Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-286
368 286. országos ülés ntvouber 18-án, hétfőn. Í88Ü. ben és mely időkben történt fizetés felemelés az állami szervezet egyik és másik ágánál. (Halljuk! Halljuk!) Az államhivatalnokoknak 1868-ban megállapított fizetése, egy pár szórványos esetet kivéve, 1871-ben emeltetett valamivel, de csak oly mérvben, liogy ez a kormány beismerése szerint, még az akkor létező szükségnek sem felelt meg. Azóta csak egyes apró javítások történtek, igy 1873-ban a középiskolai tanároknál, 1875-ben a távirászati karnál, továbbá 1881 ben és 1882-ben az adóhivatalok tisz'd fizetésénél, de egészben és általánosságban fizetésjavítás vagy emelés nem történt. Ellenben ha nézzük a katonaságot, ott a fizetésjavítás folytonos és pedig nagymérvű. Az alkotmányos kormányzás beállta után először 1870-ben történt a hadseregnél a fizetés-rendezés és pedig oly mérvben, hogy a XI. rangosztályba tartozó hadnagy összes járandósága 696 frtot, a főhadnagyé 816 frtot, az I. oszt. századosé pedig 1,296 forintot tett ki és ez igy ment feljebb a tábornokig. Noha az akkori fizetés eléggé tisztességes volt, 1872-ben megint történt részletes fizetésjavítág, a mennyiben az alezredes 1.776 frtnyi fizetése 2.196 frtra, az ezredesé pedig 2.616frtról 3.096frtra emeltetett. A legközelebbi fizetésjavítás a katonaságnál az 1879 : XXXVI. t.-czikk által eszközöltetett, minek folytán a hadnagy és főhadnagy lakbére 1880 ban 30% kai, a századosé 35%-kal, az ezredesé 64%-kal és a tábornoké 80°/ekal növekedett V továbbá ugyanezen törvén}^ alapján a lakbér 1886-ban megint emelkedett és pedig az 1880-iki állapottal szemben a hadnagy és főhadnagynál 68 írttal, századosnál 121 írttal, őrnagynál 240 írttal ós igy tovább. De fizetésemelés vagy legalább is a járandóságok növelése a katonaságnál egészen rendszeres dolog s minden évben egyik vagy másik rangnál történik valamely czíinen javítás. Igy 1886d>an az évi 120 frtos ellátási pótlék segített a hadnagyon, főhadnagyon és II. oszt. századosán, a 600 frtos lóbeszerzési költség javított az I. oszt. százados helyzetén, az ezredesek és alezredesek létszámának felemelése, az őrnagyi szám leszállítása pedig az őrnagyokon ós igy tovább van mindig ok és czím arra, hogy a tisztek anyagi helyzete javittassék. Nem azért hozom fel mindezt, mintha abban a véleményben volnék, hogy a tiszt igen szép fizetésére nem szolgálna reá; de ha azt látjuk, hogy az állami szolgálat egyik ágában a katonának az állam legszorultabb pénzügyi viszonyai közt is, jóval nagyobb fizetés jár, mint annak, ki a polgári ágban dolgozik, ennek tovább tűrése által nemcsak igazságtalanságot követünk el. hanem akarva, nem akarva olyan irányt mozdítunk elé, mely, fájdalommal látom, Európa-szerte kezd elterjedni s ez az, hogy nagyon hajlunk a katonai állam felé, már pedig ez ellen, azt hiszem,minden magyar képviselőnek a leghatározottabban kell állást foglalnia. Annak beigazolására, hogy minő kirívó aránytalanságok származnak ebből, méltóztassék egy pár példa felhozását megengedni. A IX. rangosztályban lévő polgári hivatalnoknak, például egy számtisztnek, összes járandósága lakbérrel együtt Budapesten 800 írt, az ugyanezen rangosztályban levő hadnagynak csak a fizetése is 816 frt, lakbére pedig Budapesten 428 frt. Vagy vegyük egy ministeri fogalmazó esetét, ki a Vlll-ik rangosztályban van, ennek fizetése 900—1000 frt, lakbére 300 frt, a vele egy díjosztályban levő őrnagynak fizetése 1.776 forint Budapesten pótdíjjal együtt, lakbére pedig Budapesten 968 frt. De nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is ugyanezen aránytalanság van. Mert például mig a szegedi törvényszéki elnök, ki a VI. rangosztályban van, 2.400 frt fizetéssel és 300 frt lakbérrel bir, addig a vele egy rangban levő ezredes ugyanottan 3.096 frt fizetést és 828 frt lakbért kap, tehát a polgári állásban az összes járandóság 2.700 frt, a katonánál 3.924 frt és igy évenként 1.224 írttal nagyobb ur a katona, mint a civil. (Derültség a szélső baloldalon.) Pedig, hogy a katona vagy a polgári állami hivatalnok tesz-é az államnak nagyobb szolgálatot, azt ezúttal mérlegelni nem akarom; nem pedig főleg azért, mert háború esetében a tettleges tiszt mellett harezol az állami hivatalnok is, mint közkatona vagy tartalékos tiszt s igy (Helyeslés a szélső balon) az államért való áldozatuk legalább is egyenlő, békében pedig oly különböző a hivatásuk, az egyik az állam nevében valamely hatósági cselekményt visz véghez, másik pedig fegyver-forgatásra, tanít, hogy szolgálataik súlya könnyen élesebbé tenné a fizetésbeli egyenlőtlenséget. De én elfogadom, hogy az államnak mindkét közegére szüksége van egyaránt, de akkor ne is legyen az egyik irányában mostoha, a másikkal szemben édes anya s ha ezt épen most tartottam szükségesnek kiemelni, annak oka az igen tisztelt pénzügyminister urnak azon kijelentése, hogy tudja, miszerint még oly köz szempontok is igényelnek kielégítést, melyek jelentékeny áldozatokat fognak igénybe venni, s melyekről a Költségvetésben gondoskodva nincs, de midőn elszámlálta a fontos és reánk váró nagy teendőket, köztük még a valuta-rendezést is, az állami tisztviselők helyzetének javítását nem említette fel, pedig ez is egy égető szükség, hanem ezen bajt egyszerűen elhallgatta, vagyis fátyolt vetett reá. Ugyancsak egy további nagy baj, melyről a költségvetésben kellőleg gondoskodva nincsen, a magyarországi közegészségügy. Igaz ugyan, hogy e ezélra 98.766 írttal több kiadás van 1890-re javasolva, mint 1889 ben. De e kiadási emelke-