Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-277
258 277- országos ülés október 26-án, szombaton. 1889. viszonyok közt vannak. (Elénk helyeslés a bal- és | szélső r haloldalon.) Azután az mondatik, hogy ezek az emberek természetben leszolgálhatják ebbeli kötelezettségüket. Nem akarom a t. házat azok ismétlésével untatni, a miket előbb a 23. §-nál tett felszólalásom alkalmával a munka természetére nézve niondottam. Csak arra utalok, ho g y ezek az emberek a szolgálatban le levén kötve, igaz, hogy napszám szerint dolgoznak, de azért mégis a munka folytonos jelenlétüket kívánja; már most ha kiragadják őket egy ily közteher leszolgálása érdekében azon munkakörből, melyben vannak, esetleg elveszthetik munkájukat. Teljesen méltányosnak tartom azon álláspontot, melyet a törvényhozás ezelőtt 6 esztendővel elfoglalt; nincsen semmi ok^ arra, hogy e tekintetben visszalépés történjék. Es ha azután e tekintetben olyan indokokat vagyok kénytelen hallani, mint a milyenekkel t. barátom Boros Béni a módosítvány ellen tartott felszólalásában élt: akkor ezzel a hűbéries vagy legalább is nrbéries felfogással szemben nagyon szívesen elviselem az emberbaráti, avagy demoeraticus fuvallatok áramlatának vádját. Ezekre utalva s ezek jogosultságát hangsúlyozva, bátor vagyok kérni, hogy első sorban méltóztassék a t. ház a Linder t. barátom által beterjesztett javaslatot elfogadni, a mennyiben azonban ez elfogadható nem volna, legalább is a törvényjavaslat szövegét megtartani. (Helyeslés bal felöl.) Beőthy Ákos: T. képviselőház! Csak egykét szót leszek bátor mondani, mert igazán hálátlan dolognak tartom a felszólalást, részint azért, mert a mi felszólalásainknak nincsen semmi látszatja, de részint azért is, mert e tárgyban t. barátaim elmondtak mindent, a mi elmondható. Ha mégis felszólalok, ez onnan van, mert egy bizonyos pontig obligoban vagyok erre a kérdésre nézve, a mennyiben az általános vitánál a napszámosok érdekében felszólaltam és az a bizonyos demoeraticus fuvallat, melyre Boros Béni t. képviselő ur oly oligarchicus megvetéssel tekintett, én tőlem eredt. Arra kérem a t. képviselő urat és a t. házat is, hogy ne méltóztassanak oly szédítő álláspontra emelkedni, a hol nem látják azt, a mi alattuk és a mi körülöttük történik. Hiszen igen fontos oka volt annak, a miért a törvényhozás a napszámosoknak adómentességét kimondta. És az, megengedem, lehet vita tárgya, hogy azok a napszámosok adómentesek legyenek-e vagy sem — én ugyan mindig az adómentesség mellett leszek — ; de az azután nézetem szerint nem lehet vita tárgya, hogy ha őket egyszer adómentesekké teszszük, hogy ezután az útadóval megterheljük. | Hiszen ez az egész törvényjavaslat abból a felfogásból indul ki, hogy az úthoz azoknak és annak az érdekkörnek kell contribuálni, a kiknek és a melynek arra szüksége van. De tényleg annak a napszámosnak csakugyan arra az útra, alig van szüksége, azt nem használja; megy vagy gyalo.u", vagy pedig használja a vasutat. Bizonyos gavalléros felfogás uralkodik ennél a kérdésnél. Azt méltóztatnak mondani, hogy mi az a három napszám? De kérem, annak a szegény napszámosnak az képezi egész existentiáját. (ügy van! a baloldalon.) Hiszen ő azzal nemcsak a jövedelmét keresi, hanem egy kis tőkét is kell neki gyűjteni, hogy mikor munkája nincsen, meg tudjon élni. Ez egy teljesen elfogadott európai felfogás. Épen azért mindazoknál az osztályoknál, a melyek munka útján keresik a kenyerüket, legyen az physicai vagy szellemi munka, jövedelmük után sokkal kevesebb adószázalék vettetik ki épen azért, mert a törvényhozás mindenütt azon igen helyes közgazdasági elvből indult ki, hogy ott még tőkegyűjtésre van szükség. Merem állítani, hogy mindenütt egész Európában az a törvényhozásnak a tendentiája, hogy a legszegényebb osztályokról levegyük a terhet. Hát most mi rakjuk épen reájuk '? Én igazán óhajtom az ország reputatiójának érdekében, hogy a. mi törvényünk ezen dispositíójáról a külföldi közvélemény tudomást ne vegyen; óhajtom, hogy pl. ne tegyék be azon foly< iratokba. melyek minden ország törvényhozásának eredményeit szokták magukban foglalni és reassummálni, mert meg vagyok győződve, hogy a törvény ezen intézkedése az egész európai művelt közvélemény előtt egy szégyenfoltot fog képezni és ezt semmiféle szavazásokkal és semmiféle elkoptatott dialecticával kitörülni nem lehet. Ajánlom t. barátom indítványának elfogadását. (Helyeslés halfelöl.) Beőthy Algernon jegyző: György Endre! György Endre: T. képviselőház! Anélkül, hogy az itt ép most úgynevezett elkoptatott dialecticával akarnék szólani, tisztán az első kérdési-e, melyet az előttem szólott képviselő ur legutoljára érintett, vagyok bátor egyszerűen megjegyezni, hogy mindenütt, a hol közmunkatörvény egyáltalában létezik, az egy angol esetet kivéve, a hol az 1836-iki törvény, a Highways Act egészen az Elisabethanus-korszakban megállapított poor rate alapjára helyezkedvén, a látható és adózható vagyont adóztatja meg s igy vagyonadó; mondom, ezen egy kivétellel, mindenütt a praestatió alapját fogadták el a régibb törvényhozások és a közmunkatörvényhozás újabban ép ez alapon az útadó fizetésére minden adózó állampolgárt kötelez Tehát minden elkoptatott dialectica nélkül állítható, hogy a külföldi tényezők nem botránkozhatnak meg a mi jövő törvényhozásunkon, midőn ők