Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-277
260 271 ' országos ülés október 26-án, szombaton. 1889. maximumon télül is nagyobb mértékben vétessék igénybe ? Ez azt hiszem, igazságtalan és nem democraticus szempont volna, a mellett a tisztán practicus szempontok is az eddigi gyakorlat könnyebbítését, de nem teljes felforgatását javasolják e tekintetben. (Helyeslés jobbfelöl.) Még egy dolgot méltóztassanak figyelembe venni, nevezetesen azt, hogy a mi adóink nem a jövedelmi adó, hanem hozadékadó alapján vannak kiszámítva. Lehet, hogy valakinek hozadéki adó után például van valami csekély földbirtoka, hanem sokkal szegényebb, sokkal nyomorultabb helyzete van mint az, a kit hozadéki adó nem terhel ugyan, de jövedelmi és kereseti adóforrása teljes. Hogy volna igazságos, ezt teljesen mentesíteni annak megrontásával? Ily körülmények közt egészen igaztalannak látnám a napszámosoknak a közmunka-adó alól való mentességét, hanem azon alapon, a melyen az eddigi törvényhozás szerint a községi adópótlék rajok kirovatott s melyen a hadmentességi díj is rájuk kirovatott, helyesnek és igazságosnak tartom az e törvényjavaslatban eontemplált csekélyebb mértéket rájuk kivetni. (Helyeslés.) E tekintetben nem teszek különbséget és nem is tartom practicus szempontnak különbséget tenni városi és megyei napszámosok közt, mert természetes, hogy abban a pillanatban, a mikor decretáljuk a városi napszámosok adómentességét, minden megyei napszámos városivá válik. Különben is nem tartom helyesnek e mentességet azért sem, mert igaztalan különbséget tenni napszámos és napszámos közt csak azért, mert az egyik városban, a másik falun lakik. (Helyeslés jobbról.) Mindezeknél fogva Boros Béni képviselőtársam módosítását elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Kaas Ivor! Kaas Ivor: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur szavaira csak azt a megjegyzést teszem, hogy akár ide, akár oda forgatja az ő democratiáját, az mindig oda lyukad ki, hogy a hol a pénzkérdés kezdődik, a democratiamegszűnik. (Derültség a balon. Igaz! JJcjy van !) Miután ő sem tagadhatta azt, hogy a napszámosok is résztvesznek ugy a véradóban, mint a hadmentességi, a községi és állami adóban és a fogyasztási adókban, ebből kifolyólag, a ki igaz democrata, nem szabad elfelejtenie azt, a mi az egész modern törvényhozás iránya, hogy kedvezni kell törvényhozásilag a munkás-osztálynak. Nálunk a munkás-osztálynak semmi politikai jogai nincsenek, sőt arra az osztályra, melytől a törvényhozás e liberális Magyarszagon minden politikai jogot consequenter megtagad, mindig több és több terheket róni e liberális Magyarország nem átallotta s most sem átallja. S ezt teszik azon democraták, a kik socialistanulmányokkal foglalkozva, elvben talán nem ellenségei az általános szavazatjognak, de agyakorlatban azt nem sürgetik, hanem a terhek nagyobbítását szívesen megszavazzák. Felszólalásra azonban nem ez, hanem azon practicus szempont indított, a melyet Linder és Gaal t. képviselőtársaim említettek, hogy tudniillik ezen adók behajtása a leginpracticusabb és legnehezebb dolog. Ez indította köztudomásúlag a törvényhozást arra, hogy a kereseti adót eltörölte. En azonban Budapest szempontját ajánlom a t. minister ur figyelmébe. Itt 30—40,000 munkás van; ezeknek adókirovása már a legnagyobb nehézségbe ütközik és a legnagyobb munkával terheli a hivatalokat. Azt is megmondták ^már, hogy az adó intések mily költséggel és eredménytelenséggel járnak. A 30—40,000 ember nagyon csekély része megtaláltatik, mert állandó lakásuk van és kézbesíthető nekik az idézés. Már most vagy fizetni képes és fizetni akar az illető, vagy nem képes és nem is , akar. Ha képes, kénytelen elmenni azon hivatalokba, a hol az 1 forint 50 krajezárt megfizeti és ott egy vagy két napot is elvesztegetni, ugy hogy sokkal többet veszt a mulasztással, mint a mennyi " az adó összege. Ezenkívül tömérdek munkát okoz a hivataloknak, ugy hogy ebből inkább kára van az államnak, mint haszna. Ha aztán jönnek a végrehajtások — a legtöbb esetben erre kerül a sor — ott találják a munkást s látják, hogy egy ágyon kivül semmije. Már most vagy felírják a másét és igényperekre adnak okot, vagy bejelentik az illető fizetés-képtelenségét. Ezt azután be kell jegyezni az összes könyvekbe s egy egész sereg hivatalnoknak összes munkája arra fordíttatnék, hogy Budapesten ezen a czímen az állam semmit be ne vegyen, hanem csak megkárosittassék. Ezen pénzügyi szempontokból indulva ki, melyeket a távollevő pénzügyminister ur bizonyosan igaznak fog beismerni, ajánlom Linder t. képviselőtársam indítványát elfogadásra. (Helyeslés balfélöl.) Beőthy Ákos: T. ház! Én csak igen rövid ténybeli rectificatiót vagyok kénytelen György Endre t. képviselő ur előadására tenni. A t. képviselő ur én ellenem hivatkozott az európai államok adótörvényeire, a melyekről az ő álláspontja mellett akart következtetni. Én természetesen ebbe most nem bocsátkozhatom. Felhozok azonban egyetlen egy adót, a mely határozottan ő ellene szól; felhozta ugyanis az angol poorrate-t s hogy a napszámosok ezzel meg vannak adóztatva. (Felkiáltások jobbf elől: Az ellenkezőt mondta!) Akkor, bocsánatot, félreértettem. Beőthy Algernon jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: (Holnap!) T. ház! Miután e kérdésben igen röviden kívánok szólni, azt hiszem, hogy még ma nyilatkozhatom. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, a legveszedelmesebb dolgok egyikének tartom, ha azon komoly és nagy kér-