Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-282
320 282, orszílgos ülés november 6-án, szerdán. 1889. bizonyos fokig a gyakorlatban alkalmazását is igénybe vették, a mennyiben számszerűleg is kitüntették azon arányt, a mely fokban HorvátSzlavonország köteles hozzájárulni a közösügyi kiadásokhoz és nagy örömemnek tudok kifejezést adni, hogy Horvát-Szlavonország adózási képessége 1868. óta annyira javult, hogy mig a hozzájárulási arány 1868-ban 6'4°/ 0 volt, az jelenleg 7'93%-ban javasoltatik megállapittatni. Örülök pedig ezen azért, mert az adóképesség fokozódása, szemben a hasonló viszonyok közt lévő Magyarországgal, bizonyos tekintetben a vagyoni megerősödés jelenségét tünteti elő. És egyrészt ez is megerősít engem abban az elhatározásomban, hogy most már a megerősödött országrésztől több követelhető nyugalommal az állami feladatok teljesítésére, mint eddig; másrészt pedig az is fényes illustrálásul szolgál annak igazolására, hogy a magyar állam azon országrészét, melyet jelenleg Horvát-Szlavonországnak neveznek, jobban kényezteti anyagi megerősödésben és kevésbbé terheli az állam részére való áldozatokkal, mint az anyaországot és igy a nemzeti államok alakulásának mostani korszakában is egyedüli példaképen áll egész Európában, hogy a magyar állam egyik része Horvát-Szlavonország lakossága politikai, nemzeti voltát nem érinti. De hát nemcsak az adóképesség fokozódása az, a mit nem vagyok hajlandó feltétlenül elfogadni a vagyonosodás jeléül, hanem karöltve ezzel oly adatok is igazolják Horvát-Szlavonország közgazdasági fejlődését, melyek statistikai kimutatásokon alapulván, teljes megnyugvással fogadhatok el. így, hogy mindjárt a népesség szaporodásán kezdjem, Horvát-Szlavonország az utolsó években a népesség emelkedésében sohasem maradt évenként egy %en álul, Hiint Magyarország, sőt egy pár évben a z l l / 3 százalékot is meghaladta, 1886-ban pedig a 2°/ 0-ot érte el, a mivel karöltve jár a halálozási arány javulása is, mert mig Magyarországon az 1876-tól 1885-ig terjedő évtizedben minden ezer lélekre 36 halálozás esett, addig Horvát-Szlavonországban ugyanazon időben csak 34, sőt 1886-ban már csak 29 halálozás esett ezer lélekre, mely arányszám már megközelíti az európai általános normális halálozási számot. Mindezen tények, különösen a népesség szaporodásának erőteljes emelkedése kétségtelenül a vagyoni megerősödés jele ; de ezt még inkább mutatja és fényesebben igazolja Horvát-Szlavonország termésének fokozatos emelkedése, majdnem megkétszereződése. Csak néhány példát hozok fel erre, vonatkozólag. (Halljuk!) 1870-ben búzából termett Horvát-Szlavonországban 824 ezer hektoliter, 1885-ben 1,888.000 hektoliter; rozsból termett 1870-ben 490.000 hektoliter; 1885-ben 1,117.000 hektoliter; árpából 1870-bea 560.000, 1885-ben 910 ezer hektoliter; kukuriczából 1870-ben 2,386.000, 1880-ben 3,945.000 hektoliter. Hasonló szép fejlődést mutat Horvát-Szlavonország a gazdasági állatok számában. Magyarországban, mely pedig elismert hires lókedvelő ország, minden ezer lélekre 132 darab ló esik,. Horvát-Szlavonországban szintén 131 ; szarvasmarha tekintetében azonban messze felülhaladja Magyarországot, mert mig Magyarországon minden ezer lélekre 333 szarvasmarha esik, HorvátSzlavonországban már 374 darab. Hasonló kedvező arány van az utak tekintetében is. Magyarországon minden 100 kilométernyi területre 2 # 1 kilométer államát esik, Horvát-Sziavon országokban ugyanannyi területre 29 kilométer. Ha pedig összefoglaljuk az állami, törvényhatósági és községi utakat, azt találjuk, hogy mig Magyarországon az összes utak minden 100 km* te-rületére 30-2 km. út esik, HorvátSzlavonországokban ugyanezen területre43'3 km. esik. De igen kedvező helyzetben vannak HorvátSzlavonországok a vasutak tekintetében, mert minden 100.000 lélekre Horvát-Szlavonországokban 52*624 km. vasút esik, tehát több, mint Bulgáriában, a hol 18, több mint Görögországban, a hol 25, több mint Portugáliában, a hol 33 s több ; mint Romániában, a hol 36, sőt több, mint Olaszországban, hol 38 km. esik ugyanannyi lélekszámra. így folytathatnám ezt, t. ház, a közélet minden terén, de nem untatom tovább a t. házat, (Halljuk! Halljak!) hanem csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy szemben ezen tényekkel, midőn a Horvát-Szlavon országok közgazdasági fejlődése eléggé világos, kérdem, ha vájjon pénzügyi szempontból nem érkezett-e már el annak ideje, hogy Horvát-Szlavonország azon, vagy azt legalább megközelítő arányban járuljon az állami feladatok teljesítéséhez, mint a mely arány a törvényben meg van állapítva és a mint azt a törvényen kivül az igazság és méltányosság is megköveteli. (Halljuk! Halljuk!) Nem csekély, t. ház, azon összeg, a melylyel Horvátország minden évben a közös kiadásokhoz való hozzájárulásnál deficitben marad. Az 1880. év előtti időkről nem is szólok, hanem 1880. után is minden évben 5 millió frton felül volt a deficit. Igaz, hogy a horvát-szlavón országgyűlésen azt hangoztatták, hogy a deficitet nem a magyar királyság fedezi, hanem a közös állam, a melynek államadósságaihoz Horvát-Szlavonországok is hozzájárulnak. De erre csak aztjegyzem meg, hogy épen mivel Horvát-Szlavonország a közös kiadásokhoz való hozzájárulásnál, tehát az államadóssági kamatok fizetésénél is deficitben marad s miután az államadósságok kamatainak fizetésénél deficit utján participálni még elméletileg sem lehet, igen világos, hogy ugy az állami
