Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

366 2H6, országos fllés november 18 án, hétfőn. 1889. maztattak, mint a jelenlegi által, mégis uz igen tisztelt pénzügyminister ur elődeinek nem volt oly szerencsés kezük, mint a kincstár jelenlegi őrének, ki, agy látszik, egyrészt hatalmas marokkal tartja összeszorítva a pénzes zacskót a túlkiadási követelésekkel szemben, másrészt pedig a bevételi elő irányzatoknál nem tisztán a rózsás reményekre alapítja számait, hanem a, valószínű viszonyoknak helyzetéből megengedett higgadt mérlegelésére. (Halljuk! Halljuk!) De bármennyire birja is az igen tisztelt pénzügyminister ur a helyes pénzügyi kormányzásnak két igen lényeges feltételét, nevezetesen a túl követelések ellen való erős védekezést, valamint a szigorú alkalmazkodást a költségvetés megszavazott tételeihez, továbbá a bevételeknél a valóság megközelítését: mégis a beterjesztett költségvetés is épen ugy, mint 1867 óta legtöbb alkotásunk, magán viseli politikánk két cardinalis hibáját, (Halljuk! Halljuk!) melyek pedig csak a tisztánlátásnak vannak hátrányára, (Ugy van! a szélső haloldalon) értem ez alatt egyrészt azt a fátyolt, melylyel bajainkat eltakarni szoktuk, másrészt pedig azt a rózsás szemüveget, melylyel helyzetünk egyes előnyös oldalait nézzük és igy megelégedésünket többre becsüljük, mint valóban van, vagy kellene lennie. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Tartozom egy kis magyarázattal. A fátyolt a jelenlegi költségvetés beterjesztésénél azon tüntetés képezi, n in ha költségvetésünk, nevezetesen annak kiadási oldala, csakugyan megfelelne a magyar budget igazi feladatának; a rózsás szemüveget pedig azon hiedelem, nézetem szerint azonban csalódás, mintha a bevételeinknél mutatkozó adófokozódás megfelelne a nemzet anyagi erejének és egyúttal jele volna anyagi gyarapodásunknak is. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy egyrészt e fátyolt egy pár irányban felemelhessem, másrészt pedig a rózsás szemüveget legalább néhány helyen megtörülhessem. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy nem fogja az igen tisztelt pénzügyminister ur megtagadni egyik hires pénzügyi tehetség azon állításának igazságát, hogy a költségvetés az állam erejének és feladatának számokban kifejezett öntudata. Már pedig ha ez áll, a mihez kétség alig férhet, akkor a kormány a magyar államnak oly feladatot tűzött ki a költségvetés szerint, a melyet részemről nem mindenben találok helyesnek és üdvösnek. (Helyeslés balfelöl.) Nevezetesen, ha vizsgáljuk az állami élet minden ágazatát, illetőleg annak fejlesztésére szolgáló költségeket, megdöbbenve kell tapasztalnunk, hogy a kormány mily egyoldalúkig gondoskodik a különböző állami erőkről. Nem akarok a régibb időkkel tenni összehasonlítást, csupán az 1889-iki évvel, mert ez összehasonlításból is kitűnik, hogy a döntő körök mire fektetik a fősúlyt még abban az évben is, midőn az igen t. pénzügyminister ur a többség lelkesült helyeslése között inaugurálta egy rendszeres, nagyobb szabású, minden ágazatra kiterjedő közgazdasági mozgalom kezdetét és szükségé:. Pedig ha csak a 90-ik évi kiadási tételek emelkedését tekintjük, szemben a 89-iki költségvetéssel, még akkor is azt találjuk, hogy mig a belügyi, kereskedelemügyi, földmívelésügyi, közoktatásügyi és igazságügyi, tehát 5 minister rendes és átmeneti kiadásainak összes emelkedése 3,363.927 frtot tesz ki, addig egyedül a honvédelmi mínisternek kiadása 3,032.355 frt emelkedést mutat; (Ugy van! a szélső haloldalon) pedig már a 89-ik évi és az azelőtti költségvetéseknél is ugyanezen aránytalanság, vagy igazabban szólva ugyanezen kedvezés mutatkozott a katonai kiadásokkal szemben, ugy hogy elmondhatni, miszerint állami szükségleteink javarészét a katonaság foglalja le s hozzá csak távolról közeledhetik még legfeljebb a pénzügyminister ur, ki a pénzt kell hogy beszerezze és igy részére is tisztán az adók és jövedékek beszerzésére is tekintélyes összeg, 1,628.559 frt kiadási emelkedés van javasolva, (Ugy van! a szélső haloldalon.) íme tehát a kormány szerint a magyar állam feladata a kiadások emelkedésénél is az, hogy annak majdnem felét vigye el a honvédelmi minister katonai kiadásokra, egy negyedét a pénzügyminister az állami bevételek behajtására és a mi feninarad, azon osztozkodjanak a többi ministerek, köztük befektetési czélokra maga a pénzügyminister ur is. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Én, t. ház, a jelen költségvetésből kivett ezen jelenséget semmikép sem tudom összhangzásba hozni az igen t. pénzügyminister urnak erősen hangoztatott azon kijelentésével, hogy „mindent el kell követnünk kettőzött erélylyel, tevékenységet, munkálkodást kell kifejtenünk közgazdasági viszonyaink emelésére". (Halljuk! Halljuk!) De a költségvetési javaslatnak most érintett szomorú jelenségén kivül aggasztóbb talán az, hogy a magyar államnak oly égető szükségletei is vannak, melyek kielégítéséről a kormány egyáltalában nem gondoskodott, (ügy van! balfélöl) hanem egyszerűen fátyolt vetett a hiányokra, csakhogy a kormányra nézve kedvezően dőljön el a mérleg a tekintetben, hogy, mint a pénzügyminister ur monda: „anyagi erőink arányban állanak azokkal az anyagi igényekkel, melyek a közgazdasági tevékenység és politika, a nemzeti eultura és haladás kérdései megoldásánál mellőzhetetlenül felmerülnek". (Ugy van! halfelöl.) Én azonban azt tartom, hogy ha a jelenlegi helyzet valamely irányban tarthatatlan, annak orvoslását kerülni csupán azért, hogy ne legyen deficit, az az állami fizetésképtelenségnek egy elleplezett vagy elodázott formája (Ugy van! halfelöl) s jogosan állíthatom, hogy a mig az ily el-