Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

372 '286. országos ülés noTember 18-áti, hétfőn. 1888. nagy fakivitel folytán beállott erdővagyon apa­dása; az ökörállomány lejebb szállása mind­annyi intő jelensége annak, hogy már nem a keresményből, nem a jövedelemből élünk. A kormány 1883-ban az ország különböző részein, 54 községben az ingatlanokon levő terhek összeírását vitte keresztül s e szerint minden hold átlagosan 26 frt 27 krral volt megterhelve. Ha ezt az átlagot alkalmazzuk a szorosan vett Magyar­országra, az összes földbirtokon 1.218 millió frt teher van, melynek csak 6°/o-os kamata is évenkint 73 millió frtot tesz ki, pedig 1883 óta a teher bizonyára óriásilag emelkedett, a mi bizonyára komoly és semmi esetre sem megnyugtató kö­rülmény. Vagy örvendetes jelenség-e az, hogy Magyar­országon a kapcsolt részekkel együtt az ötvenes években a földterületnek 31 •52%-a volt erdő, je­lenleg azonban már csak 29-73%. Tehát majdnem 2% erdő pusztíttatott ki, csakhogy a nagy köz- és magánkiadások fedeztessenek. Avagy az ökör­állomány állandó apadása nem az elszegényedést, a tőkevagyon pusztítását jelenti-e? Hiszen az ökör­állomány 1870-ben 1,151.225 darab, 1880-ban 1,078.141 darab, 1884-ben pedig már csak 872.713 darab volt, pedig a szarvasmarhának 78%-a kis­birtokosok kezében van és igy ez osztály is épen ugy, mint a gazdagabb osztály, lassankint adogatja el a vagyonát, csakhogy a létért való küzdelem ben ne rögtönösen pusztuljon el. Valóban szomorú mindezen jelenségeket meg nem látni, pedig ezeknél vannak aggasztóbbak is, mert az már az általános elszegényedés jele, hogy a, birtokok közül eddig 58'10% volt 4 holdon alól, jelenleg azonban már 67 , 61%, tehát a legszegé­nyebb birtokosok száma óriási mérvben emelkedett, a mivel aztán karöltve jár, hogy a jobbmódú 30-50 holdas birtokok száma 3-ll'7o-ról l-l 5%-ra apadt le és e szerint a szegényebb osztály emel­kedett, a jobb módú pedig apadt. Avagy államfentartási szempontból nem meg­döbbentő-e azon adat, hogy eddig az összes földte­rülethői esett a valódi középbirtokra — 200—1.000 hold —14-29%, jelenleg pedig csak 12'51%, tehát majdnem 2%-kal apadta magyar középbirtokosok, vagyis a magyar nemzet legerősebb és legbizto­sabb támaszainak száma. Ily statistikai adatok mellett aztán tökéle­tesen érthető egyik kitűnő szakembernek azon állítása, hogy a lakosságnak tekintélyes része állandóan és folytonosan éhezik, mert hisz az élel­mezési statistika szerint az összes népesség fejen­kint átlag egy éven át 1.827 gramm fehérnyével kevesebbet fogyaszt, mint a mennyi rendes táplál­kozása mellett szükséges volna. Szemben az ilyen tényekkel, nem alegörven­detesebb árnyalatban tűnhetik fel azon különben más körülmények közt kedvezőnek mondható tüne­mény sem, hogy a takarékbetétek évről-évre emel­kednek. Mert ha a lakosságnak egy része szegé­nyedik, éhezik és a kisebb rész takarékbetétekbe tesz, ez nem az általános vagyonosodásnak a jele, hanem annak, hogy a közgazdasági forgalomban levő vagyonértékek minden 100 kézből, mondjuk 20—25 kézhez gyűlnek össze, vagyis más szóval a vidékek tőkései kicsiben épen ugy monopolisálják a tőkegyűjtést, vagyis épen olyan helytelenül esz' közlik az aránytalan vagyonmegoszlást, mint nagy­ban a világpiaezon a nagytőkések. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen egyoldalú yagyonosodást pedig szem­ben a nagyobb tömeg szegényedésével, részemről nem tarthatom sem socialis, sem nemzeti politikai szempontból kedvező körülménynek, sőt inkább a közgazdasági kóros állapotok egyik jelenségének. {Helyeslés a szélső haloldalon.) Már most, hogy ilyen körülmények között komolyan elhigyjemapénzügyminister urnak azon nyilatkozatát, hogy a nagy és új szükségletekkel szemben is a feltárt jövedelmi források elegendők : ehhez nagy optimismus kellene, ezzel pedig az ország közgazdasági helyzetére, illetőleg annak tisztán látására való tekintetből nem birok s épen ezért nem is bizhatom a kormány pénzügyi politi­kájában, a miért is a költségvetést még általános­ságban sem fogadom el, hanem csatlakozom Helfy Ignácz képviselőtársán! határozati javaslatához. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Többen üdvözlik a szónokot.) Elnök: T. ház! Az idő előre haladván, azt hiszem, méltóztatik a tanácskozás folytatását a holnap délelőtti ülésre áttenni. Miután pedig — mint tudni méltóztatnak — holnap ő Felsége a királyné nevenapja alkalmából 10 órakor a budai vártemplomban istentisztelet fog tartatni, az ülést holnap 11 órára tűzöm ki. Ha tehát ezt elfogadni méltóztatik, azt határozatul kimondom és most az ülést bezárom. (Ae ülés végződik délután 1 óra 50 pereskor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom