Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

2§é. országod ülés novemW 18-än, hétfőn. Í8S§. 359 általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, sőt hozzájárulok a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon kijelentéshez is, hogy a jelen költségvetést pénzügyi szempontból örvendetes jelenségnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem habozom kijelenteni azt is, hogy az ország elismerését és háláját vívták ki azok, kik nehéz körülmények között oly sok bajjal és annjd akadálylyal megküzdve, mégis el tudták érni ezt a kedvező eredményt. (Helyeslés a jobboldalon.) De ennek daczára nem tagadhatom, hogy Uzonyos aggodalommal tekintek a közel jövőbe és pedig azért, mert ugy látom, hogy a közvélemény vagy legalább annak egy része az eudig elért kedvező eredményt túlbecsüli, arra igen vérmes reményeket épít. És még fokozza aggodalmamat az, hogy a közvélemény ezen irányzatának némi alapját megtalálom ugy a t. pénzügyminister ur által előterjesztett exposéban, mint a pénzügyi bizottság jelentésében. (Halljuk/ Halljuk!) Ezek ugyan magok is hangsúlyozzák a takarékosságot és hangoztatják az óvatosságot, a melyet szem elől eltévesztenünk nem kell, de e mellett a költséges reformok egész sorozatát helyezik előtérde és félek, hogyha a közvéleményt ezekhez hozzászoktatjuk, ha ezeket rövid idő alatt valósítani akarjuk: akkor azon alapra, a melyet ma lefektetnünk sikerült, oly nagy teher fog rovatni, melyet ez az alap ez idő szerint nem bir el, melyre csak akkor lesz elég erős, ha kellő időt engedünk arra, hogy megszilárduljon, megizmosodhassak. Én a költségvetés reális voltában nem kétkedem és nem aggódom arra nézve, a mit Helfy Ignácz t. képviselő ur mondott, hogy vájjon fentartható lesz-e ez a költségvetés. A múltnak eredményei s az előttünk levő számok bizonyítják, hogy a költségvetés realitás tekintetében alig Nagyhat kívánni valót. A mennyire költségvetést a jövőre alapítva kiszámítani lehet, annyira az megfelel a valószínűségnek. De daczára ennek, a jövőt nem látom a költségvetés alapján oly rózsás színűnek s az egyensúlyt nem látom még eonsolidáltnak annyira, hogy arra nagyon vérmes reményeket alapítsunk s minden téren rohamosan neki induljunk nagyobb kiadásoknak, nagy költségeket igénylő reformoknak. Mert ha felkeltjük az aspiratiókat, megnövesztjük az igényeket, ugy nagyon megnehezítjük^ azt a takarékosságot és óvatosságot, melyet a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság is hangoztatnak. Mert hangoztatta azt ugy a t. pénzügyminister ur, mint a pénzügyi bizottság is és ha van köztünk eltérés e tekintetben, ez csakis árnyalat kérdése; de ezt az árnyalatot eléggé fontosnak tartom arra, hogy kötelességemnek érezzem annak itt kifejezést adni. Azt mondja a pénzügyi bizottság jelentése és a t. pénzügyminister ur exposéja, hogy elérkezettnek látszik az az idő, midőn reformok létesítésére és újabb szükségletek kielégítésére gondolhatunk; de — teszik hozzá — e mellett ne feledjük el a takarékosságot és az óvatosságot. Én, t. képviselőház, pedig sokkal jobban szeretném ezt a tételt megfordítva hangoztatni és azt mondanám az országnak és közvéleményemnek, hogy elértük ugyan az egyensúlyt, de ez ne keltsen bennünk vérmes reményeket; nem vagyunk túl a bajokon és nehézségeken, a melyeken át akarunk jutni; még legalább néhány évig szigorú takarékosságra, önmegtagadásra, áldozatkészségre van szükségünk, mielőtt nagyobb szabású kiadásokba mehetnénk ; (Helyeslés jobbfelől) ámbár elismerem, hogy a legnélkülözhetetlenebb kiadásokra már ma is jut némi összeg, a mit ezekre szentelhetünk, de a mi nem nélkülözhetetlen, a mi nem elodázhatatlan, azt a jelen viszonyok között halaszszuk el. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy az előttünk fekvő költségvetés csakis ezt az álláspontot igazolja, mert ámbár a jelen pillanatban az egyensúly biztosítottnak látszik, látjuk egyxxttal a költségvetésben azt is, a mit különben Helfy t. képviselőtársunk is kifejtett — hogy az állami éleinek természetszerű fejlődésében is folyton növekednek a kiadások; vannak a mindennapi éleinek oly szükségletei, melyek az igényeket és a költségeket fokozzák a nélkül, hogy még ezeken kivül újabb, rendkívül nagyszabású költségeket is kilátásba helyezhessünk. (Igás! ügy van! jobbfelöl.) Hiszen az előttünk fekvő költségvetésben még a sokat emlegetett rtformok nyoma is alig van és mégis mit látunk í Azt, hogy a ministeri tárczák közül a ministerelnöki és a horvát tárczákat kivéve, valamennyi tárczánál jelentékeny költségemeiés mutatkozik, így például a belügyi tárczánál 169.200 frt, pedig még azon reformoknak, amelyeket az administratio terén emlegetnek, ebben a költségvetésben semmi nyoma sincsen; a pénzügyi tárczánál 796.890 frt, a kereskedelmi tárczánál 1,929.753 frt, a földmívelési tárczánál 743.728 frt, a vallás- és közoktatásügyi tárczánál 263.000 frt, a honvédelminél 898.000 frt és végre az igazságügyi tárczánál 228.800 frt költségemelkedés van előirányozva, pedig ezen utóbbinál szintén nincs, vagy csak igen kis mértékben van nyoma azon reformoknak, melyek iránt az igazságügy terén fokozt itott oly nagyra az érdeklődés. Ezen többlet összesen meghaladja az 5 millió frtot és ez külön reformok nélkül is, mint érezhető szükség, a mindennapi szükségletnek, a természetes fejlődésnek következménye, a nélkül, hogy ezen költségvetés még más nagyszabású reformra is számítana. És, t. ház, fontos jelenség, hogy ezen 5 millió írtból 2 millió képezi a személyi kiadások többié tét.Én igazoltnak és indokoltnak látom, t. ház, a költ-