Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-282
282. országos iiiés november 6-át), szerdán. 1880. 317 Árpád, Miksa Elek, Mudrony Soma, Mandics Péter, Matunci Márton, Milekics Gzirill, Miskaiovics József, Morp ! ,y Panajot, Nagy István, Neiszidler Károly, Nóvák József, Orbán Balázs, Ónody Géza, Perczel Dezső, Pogány Károly, b. Prónay Dezső, Pavetits Mátyás, Popovits István, Reviczky Károly, Rukavina József, Schuster József, b. Sennyey István, Smialovszl.y Valér, Sombory Lajos, Spóner Andor, Sprinczer János, Svastics Gyula, Sliepcsevics Péter, Spevecz István, Stekovics János, gr. Szapáry Gyula, Szecsödy Kálmán, Szendrei Gerzson, Szentiványi Árpád, Szentiványi Kálmán, Szilágyi Dezső, Szivák Imre, id. gr. Teleki Domokos, ifj. gr. Teleki Domokos, gr. Teleki Géza, gr. Teleki József, Tisza Kálmán,, Tolnay Lajos, Török Zoltán, Udvary Ferencz, Ugron Gábor, Unger Alajos, b. Vay Elemér, Visi Imre, Vukotinovics Lajos. Elnök: T. ház! A szavazás befejeztetvén, 453 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, igennel szavazott 70, nemmel szavazott 243, távol volt 139. E szerint a ház 173 többséggel nem kivánja tárgyalni Irányi Dániel képviselő ur indítványát. Következik a pénzügyi bizottság 395. számú jelentése a Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal megkötendő pénzügyi egyezmény tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a t. háznak a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. (Halljuk!) Falk Miksa előadó: T. képviselőház! (Halljuk!) Azon kiegyezés, mely 1868-ban egyfelől Magyarország, másfelől Horvát-Szlavonországok közt köttetett és mely az 1868: XXX. törvényczikkben foglaltatik, kétféle kutározmányokat tartalmaz: részint olyanokat, melyeknek érvénye semmiféle időtartamhoz kötve nincsen, a melyek tehát addig maradnak hatályban, a mig valamennyi illetékes tényező hozzájárulásával nem módosittatnak; részint olyanokat, melyek bizonyos időtartamra szólnak és azontúl csak akkor maradnak érvényben, ha annak lefolyása előtt megújittattak. Ez utóbbiak képezik az úgynevezett pénzügyi egyezményt, mely 1868-ban akként állapíttatott meg, hogy Horvát-Szlavónországoknak beleigazgatási szükségleteik fedezésére azon tiz évre, a meddig a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt a quotára nézve akkoriban kötött egyezmény tart, 2,200.000 frtnyi fis összeg biztosíttatott. Ezen összeg volt mindenek előtt fedezendő HorvátSzlavonországok egyenes és közvetett adóinak és egyéb közjövelmeinek 45 százalékával, mig a fenmaradt 55 százalék a közös költségek fedezésére fordíttatott. Az 1868: XXX. törvényczikk 15., 16., 17. és 25. szakaszaiban megállapittatott továbbá, hogy ha egyes években az összes jövedelmek 4"i százaléka nem találná fedezni HorvátSzlavonorazágoknak 2,200.000 frtbanmegállapított beligazgatási szükségletét, a hiányt Magyarország előlegezi akként, hogy az egyik évben előlegezett összeg a következő évek netaláni feleslegéből visszafizetendő. Ha pedig a horvát-szlavonországi közjövedelmek 45 százaléka többet tenne ki, mint 2,200.000 frtot, a többlet a közös költségek fedezésére fordittatik. Végre az határoztatott, hogy ha a fenmaradt 55 százalék nem volna elegendő azon összeg fedezésére, mely ly el Horvát-Szlavónországok a közös költségekhez hozzájárulni kötelesek, az ebbeli hiányt Magyarország pótolja a nélkül, hogy Horvát-Szlavonországok ezen általunk ráfizetett [összegeket bármikor is megtéríteni tartoznának; sőt ha az 55 százalék valamikor meghaladná Horvát-Szlavonországoknak közösügyi járulékát, a felesleg még akkor is HorvátSzlavonországok rendelkezése alá esik a nélkül, hogy ezen országok azon összegeket, melyekre nézve a megelőző években a közös költségeket illetőleg hátramaradtak, utólag fedezni köteleztetnének. Ez képezte az 1868-iki pénzügyi egyezmény lényegét és a horvátok annál készségesebben fogadhatták el a belszükségletek fedezésére megállapított 2,200.000 frfcnyi fix összeget, mert amaz időben saját jövedelmeik 45 százaléka ezen fix összegen jóval alól maradt. így például 1869-ben ezen 45 százalék csak 1,705.000 frtot tett ki; 1870-ben 2,075.000 frtot, 1871-ben 2,030.000 frtot. Másfelől azonban már ezen első évek tapasztalatai mutatták, (Halljuk! Halljuk!) hogy HorvátSzlavonrszágok közjövedelmei évről évre örvendetesen emelkednek és hogy azok nemsokára oly összegeket fognak elérni, melynek 45 percentje tetemesen túlmegy a megállapított 2,200.000 frtnyi fix összegen; de egyúttal azon meggyőződésre is jutottak amaz országok, hogy fejlődésük feltartóztatása nélkül beligazgatási szükségleteiket egv fix összeg merev keretébe szorítani nem tehet. (Halljuk! Halljuk!) Előálltak tehát — egyebek közt — azon kívánattal is, hogy az 1868: XXX. törvényczikk imént említett pénzügyi határozmányai akként módosíttassanak, hogy a 2,200.000 frtnyi fix és általában minden fix összeg elejtésével közjövedelmeiknek 45 százaléka teljes összegben engedtessék át nekik belszükségleteik fedezésére. Ezen kívánat folytán 1871-ben összeült a két kormány képviselőiből álló vegyes bizottság, mely mindenek előtt a Horvát-Szlavonországi közjövedelmek elszámolására nézve bizonyos elveket állapított meg, a mi az 1868: XXX. t.-czikk megalkotása alkalmával el lett mulasztva; azután pedig megindultak a tárgyalások az imént említett törvény fenn idézett 15., 16., 17., 25. és 26. szakaszainak módosítása czéljából. Ezen tár-
