellő szakképzettséggel az illetékkiszabási teendők teljesítésére. De azok az ügyek, a melyek az ő hatáskörükbe fognak utaltatni, oly egyszerű ügyek, hogy külön szakismeretet nem igényelnek, azok oly egyszerű ügyek, melyekben a legközönségesebb községi jegyző megfelelő útmutatást adhat, hogy mennyi annak az illetéknek a mérve és sok esetben a fél maga is tájékozva van a szolgáltatás nagysága iránt, ugy, hogy az illetéket kiszabó hivatal tulaj donképen csak formaszerű actust teljesít a közhatóság nevében, a mennyiben a szolgáltatás mérvét hivatalosan megállapítja. (Helyeslés jobbfelöl.) De meg van, t. ház, a remedium is, a mennyiben a pénzügyi igazgatóságok^mellé kirendelt külön pénzügyi tisztviselők bízatnak meg az illetékkiszabás teendőinek folytonos ellenőrzéseivel és nyilvántartásával. S épen, hogy a felhozott aggály KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIII. KÖTET. ne érvényesülhessen és hogy ahhoz nem értő emberek az állam nevében közszolgáltatásokat meg ne állapíthassanak, az teszi indokolttá és szükségessé azt, hogy ne törvényileg határoztassék meg az, hogy egyik-másik hivatal mit állapíthat meg, hanem hogy az adott körülményekhez képest legyen mérhető és megállapítható az, hogy rendszerint az adóhivatalok fogják e teendőt végezni, de a hol kivételes viszonyok vannak, ott a pénzügyi igazgatóság mellett alkalmazott az a tisztviselő fogja az illetéket megállapítani, a ki első sorban felelős az egész területen az illetékkiszabásért. Ez fogja, akár azért, mert nincs bizalma az adóhivatali közeg iránt, akár annak betegsége, vagy más körülmények következtében, az adóhivatalnál ez idő tartamára az illetéket megállapítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy az illetékkiszabási teendőknek ez alapon való pontos és helyes ellátása mellett nemcsak a múlt tapasztalatai szólanak, hanem szóinak — mert engedelmet kérek, hason eljárás másutt is van — azon tapasztalatok is,amelyeket például Austriában e téren tettek. Áttérek, t. ház, arra a másik ellenvetésre, mely miatt a képviselő arak e javaslatot kifogásolják és ez az a jogkör, mely a javaslatban a főispánoknak biztosíttatik. (Halljak !) Legkevésbé tartom indokoltnak e főispáni befolyás kifogásolását azok részéről, a kik szeretnek a franczia rendszerre hivatkozni, mint ezt tették Beőthy és Meltzl t. képviselő urak ; mert Francziaországban a préfetnek az administratio minden ágára nemcsak ily befolyás, hanem sokkal messzebb terjedő lényeges ellenőrzési befolyás is van biztosítva. (Zaj és ellenmondás balfelöl.) Én csak arra vagyok bátor utalni, hogy a törvényhatóságokról szóló 1886 : XXI. t.-cz. 57. §-a, mely immár harmadik éve van érvényben és mely annak idején annyi kifogás és aggodalom kútfeje volt: ma, három évi fennállása után nem igazolta- azokat az aggályokat, melyek akkor oly bőségesen hozattak elő. A kortes-befolyás, melytol tartottak, nem érvényesült e három év alatt, vagy ha fennállt valahol, bizonynyal nem érvényesült fokozottabb mértékben, mint az előtt. A jelen javaslat a főispánok hatáskörét úgyszólván semmivel sem tágítja. Mert az 1886 : XXI. t.-cz. 56. §-a szintén megadta a főispánnak azt a jogot, hogy egyes concrét esetben felvilágosítást kívánhatott az illető pénzügyi tisztviselőtől és ha a felvilágosítással megelégedve nem volt, felírhatott a ministerhez. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyanazt a jogot adja meg a főispánnak azzal a megtoldással, hogy ma a főispán nemcsak magához hivathatja azt az illető pénzügyi tisztviselőt és állami közeget, hanem ő is elmehet a hivatalba és ott tarthatja meg a vizsgálatot, ott kívánhatja meg a fel világosítást. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez tehát az a nagy elvi diffe-