Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-277

248 277. országos ülés oklóber 26-án, szombaton. 1889. fedezendő volna 10%, 22.390 frt, azután egyénenkénti kivetés szerint 41.287 forint, a mi tehát Fogaras megyében egyénenkint 16 forint 40 krajczárt tenne. Az illető adózók tehát a 15 forintos tételig fizetnek 1 forint 50 krajezárt, a 16 forintos adótételnél fizetnek először 1 forint 60 krajezárt, azután az egyénenkinti kivetés szerint 16 forint 40 krajezárt, összesen fizetnének tehát 17 — 18 forintot közmunka, tartozás fejében. Gulner Gyula: Hány adózó van? Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Ezt constatálhatja akárki, mert az ez indokoláshoz csatolt adatok közt benne vau. Az adatok, mondom, hivatalból lettek összeállítva,

1 akárki reíleetálhat reájuk. Gróf Apponyi Albert: A vita bezárása után! Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Csak a 23. §-nál vagyunk. Udvarhely megyében e számítás szerint a közmunka értéke 96.754 forint, az egyenes adó 191.266 forint, a közmunka az egyenes adónak körülbelül 50%-át teszi; ennélfogva e vármegyében az egyénenkinti kivetés szerint 41 forint 35 kraj czár lesz fizetendő, tehát a 16 forint adót fizető fizetne 1 forint 60 krajezárt s azon felül még 41 forint 35 krajezárt. T. ház! Nem folytatom tovább. Én ez adatokat hivatalból állítattam össze s ennélfogva nincs okom azok hitelességében kételkedni. Lehet, hogy kisebb számokban eltérés lesz, de nagyban és egészben azok helytállanak és kimutatják, hogy a t. képviselő ur javaslatának két cardinalis hibája van: az egyik, hogy az indítvány második pontja halomra dönti az elsőt, mert a 10°/« on felüli adózást viszi keresztül, a másik az, hogy a t. képviselő ur a 15 frton felüli adózókra fekteti a súlyt, mert be akarja bizonyítani, hogy ő a sze gény embereket kiméli, de aztán a 15 frton felüli adó zókra oly terheket ró, hogy valóságos lehetetlenségek állanak elő. De azonkívül még egy körülményt kell felemlítenem. Mi a magunk részéről abban keressük és találjuk az alapot, hogy a szegény osztály érdekeinek méltányos kielégítését érjük el és minél szegényebb a vármegye, annál tűrhetőbbé tegyük a megterheltetést. A t. képviselő ur megfordítva tesz: mig oknélküli men tességet állít fel az alsó adócathegoriákra, addig annál nagyobb terheket vet ki fölfelé és sújtaná azon osztályokat, melyeket sújtani nem szabad. Még csak egyet; azt mondják, hogy mi a szegény osztályokat akarjuk nyomni. Ezt kell bebizonyítani; de erről szó sincs. Mert, a mint bátor voltam mondani, épen ezen osztályoknál a jelenlegi terhet lényegesen

r leszállítjuk, csak egészen el nem enyésztetjük. És ha már most aztán hozzáveszem az adóképesség kérdését: akkor kérdezem, t. ház, hogy e szempontból is nem jobb helyzetben vannak-e az alacsonyabb adófizetők? Azt hiszem, az ország területén csekély kivétellel a lehető legjobb helyzetben vannak. Mig ugyanis a középosztálynak számos egyéb életigényt ia ki kell elégítenie nevelés, tudomány és egyéb szempontokból, addig a legalsó osztályoknak ily igényeik nincsenek, sőt azon adótartozásokat is

7 melyekről itt szó van, munkájukkal könnyen megkereshetik. Ha tehát az adóképességet nézzük, a tényleg fennálló társadalmi és egyéb viszonyok e szempontból is ellene szólnak az indítványnak. Nem habozom kimondani, hogy mig a t. képviselő ur a 15 frtos adótételig jóformán semmiben sem tér el tőlem: azonfelül oly egyenlőtlen és súlyos megterheltetést ró a középosztályra, melyet a magam részéről indokolhatónak és elfogadhatónak nem tartok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De nem akarom tovább folytatni, csak még a 3-ik pontra nézve van egy megjegyzésem. E pont igy szól: „A 15 frton alul fizető adózók útadójuk egyenértékét a törvényhatóságban megállapított napszámárak arányában természetben is leszolgálhatják." Én ezt egy elfogadhatlan állapotnak tartom, a mely halomra döntené azt a czélzatot, hogy végre-valahára csináljunk okszerű átmenetet más elfogadható alapra. Ily körülmények között, t. ház

f valójában azt tartom, hogy lehet ugyan módosítást ajánlani, lehet azt forcirozni is, de én azt hiszem, hogy azoknál, a kiken az elfogadás múlik, mégis első sorban az győzedelmeskedik, ki a dolog rationabilitását igazolni és bizonyítani tudja. (Helyeslés jőbbfelol.) Ezek után, t. ház, bátor vagyok kérni, miszerint a 23. §-t G-ulner Gyula t. képviselő ur indítványának mellőzésével méltóztassék elfogadni. Nem t irtom szükségesnek, hogy ezen szakasz a bizottsághoz visszautasittassék, nemcsak azért nem, mert az indítványt érdemileg elfogadhatlannak tartom, de azért is mert ezzel ismét időt vesztenénk; már pedig- megvallom, hogy én, mint ezen ügyek kezelője, az idővesztést semmi körülmények között sem ajánlhatom a t. háznak. (Helyeslés jobbfelől.) Felszólalás történt még az útadó-százalék leszállítása végett is, de a tekintetben megnyugszom azokban, miket a t. előadó ur mondani méltóztatott. Már pedig oly felszólalást hallottam, hogy lehetőleg- támogassuk az alsóvidéki vármegyéket abban, hogy azok a nyers, különösen a kőanyagot olcsóbb díj [ételekkel szerezhessék meg. E tekintetben, t. ház, raár eddig is állottak fenn kedvező szabályok, melyek ezentúl is fognak alkalmaztatni; sőt biztosíthatok mindeu egyes képviselő urat, hogy a hol közczélbói kérik a szállítási kedvezményt, ennek megtagadása tőlem esetenkint mindig távol van. A mi pedig azt illeti, hogy mondassék ki,,